P. Müller Péter (Pécsi Tudományegyetem) az 1980-as és 2000-es évek Hamletjeit hasonlította össze, Reuss Gabriella (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) Szikszai Rémusz Bábszínház-béli A viharját elemezte, míg Deres Kornélia (Eötvös Loránd Tudományegyetem) a Mozgóház Társulat 1996-os Rómeó és Júlia-előadását vázolta. Ketten választották az Örkény Színház IV. Henrikét, de más-más megközelítésből elemezték: Földváry Kinga (PPKE) a Mácsai Pál által rendezett előadás politikusságát vizsgálta, míg e sorok írója (ELTE) a színházi, szcenikai és szerepsokszorozási megoldásokat vetette össze az Ódry Színpad egyes Shakespeare-előadásainak innovatív megoldásaival, például a Zsótér Sándor által rendezett A velencei kalmár kapcsán. Almási Zsolt (PPKE) egy magyar digitális Shakespeare-adatbázis lehetőségeiről beszélt, bemutatva egy készülő verziót (mely sajnos anyagi támogatás hiányában még csak kísérleti stádiumban van). 

Hasonló témáról adott elő Anna Cetera Włodarczyk, aki a már létező lengyel Shakespeare-fordítási adatbázist mutatta be, mely helyek és alkotók összekötésével izgalmas hálózati meglátásokra nyújt alkalmat. A digitális világ és a Shakespeare-adaptációk egy érdekes kapcsolódási pontjáról, a messenger-üzenetekké átdolgozott Shakespeare-drámák könyvsorozatról (OMG Shakespeare), azok pedagógiai hasznáról vetett fel kérdéseket Ivona Mišterova. A romániai színház Shakespeare-képéről a Shakespeare-fordító George Volceanovtól szerezhettünk tudomást a Bukaresti Kisszínház II. Richárd-előadásához készített szövege kapcsán, míg Madalina Nicolaescu két mai bukaresti Rómeó és Júlia-előadást hasonlított össze. Az ukrán Hamlet-előadások politikusságát emelte ki Natalyia Torkut, míg a lengyel színház Caliban-képét Anna Kowalcze Pawlik ismertette. A szlovák kutatók közül Soňa Šimková Laforgue Hamletjét vette alapul előadásához, míg Šárka Havlíčkova két brnói Verdi Otello-rendezést hasonlított össze. Jana Wild előadása a népszerű hollywoodi Mamma Mia! film dramaturgiájában mutatta ki a shakespeare-i komédiák alapmotívumait.

A második napon a résztvevők Jana Wild és a romániai származású, de az angliai Worcester Egyetemen dolgozó Nicoleta Cinpoes vezetésével egy közös kutatási keretrendszer kialakításáról beszélgettek, mely az 1989 utáni közép-európai Shakespeare-kép megrajzolására tenne kísérletet, részben az Európai Shakespeare-kutatók Társasága (ESRA) égisze alatt. A résztvevők megegyeztek abban, hogy folytatják az erről való közös gondolkodást további találkozók során, hiszen Shakespeare kiváló tükröt tart korunknak és régiónknak az elmúlt három évtizedet tekintve is.

Shakespeare in Changing Cultural Paradigms

Pozsonyi Előadó-művészeti Akadémia Színházi Tanszék

2018. november 29-30.