Az elsősorban az értelmi fogyatékosággal élő emberekkel foglalkozó, őket művészi és színházi eszközökkel a társadalomba integráló, az épekkel teljeskörű egyenjogúságukat hirdető MáSzínházból nőtte ki magát 2015-ben az AppArt Egyesület. Céljait és misszióját nem, talán csak módszereit, „színházpedagógiaibb” szemléletét tekintve különbözik anyaszínházától. A Showtime című monodráma és a Profil című osztályterem-színházi előadás, valamint a Carlo című komplex színházi nevelési előadás után érkezett az Ejha!, amely a kistestvér érkezésével kapcsolatos témát dobja fel. Feldobja, a levegőben tartja, ám a végén nem lecsapja, hanem finoman, játékosan és érzékenyen a gyerekek felé nyújtja a képzeletbeli labdát. Hagyja, hogy ők kapják el, ők tartsák a kezükben. Úgy és akkor, amikor nekik jó.

A január utolsó szombatján, az AppArt  nemrégiben szerzett, a Wesselényi utca 73. szám alatt található, új helyszínén bemutatott darab csupán kétszereplős. Ella szobája fogad minket (látvány: Sátor Dénes). Szép és ötletes módon nyerünk betekintést a kislány mindennapjaiba: hogyan öleli anya magához, hogyan játszik vele apa, hogyan fedezik fel együtt az árnyjátékok formáit. Aztán tanúi vagyunk annak is, hogyan borul fel ez a hármas egység a hírt jelző kis zoknival. Ella kap egy kistesót. Ráadásul nem lányt, ahogyan azt „ígérték” neki. Ugyanis az egyébként sem egyszerű alaptémát az alkotók megtoldották az ellenkező neműség problematikájával. A jövevény Nem Erika, hanem Öcsi. Aki ‒ vagy Ella számára egy darabig „ami” ‒ egy zseniálisan kialakított, folyamatosan növelhető bábbabának köszönhetően egyre csak nagyobb és nagyobb lesz… Külön érdeme az előadásnak az árnyjáték ötletének kiterjesztése. Az ajtóra vetített, különböző testhelyzetben kivetülő szülők csak lebegnek Ella és később Öcsi felett. Feltételezhető mondataikra, feddéseikre csak a gyerek válaszreakcióiból következtethetünk.

A didaktikusság vagy a közhelyesség veszélye egy pillanatra sem közelíti meg az Ella szemszögéből végig vitt, Fabacsovics Lili által dramatizált történetet. A gyerekszoba intim légterében bájosan elgondolkodtató, egyszerre szívmelengető és szívszorító, mulatságosan költői, nagyon is személyes produkció részesei leszünk. A tér intimitását és a jelenetek pajkosságát Ellie Davis egyszerű, leginkább egy hangszerből álló, kifejező és inspiráló dallamvilága erősíti.

Kámán Orsi dinamikus, lendületes és pontos játékmódja, hitelesen gyermeki jelenléte, az ‒ amúgy 3-4 éves gyerekeknél teljesen megszokott ‒ beszédmódja segíti a nézőket a történettel való haladásban. Játékának egyik legerősebb pontja Ella vallomása arról, hogy nem bírja tovább a megkülönböztetést, és a szeretethiányból fakadó bánatában világgá megy. Pátosztól és mindenfajta érzelgősségtől mentesen.

Kámán egyenrangú partnere a játékban a Ciróka Bábszínház színésze, Ivanics Tamás. Fekete ruhájában az előadás első felében inkább egyfajta metaforikus szereplőként, az „amikor még minden jó és egyszerű volt” megtestesítőjeként van jelen. Később lesz ő az a bizonyos Öcsi, akinek a bőrében Ivanics odaadóan, mindenfajta manír nélkül létezik a színpadon. Síró babaként, totyogó egyévesként és lassan a világot felfedező, emberi kapcsolatokat kialakító három évesként egyaránt. Ő az, aki kezdetben megkeseríti Ella életét ‒ ő mindenesetre így érzi ‒, ám a nehézségek ellenére végül megszeretik egymást: Ivanics átöltözése után mindketten fehér melegítőszettben játszanak és püfölik egymást az ágyon, az ágyon átugorva, mindenhogyan. Szeretetből, megértésből, elfogadásból. Talán újra helyreáll Ella szívében és életében a harmónia.

Ám ekkor jön egy újabb doboz, újabb meglepetés, újabb zoknipár… Hogyan fogadja ezt az újabb hírt Ella és kisöccse? Nos, ez már a fantáziánkra, illetve az előadást követő feldolgozó foglalkozásra van bízva. A címben rejlő, az előadásból kiderülő nyelvi humor, szójáték már csak egy kis plusz fűszerezése a szülőknek is bátran ajánlható darabnak. Márton Gábor Csaba és a többi alkotótársával együtt egy a nyilvánosság előtt nem annyira feltárt, személyesen kevésbé kifejtett témára tapint rá. A párbeszédre való ösztönzésre, a dialógusok kialakulására ‒ felnőtt és gyerek, gyerek és gyerek, felnőtt és felnőtt között ‒ egyre nagyobb szükség van társadalmunkban, egyre több területen. Az AppArt (ismét) a párbeszéd kialakítására tesz kísérletet egy családi esemény kapcsán. Hiszen ha beszélgetünk róla, nem baj, ha jön.

AppArt Egyesület: Ejha! "Kis"-testvéri ramazuri 3-5 éveseknek és a pereputtynak 50 percben

Játsszák: Ivanics Tamás, Kámán Orsi; Dramaturg: Fabacsovics Lili; Látvány: Sátor Dénes; Zene: Ellie Davis; A rendező munkatársa: Bakonyvári L. Ágnes; Rendező: Márton Gábor Csaba; Bemutató: 2019. január 26.; AppArt - Amikor a művészet formál; Fotó: AppArt