Rohmann Ditta Bach+ koncertsorozatának utolsó előtti alkalmára március 3-án vasárnap késődélután került sor a Belvárosi Nagyboldogasszony Főblébánia templomban. A középkori alappal rendelkező templom nemcsak a benne őrzött és fennmaradt középkori dalgyűjteményeiről híres, itt zajlott le 1801-ben Mozart Requiemjének magyarországi ősbemutatója, Liszt Ferenc pedig a templom plébániáján élt 7 évet, és rengeteget vezényelt zenei alkalmakkor. Bevallom, nem valami nagy kedvvel indultam a koncertre. Bach zenéje ugyanis nem a kikapcsolódásról szól. Legyünk zenészek, zeneértők vagy „csak” koncertlátogatók, tudjuk hogy ezekben a zenékben mindig ott van az a súly, ami nem enged kellemes érzetekbe süllyedni, olykor pedig egyenesen torkon ragad bennünket tőle a fájdalom. Mi felett? Azt nehéz lenne megmondani, hiszen mi már nem érezzük az akkori emberek vallásos bűnbánatát.

A koncerten Bach 6. D-dúr szvitjét öthúros csellón adta elő Rohmann Ditta, oly módon, hogy két-három (tánc)tétel közé kantáta részleteket iktatott be. Ezeket Szigetvári Dávid tenor énekelte és Davidovics Igor kísérte teorbán, ami az eredeti billentyűs continuót helyettesítette. Nem tudni, Bach pontosan milyen alkalomra komponálta a 6 darab csellóra (violoncello piccolo) írt szvitet, talán a kötheni udvar csellistáinak. A Wikipédia szerint ezeknek a daraboknak a virtuóz volta igazolta a cselló létjogosultságát szólóhangszerként.

A vasárnapi koncerten a virtuóz darab mesteri és a tételek karakterét pontosan kirajzoló előadását hallhattuk Rohmann Ditta játékán keresztül. Az előadó „fejből” játszott. A gazdag melodikus vonalú tánctételeket tiszta intonációval, finom díszítésekkel játszotta. A gigue kifejezetten rusztikus karaktert kapott, amitől csak még élettelibbé vált a darab. Bach valószínűleg örült volna ennek a zenei megvalósításnak.

Az énekes darabok közül az első egy Krisztus bevonulási ünnepére íródott kantáta volt, melynek zenei érdekessége, hogy az autográf kéziratban szünetjelek is vannak, ami egyáltalán nem jellemző a kor kottaírási eljárására. Szigetvári Dávid nagyon jól frazeálva, helyes dinamikával énekelt. A másik kantáta szövege arról szólt, hogy a pogányok csak nyugodtan gyűlöljék a keresztényeket. A gyűlöletet az énekben egy nehéz technikával megvalósítható lebegő énekhanggal fejezte ki az énekes. Bach kantátái ugyanabba a zenei hagyományba tartoznak, ami a kora barokk időszakban Monteverdi zenéjével kezdődött, melyben a szöveg és zene egyenrangú, amit a mondanivaló és a muzsika tökéletes szinkronja jellemez. Ezért fontos, ha van némi fogalmunk, mit énekel az énekes. Mivel nem tudok németül, nagyon jól jöttek Rohman Ditta rövid szöveges bevezetői, amik megvilágították a zenék lényegét.

Zárásként csak annyit szeretnék javasolni, hogy ha Rohmann Ditta játszik, legyetek ott. Erre leghamarabb április 7-én lesz lehetőségetek a „Bach +” koncertsorozat utolsó alkalmán, ahol Szalai András cimbalom művésszel lép fel.