Nemes Nagy esetében többen is ellenezték, hogy a közlésre nem szánt, egyesek szerint egyenesen kikukázott költemények a nagy nyilvánosság elé kerüljenek. Hogy a most tárgyalt Petri-kötet esetében lesznek-e, akik felháborodnak, azt egyelőre nem látom valószínűnek, hiszen az itt közölt versek nem ütnek el annyira az életmű korábban is olvasható darabjaitól, mint Nemes Nagy esetében. Az utóbb említett két kiadványon kívül már csak a tavaly, szintén a Magvetőnél megjelent Karinthy Frigyes összegyűjtött verseinek örülhettünk jobban, hiszen ez is közel félszáz, kötetben eddig meg nem jelent költeményt tár az olvasók elé.

A Petri-kötet megjelenése több szempontból is jól időzített, hiszen az óév végén lett volna a költő 75 éves (ennek okán jelent meg Petri Lukács Ádám Petri 75 – Közelítés című munkája), valamint az sem utolsó szempont, hogy már évek óta nem elérhető egyetlen boltban sem a „Petri összegyűjtött”. Ha néha-néha fel is üti egy-egy példány a fejét valamelyik pesti antikváriumban, akkor azt olyan borsos áron kínálják, hogy az ember inkább csak a Digitális Irodalmi Akadémia honlapján böngészget Petri-verseket.

A kiadvány szerkesztője, Várady Szabolcs egy kitűnő utószót is írt a könyvhöz, amelynek fontosabb pontjait érdemes lehet ismertetni. Innen tudhatjuk meg, hogy nem azért összegyűjtött és nem összes verset tartalmazó könyvet vehet kezébe az olvasó, mert még mindig van remény arra, hogy újabb szövegek kerülnek elő, hanem azért, mert

Várady a közízlést sértő, valamint a kidolgozatlannak vagy nyersnek ítélt szövegeket nem közli.

A gyűjtemény első fele az első, 1996-ban a Jelenkornál megjelent átfogóbb igényű Petri-gyűjtemény (Versek 1971–1995) struktúráját követi, meghagyva az eredeti kötetek szerkezetét. Sajnálatos tendencia, hogy a legtöbb „összes/összegyűjtött versei” kiadvány (például József Attila, Juhász Gyula vagy éppen Tóth Árpád esetében) nem ezt az eljárást követi, és inkább az időrendi sorrend szervezi a szerkesztést, arra utalva az olvasót, hogy a kritikai kiadásból vadássza össze, hogy milyen sorrendben is követhették egymást a költemények az eredeti kötetekben.

A szóban forgó, Petri összegyűjtött verseit közlő kiadvány nem kritikai érvénnyel lép fel, így jegyzetapparátus sem készült hozzá. A szintén a Magvetőnél megjelent Karinthy-verseket összegyűjtő kötet sem kritikai kiadás, mégis találhatunk a könyv végében bibliográfiát és a versek első megjelenését, valamint a szövegváltozatokat feltüntető jegyzeteket. A Petri verseit közlő kötet máshogy jár el, nem a kötet végében, hanem közvetlenül a versek után közli ezeket az információkat, például a Kötetben először megjelenő versek, töredékek ciklus darabjai esetében. Ahol pedig nincs feltüntetve a dátum, ott is sejthetjük a versek születésének időpontját, hiszen ebben a szakaszban Várady időrendi sorrendre törekedve közli a költeményeket. Érdemes szót ejteni a Függeléket megnyitó szakasz, a Korai versek szövegeiről, mivel itt találhatunk az 1951 és 1966 között született költemények között olyanokat is, amelyek eddig  még sehol sem jelentek meg (1951-ben a költő még csak 8 éves, ezt és néhány más költeményt maga Petri küldi el 2000 című folyóiratnak 1998-ban).

Az utószóból azt is megtudhatjuk, milyen forrásokból válogat Várady. Néhány példa a teljesség igénye nélkül: Kiss Ferenc antikvárius anyagából 90 oldalnyi költemény került be a hátrahagyott versek közé. Nagy Mária hagyatékából is kerültek  kötetben eddig kiadatlan versek, azokon felül is, amelyek már a Holmi 2010. júliusi számában megjelentek, de a Szalai Péter (a költő harmadik feleségének, Nagy Máriának fia) által megtalált „Selejt – Nyersanyag 82–84” feliratú dossziéból is válogat a szerkesztő. De Petri egyéb ismerőseinek hagyatékából is szemezget a kötet. Ilyen például a Fodor Géza (Petri első monográfusa) által megőrzött alkalmi vers, amely Az üzemközi sztrájkbizottságnak címet viseli. Továbbá 35 költemény a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány tulajdonában lévő három doboznyi anyagból került ki.

Nem mondhatjuk, hogy Petri recepciója szegényes lenne, hiszen 2018-ban jelent meg a nyolcadik önálló monográfia/tanulmánykötet/életrajz a költőről (a megjelent kötetek a következők: Fodor Géza könyve, Horváth Kornélia és Keresztury Tibor tollából az újrakiadásokat is számolva 2-2 monográfia, valamint A napsütötte sáv: Petri György emlékezete és Az örökhétfőtől a napsütötte sávig: tanulmányok Petri György költészetéről című kiadvány, valamint Petri Lukács Ádám fentebb említett munkája). Az újonnan megjelenő szövegkiadástól azt várjuk, hogy fellendíti Petri recepcióját, amely még a szerző egyik monográfusa, Keresztury Tibor szerint sem tud a kilencvenes évek óta olyan szempontokat felvetni, amelyek termékenyen újraértelmezhetnék a Petri-életművet, és számot vetnének az annak időtállóságát övező kérdésekkel, amely kételyek a négykötetes életműsorozat 2007-re lezárult kiadása kapcsán fogalmazódtak meg.