Bár nem kizárt, hogy előkerülnek a hagyatékból korábbi rövid, prózai írások, egyelőre úgy tűnik, Szabó Magda már fiatal íróként is a regény komplexitásában érezte otthon magát. Magabiztosan kezelte a több szálon futó, érzelmi bonyodalmakat és politikai intrikát sem nélkülöző cselekményt, és már ekkor sajátja volt a későbbi prózájára jellemző finom lélektani ábrázolás.

A Csigaház önéletrajzi ihletésű regény, színhelye, a bécsi Csigaház panzió mása annak a Zsófia Otthonnak, amelyben Szabó Magda az egyetemi évei alatt a nyarakat töltötte. Ugyanakkor a cím illeszkedik a későbbi metaforikus címek sorába is: a csigaház az a védett hely, ahová elbújnak és ahonnan előbújnak a szereplők. Minden szereplőnek megvan a saját csigaháza is. Tudjuk, ki mit gondol, ők is sejtik, mit gondol a másik, de egyikük sem mond ki semmit. A kommunikáció ellehetetlenül, az emberi kapcsolatok a semmibe hullanak. Az előtérben lévő szerelmi négyszög – a fiatal Júlia, az édesapja, Kemenes professzor, a nevelőanyja, Dolly, és Dorner András, a ház barátja négyesének ábrázolásakor a legfeltűnőbb az érzelmek és a cselekvés diszharmóniája. A kommunikáció siklik félre a félvilági Christa és az elszegényedett arisztokrata Edmund között is: Edmund napokig keresi Christát, és amikor végre találkozik vele, nem tudja feltenni neki a számára legfontosabb kérdést. A Csigaház magányra ítél, a lemondás megelőzi a tényleges veszteséget. Talán menthetőek lennének még ezek a kapcsolatok, de egyik szereplő sem tesz erre kísérletet.

Toni, a Csigaház vezetőnője hideg erkölcsösségével még a szolgálatában álló lány, és a bérkocsis fiú közötti éledező szerelmet is elfojtaná. Végül Anton, a fiú az egyetlen, aki megtöri a hallgatást: eljön Trudiért, mivel, mint mondja, beszélnie kell vele. A Csigaház igazi csemege az irodalomtörténészek számára, de nem kell kiábrándulástól tartania a Szabó Magdáért rajongó olvasónak sem. Bár terjedelménél fogva sem lehet olyan kimunkált, mint a későbbi művek, a Csigaház nem zsenge, nem ujjgyakorlat és nem csiszolatlan gyémánt. Szabó Magda nem is hagyta volna ránk, ha annak tartotta volna. A kötetet fotók illusztrálják: a ritkaságszámba menő kézzel írt kéziraton láthatjuk a gondos szövegmegmunkálás jeleit. Hogy miért maradt mégis kéziratban a Csigaház? Csak találgathatunk. 1944-ben a németellenes politikai szál miatt semmiképpen sem jelenhetett volna meg, a 40-es évek második felében Szabó Magda a líra felé fordult, a kényszerű hallgatás után pedig ontotta magából az új, friss műveket. A Csigaház szerény mű, asztalfiókban maradt, és egy fehér dossziéban, gondosan feliratozva várta, hogy az utókor felfedezze.