A közreműködők névsorából már sejthető volt, hogy egészen más perspektívából ismerkedhetünk meg Az irodalom visszavág harmadik részével, mint ahogy az egy megszokott könyvbemutatón várható volna. A  beszélgetés helyett ugyanis egy előadás részesei lehettünk, amely úgy adott ízelítőt a bemutatni kívánt műből, hogy lényegében nem beszélt róla. Nem volt szó arról például, hogyan épül fel a kötet, milyen a fejezetek belső struktúrája, vagy, hogy miként illeszthető be a középiskolai oktatásba. Mégis, az előadás és a beszélgetés tökéletesen reflektált a kötet tartalmára. Szabó Borbála, Takátsy Péter, Végh Zsolt és Nényei Pál játékával a kötet legfontosabb vonása, lényege jelent meg: ferde tükröt tartottak annak a több évtizedes sztereotípiának, amely azt hangsúlyozza, hogy az írók, költők műveit azok életrajzi adatai felől igyekezzünk megérteni.

Takátsy Péterből a B32 Galéria és Kultúrtér színháztermében Dr. Takátsy Péter PHD, az irodalomtudományok doktora lett. Ő képviselte az irodalomtudomány felőli megközelítésmódot, nyakatekert megfogalmazásaival tette színesebbé a könyvbemutatót, amelyet szövegmaterializálódásnak nevezett, mivel a prózai mű igazságát annak teljességében nem vagyunk képesek felidézni fogalmi szinten a szövegről való elmélkedésben vagy beszélgetésben. A bemutató első felében többnyire Szabó Amanda (Szabó Borbála) és Dr. Takátsy között zajló rendkívül vicces párbeszédet hallgathattuk, akik úgy társalogtak a kötetről, vagy Nényei Pálról, hogy magát az írót kizárták a beszélgetésből. Szabó Amanda folyamatosan irreleváns életrajzi kérdéseket tett fel, miközben Dr. Takátsy olyan hangzatos igazságokat fogalmazott meg, minthogy „az értelmezés a fikciós szövegből csak azt képes megérteni, ami érthető”. Ketten sehogy sem tudtak megegyezni abban, hogy vajon az író élete a fontosabb, vagy az író által létrehozott szöveg.

Nagyjából a bemutató egyharmadánál jutott szóhoz a szerző, Nényei Pál, aki – Szabó Amanda és Dr. Takátsy között zajló eszmefuttatás kapcsán (vagy éppen segítségével) arra hívta fel a figyelmet, hogy egy irodalmi alkotás helyett sokkal szívesebben foglalkoznak az emberek azzal, hogy az írónak/költőnek mi volt a kedvenc itala, mikor és hogyan váltogatta a szerelemeit stb. Ezenkívül egy másik probléma is kiütközött Dr. Takátsy kijelentései nyomán: az a véglet sem jó, ha egy irodalmi műről csak irodalomtudományos szakkifejezésekkel beszél valaki, miközben maga a mű elsikkad. Nényei Pál hangsúlyozta, hogy ne arra használjuk a verseket, hogy a segítségükkel belessünk a költők, írók magánéletébe, és ne a szerzők életét rekonstruáljuk a műveik kapcsán, hanem pusztán olvassuk el a műveiket.

Nényei két nagyon markáns problémát emelt ki az irodalomértéssel kapcsolatban. Az egyik az általa kulcslyuk-jelenségnek nevezett gyakorlat, amely akkor figyelhető meg, ha valaki kíváncsi egy költő magánéletére, verseket olvas, és azokkal magyarázza meg a különböző életrajzi összefüggéseket. A másik pedig az, hogyha egy költő magánéletéről beszélünk, és azt már irodalomnak minősítjük. Ezt szemléltetendő Nényei azt az analógiát hozta, hogy ez olyan, mintha egy vízvezeték-szerelő életéről beszélve magáról a vízvezeték-szerelésről beszélnénk. Ekkor lépett be az előadásba Végh Zsolt mint vizes Zsolti, aki egyik művét, azaz egy egymedencés, keverőcsapos mosogatót hozott magával. Nényei Pállal beszélgetni kezdtek az alkotás folyamatáról, vagyis, hogy milyen olvasási stratégia mentén lehet befogadni egy efféle alkotást, és hogy miként helyezkedik el benne maga az alkotó, valamint, hogy mely korszakok köthetők különböző szerelmekhez vizes Zsolti életében. Majd megvizsgálták egymás alkotását, melynek köszönhetően Végh Zsolt előadásában meghallgathattuk a kötet kései reneszánszról szóló részletét. 

