Az ünneplés két felolvasókörrel indult, ahol Ferencz Orsolya, Gerevich András, Mezei Gábor, Mécs Anna, Mucha Dorka, Nagy Márta Júlia, Nemes Z. Márió, Sánta Miriám és Seres Lili Hanna szövegeit hallhatta a szép számban összegyűlt közönség. Szokták mondani, hogy „sok jó ember kis helyen is elfér”, amit úgy látszik, mindenképp bizonyítani kellett ezen az estén. Az első felolvasókör alatt nem csak a szövegekre figyelhettünk, hanem arra is, Nagy Márta Júlia hogyan próbál minden áron egy szabad székhez jutni. Végül sikerült neki a nehéz mutatvány. A szövegek hallgatása feszült néma csenddel indult, amit Mécs Anna tört meg novellájával, mely alatt hangos nevetésekben tört ki a közönség. A novella egy középkorú nő lánya segítségével történő kalandos párkeresését részletezte.

A második felolvasókör során Nemez Z. Márió egyik szövegében a következő sor ütötte meg a fülem: „Sajátos növényvilág tenyészik itt”. Makkai T. Csilla rögtön oda is súgta nekem, hogy ez most tökéletesen leírja ezt a közeget. L. Varga Péter hiába unszolta a közönséget, hogy menjünk csak közelebb a felolvasókhoz, valahogy a kollektív tudat hatására mégis a fal felé húzódva, összetömörülve maradtunk a felolvasások alatt. A felfokozott hangulat tapintható volt a levegőben, olyannyira, hogy Nagy Márta Júlia felolvasás közben már nem is bírta magában tartani a nevetést.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A hangulat a felolvasások után sem hagyott alább, elkezdődött az „irodalmi házibuli”, ahol már szétszóródtunk a térben. Bár torta nem volt, azért mégsem panaszkodhattunk, hiszen a házigazdák gondoskodtak nassolnivalóról. Sánta Miriám felvette a dj szerepét, a keverőpult mögül igazgatott, hol találunk tányért és villát. Természetesen így is sikerült a már használ evőeszközök közül választani, de ezt nevetve betudtuk a környezettudatos magatartásnak.

Éjfél tájt úgy döntöttem, haza megyek. Igazi budapestiként fülhallgatóval a fülemben ültem a villamoson. Egyszer csak Nagy Hilda termett mellettem. Mint kiderült, együtt indultunk el, csak nem vettük észre egymást. Sajnos, mivel még nem mozgok teljesen otthonosan a városban, elszalasztottam a beszélgetési lehetőséget, mert minden energiámmal arra koncentráltam, hogy megtaláljam a buszmegállót. 

Fotó: Bach Máté