Futott, ahogy bírt. Kerülgette a járókelőket, közben igyekezett a járdán maradni. Csak akkor lassított, amikor meglátta a lányt. Megállt, és hátát egy ház falának vetve megpróbálta összeszedni a gondolatait. Tudta, hogy nem halogathatja tovább, már így is túl sokáig várt. Benyúlt a nadrágzsebébe és megnyugodott, az apró tárgy még mindig ott lapult. Elindult a lány felé, de ebben a pillanatban megkocogtatták a vállát...

... aztán kapott egy jó nagy pofont.

Csak utána jött.

- Ha megteszed, annak beláthatatlan következményei lesznek - mondta a vörös kezeslábasba öltözött, napszemüveges orangután.

- Ha nem utálnálak, hát most kezdeném el, amiért ilyen hülye, hosszú szavakat használsz - morogta a srác, és feltápászkodott a földről. - Ha még egyszer megütsz, itt helyben kinyírlak.

- Nehogy azt hidd, hogy megúszhatod - folytatta a majom. - Mindent tönkreteszel.

- Épp azt akarom - felelte a srác, és szárazon felnevetett. - Ma ilyen gonosz napom van. De nem akarok többet. Láttam, amit láttam, és köszönöm, nem kérek belőle. 

Az orangután elmélázott. A járókelőket figyelte, akik mintha ügyet sem vetettek volna rá. Közben halkan szuszogott.

- Tudod - szólalt meg végül -, mindennek megvan a maga rendje.

- Tudom - mondta a srác. - Annak is, hogy ne szavald a béna közhelyeidet.

- Kár volt megismerned a jövőt. Mit kár: óriási hiba. 

- Lehet - vonta meg a vállát a srác. - Ne engem hibáztass, hanem azokat a nyomorultakat, akik megmutatták. De most nincs kedvem megölni ötmilliárd embert. 

- Talán máskor? - kérdezte reménykedve a majom. - Picit elodázhatod, az a lényeg, hogy megtörténjen. Igyál előtte egyet, vagy valami. Szedj fel valakit. Egyél egy jót. Mittudomén. 

- Menj a francba. 

- Sajnálom. Nagy barom vagy. Én azért iszom egyet. Lesz mit helyrehoznunk - mondta a majom, és lógó orral elkullogott.

A srác elvigyorodott. Ez van, sajnos meg kell akadályozni, hogy az apja épp most találkozzon az anyjával. Ha nem ismerkednek meg, nem születhet meg, és nem lesz népirtás. Ehhez azonban sajnos meg kellett ölnie az apját.

Sikerült kideríteni, hogy épp most lesz egy baleset, mintegy négy perc múlva, és ha az apja nem hajol le, hogy felvegye a lánynak a holmit, amit a srác a zsebében rejtegetett, lefejezi egy üveglap. Így megy ez.

Aztán valami történt. Valami bekavart a történelembe, mert a szülei már most beszédbe elegyedtek! Mi folyik itt?

A srác meglátta az öntelten vigyorgó orangutánt. Mégis csak megakadályozta. Valamit kavarhatott az idővel.

És a srác újra és újra próbálkozott, de a majom mindig felbukkant, és rendre megakadályozta, hogy végrehajtsa a tervét. A kétszázadik alkalom után feladta. El is fáradt, meg már unta az egészet. És fiatal szülei tulajdonképpen olyan aranyosak voltak együtt, már az első találkozásuk alkalmával világosan látszott, hogy nagyon tetszenek egymásnak. Ebből bizony szerelem lesz. A majommal is összehaverkodott, egészen jóravaló fickó volt.

Picsába már. Na jó. Szóval ötmilliárd ember.

Végül is, úgyis túl sokan vagyunk, nem? Munkára.

Fotó: Unsplash

Szobor - Németh Eszter része

Rózsaszín – Kertész Edina része

Tornazsák – Tamás Zsuzsa része

A Blahánál – Mészöly Ági része