Zárásként a résztvevők egy játékra invitálták a közönséget: életrajzi adatok alapján rá kellett jönni, hogy mely költők ülnek a közönség soraiban, így megjelent előttünk a gyerekekként visszahúzódó, félénk Arany János, és a kollégiumi létet sohasem kedvelő Kölcsey Ferenc. Minden tekintetben rendhagyó könyvbemutatót köszönhetünk a Pagony – Tilos az Á Kiadónak, ahol igazán szórakoztató, ugyanakkor nagyon szemléletes módon került bemutatásra a mű és a szerző életének párhuzama, és hogy a köztudatban és az oktatásban miként magyarázzuk félre egyiket a másikkal. Az irodalom visszavág pont ennek az ellenkezőjét igyekszik tárgyalni, vagyis, hogy az irodalom nem használati tárgy, amely illusztrálni hivatott az alkotó személyiségét.

Az irodalom visszavág eddig megjelent köteteiben a szerző elsődleges célja annak bemutatása, hogy nem az irodalmat utálják a diákok, hanem a kötelező iskolai tananyagot. Nényei Pál sajátos irodalomtörténeti megközelítésében az irodalom túlmutat az iskolai kötelezőkön vagy a szerzők életrajzának magolásán. Az irodalom ugyanis mindenütt jelen van az életünkben, de valahogy az oktatásban elsikkad, hogy a műveket önmagukért olvassuk el, és az értelmezésükbe ne keverjünk önéletrajzi adatokat, vagy nyakatekert megfogalmazásokat. Pedig ez utóbbi kétségtelen, hogy egy életre elveheti a kedvét az embernek az irodalomtól.

Az irodalom visszavág harmadik kötetében Nényei az irodalom létjogosultságát a történelmi korszakokat meghatározó szövegek nyomán fogalmazza meg. A hit fényességétől az ész világosságáig, a középkortól a reneszánszig, egészen Shakespeare-ig veszi át a szövegeket, így az olvasó elé tárul az a folyamat, amelynek során a valláscentrikus szövegeket lassan felváltották az emberközpontú irodalmi alkotások. Ahhoz viszont, hogy több évezreddel, évszázaddal ezelőtti korok nyelvi megnyilvánulásait egy tizenéveshez közelebb hozzuk, olyan sokszínű, több szempontot felsorakoztató, humoros és közvetlen stílusú irodalomtörténet nyújthat valódi segítséget, mint Az irodalom visszavág sorozat. Ám ez az irodalomtörténet nemcsak stílusában egyedi, felépítése ugyanis nem a klasszikus, kronologikus feldolgozáson alapul, hanem a szövegek közötti és a különböző művészeti ágak, illetve médiumok közötti összefüggésekre világít rá.

A harmadik kötetben is megjelenik a korábban megismert jótanuló és rossztanuló, akik az elmúlt évek alatt az olvasói agyakban jellemfejlődtek, és végigkísérik az egyes korszakokat, miközben a főszereplő továbbra is az irodalom. A sorozat egyik rendkívüli erénye, hogy az irodalom kapcsán felmerülő jelenségek ábrázolása során a szerző belecsempész olyan rövid történeteket vagy utalásokat, amelyek a 20. vagy a 21. századból köszönnek vissza, "testközelbe" hozva így a szemléltetni kívánt témát az olvasóhoz. Bár a célközönséget a tizennégy éven felüli kamaszok jelentik, a kötet a felnőtt olvasók számára is tartogathat meglepetéseket, melyek felülírhatják a középiskolában megtanult, évszámokon és definíciókon alapuló irodalomtörténetet. Új megvilágításban láthatjuk Szent Ágostont, Assisi Szent Ferencet, Villont, Boccacciót, Balassi Bálintot és Shakespeare-t. Emellett az olyan fontos témakörök és fogalmak személetes bemutatása sem marad el, mint a rímfajták, rímszerkezetek, a líra, a figura etymologica, a legenda, az epika, de arra is fény derül, hogy mi a kapcsolat a reneszánsz színház és a mackósajt között. Baranyai b. András ezúttal is nagyon jól ragadta ki az egyes jelenségek, jelenetek, írók és költők sajátosságait, fekete-sárga illusztrációi tökéletes kiegészítői Az irodalom visszavág harmadik részének. Reméljük, nem kell sokat várni a folytatásra.

Fotók: Kovács Ádám és Bach Máté