Mi marad ennyi családi trauma után Hervay Gizella erdélyi író és költő számára? Írásba menekült, azzal próbálta meg- és felszabadítani magát az elviselhetetlen kínok súlya alól. Menekülni a végül mégiscsak bekövetkező zuhanás elől… Leírt mindent, amit csak megfogalmazott magában, ami csak eszébe jutott, amire csak asszociált. Ugrált egyik képről a másikra, egyik sorról a másikra. A látszólag értelmet és koherenciát csak alig tükröző sorok az olvasás végére összeállnak. A zabolátlanul kiszakadó képek és szavak, a szabadvers szabad asszociációinak törvénye szerint egységet alkottak nem feltétlenül racionális, hanem érzelmi szempontból.

Ezt a törékeny, képlékeny egységet, Hervay Zuhanások – Oratórium három hangra című művét kísérelte meg összművészeti formába önteni hat alkotó az Artus Stúdióban. Nehéz fába vágták a fejszéjüket a javarészt fiatal előadók. A korábban több helyszínt is megjárt, lírai oratóriumként meghirdetett produkcióban Panda, a romkocsmákból és színházi előadásokból ismert DJ, elektronikus, kalimbával fűszerezett zenei aláfestéssel idézte meg Hervay „zuhanó esztétikáját”. Szalay Henrietta pedig, az Artus Stúdió állandó közreműködőjeként is számon tartott, a Napfonat koncert miatt szintúgy ismertté vált művész felolvasásával és énekhangjával működött közre a produkcióban.

A költő alakját megidéző, a József Attila-féle Szabad ötletek jegyzékére hajazó írását megjelenítő meditatív „rítus” egy-egy szakaszánál vett részt Békési-Szombati Anett kortárs táncmozdulatokból álló rövid, ám dinamikus koreográfiáival. Szabó Mátyás pedig atmoszférateremtő, akusztikus fretless basszusgitár kíséretével tett hozzá a zenei kísérethez.

Mint összművészeti előadás, a vizualitás lírája is képviseltette magát élőképek és úgynevezett live VJ set formájában. Azaz a mikroszkopikus módon felnagyított, egy kamera objektívjén keresztül szemlélt, különböző matériájú anyagok falra kivetített képeit vizsgálhattuk meg tüzetesen. Kara Dávid és Skribek Anikó közreműködésével egy-egy ásvány, korallszerűség vagy falevél részletekbe menően tárult a szemünk el. Mintha a vers szerteágazó gondolatfolyamait illusztrálták volna a természeti képződmények összetettsége által.

Nagyon szép és nemes feladatot vállalt a más-más művészeti területről érkezett alkotócsapat. Ugyanakkor az előadásban fordítva zuhantunk, mint ahogyan Hervay művének olvasása közben tapasztalhattuk. Míg a szabad asszociációs láncolat esetében a részletek értelmetlensége felől haladtunk tudatunkkal és lelkünkkel az öntudatlan egység felé, addig a ZUHANÁSOK folyamán a sok részletgazdag, agyonvizsgált elem nem forrt egybe kellőképpen a látvány és a közönségre tenni vágyó hatás szempontjából. Kicsit lyukas maradt. Szinte belezuhantunk a természet elemeinek kavalkádjába, a lírai táncetűdök lendületes ritmusába, a zene réveteg dallamaiba vagy a verssorok metaforáiba. Belezuhantunk volna, de az előadást felépítő látvány- és hatásbéli elemek következetlen használata miatt csak „szakaszosan” estünk. Vagy túl sokáig vizsgáltunk egy kristályt, vagy túl hirtelen tűnt fel aztán el a táncos. Néha magával rántott, máskor visszadobott a felszínre. Bevont minket észrevétlenül az elektronikus és basszusgitárral megteremtett akusztikus zenei buborék, amely olykor szándékosan a költemény hangulata és dinamikája ellen játszott. Ám ez a gesztus is néha figyelemfelkeltőnek, máskor kifejezetten bosszantónak hatott, hiszen a túlzott hangerő következtében olykor a szöveget is elvesztettük.

Jobb lett volna, ha szabadeséssel, igazi és váratlan mélyrepüléssel és nem hullámzóan, bukdácsolva, sokszor kizökkentve jutottunk volna el a tudat mélyére. De eljutottunk, és ez a fő.

Hervay Gizella: Z U H A N Á S O K

Békési-Szombati Anett – tánc

Szalay Henrietta – szöveg, ének

Szabó Mátyás – akusztikus fretless basszusgitár

Panda – zenei rendezés, elektronika, kalimba

Kara Dávid és Skribek Anikó (MAKRÓ) – élőkép, live Vj set

2018. december 2.

Artus Stúdió

Fotó: Makró