Hiszen a JAK már a Költészet Napja előszeleként rendezett az álom tematikájához lazább vagy szorosabb szálakkal kötődő felolvasást leendő, vagy már meglévő JAK-füzetes szerzőket állítva csatasorba. A moderátorok - kézenfekvő módon - a JAK-sorozat szerkesztői: Balogh Endre és Pollágh Péter voltak, duettjük kettős narratíva mentén haladt: Balogh Endre az álom-tematika vonalán haladva a koherenciát képviselte, majd afféle metakonferansziéként felvezette Pollágh Péter felkonfjait is, aki pedig csapongóan szabad asszociációkkal méltatta a szerzőket. Név szerint: Bajtai Andrást, Sirokai Mátyást, Sopotnik Zoltánt és Dunajcsik Mátyást.

Bajtai András verseit persze nem nehéz az álmokhoz kötni, szövegei az álom labirintusaiban tévelyegnek, gyanús férfiak jelennek meg kábelkötegelőkkel, fiókák csőrével kocogtatják meg a villanykörtéket, nyomasztó képek, Lynch-hangulatot árasztanak, de ezt talán már közhely is fölemlegetni. Sajnos betűember most nem volt, de köpetlazító és hamugereblyézés igen. Bajtai "sötét áradása" rövidesen a JAK-füzetekben folytatódik, új kötet formájában.

Sirokai Mátyás következik, aki hangulatilag passzol az előzményekhez: hasonló hangulatú szövegekkel készült, műbőr ülések és jegylyukasztók törnek ellenünk és vadászlámpa világít a bagolyszembe lesből. A Formalinos "üvegek ugyanazt a mondatot visszhangozzák". Közelgő kötetének (Pohár utca) címadó opusa is elhangzik, egy sor kínzó kérdéssel. Tényleg, vajon "hány Platán kocsma/van Magyarországon?"

Korunk legnépszerűbb futóköltője, a JAK-füzetes Sopotnik Zoltán a Kalligramnál megjelenés előtt álló kötetéből, a jó ideje várt Futóalbumból hozott. Első látásra Sopotniknál minden fut, ami mégsem, az repül: baljós cirkuszi angyalok, támadó sáskahadak, a várost beterítő papírcetlik, sodrásuk van a Sopotnik-verseknek, akár a futófelhőinek.

Végül Dunajcsik Mátyás jön, s a felvezetőkben a kérdés: vajon Térey álmodta-e Dunajcsikot, vagy Dunajcsik Téreyt. Majd meg is oldódik: Marcel Proust álmodja Dunajcsikot. Ebben maradunk, a koncepció: a költészet hete apropóján a felolvasásra kerülő szövegek többsége utalások vagy ajánlások révén kapcsolódik más szerzőkhöz: A Császár zenél például egy Térey-kötetről írott Nemes Z. Márió-kritikára írott vers, de elhangzik a Marno Jánosnak ajánlott Erósz a konyhában is. Talán nem véletlen, hogy végére került, az eddigi keményebb, kopogós hangokhoz képest Dunajcsik szövegei sokkal zeneibb módon szerveződnek (és ez tán még a prózája is igaz).

Amilyen jól strukturált és ötletesen összeállított szövegdózist kaptunk, annyira spontánnak tűnt a hangulat maga. Mivel az Írók Boltja nem az a fajta hely, ahol élesen elválna egymástól "pódium" és "nézőtér", így a felolvasók és a vendégek egyaránt mozogtak, sétáltak, ücsörögtek, néztek és hallgattak, a betérő vásárlókkal talán csak a körbejáró mikrofon tudatta, hogy "esemény van". Ez egy ilyen halkan dübörgő vonat volt, de úgysem a zaj, hanem a fordulatszám a lényeg.