Az 1880-as években vetődött fel a gondolat, hogy mivel a Fővárosi Állat- és Növénykert bevételei kevésnek bizonyulnak a fenntartáshoz, cirkuszi mutatványokkal is szórakoztassák a közönséget, amivel még több embert tudnának odavonzani. Ezért az időnkénti cirkuszi játékoknak épüljön egy állandó cirkusz.

Wulff Ede elzászi vállalkozó 1889-ben szerződést kötött a Fővárosi Tanáccsal a cirkusz megépítésére, bár nem volt könnyű dolga, mivel a színházi konkurencia tiltakozása miatt kérvénye eleve elutasítási javaslattal került a Tanács elé. Wulff már a brüsszeli világkiállításon is sikert aratott szétszedhető, hullámbádog lemez borítású, kovácsoltvas szerkezetű építményével, amelyet a Városligetben is felépített. A tűzveszély elkerülése végett az öltözők is vasból készültek, az állatok ötven méter hosszú istállója pedig az épülettől külön kapott helyet. A létesítmény 2290 fő befogadására és vízi cirkuszi előadásokra is alkalmas volt. 1889. június 27-én tartották az első előadást.

Az épület modern kialakításáról árulkodott nemcsak a tűzbiztonságos anyagok használata, az elegáns díszítés, a vízöblítéses toalettek, hanem a manézs alatt kialakított három méter mély medence is, amelyben 1891-ben lenyűgöző vízi pantomim előadásokat mutattak be szökőkúttal és tűzijátékkal, 1901-ben pedig már süllyeszthető volt a manézs. Mivel a cirkusz az Állatkert területén állt, csak állatkerti belépővel lehetett megközelíteni. Sajnos a kezdeti sikerek után csökkent az érdeklődés, ezért Wulff 1895-ben kénytelen volt eladni az épületet az Állatkertnek, amit továbbra is bérbe vett. Új neve Városi Cirkusz lett. 1904-ben a cirkusz tulajdonjoga visszakerült a fővároshoz, ahol pályázatot írtak ki, melynek győztese Matvej Ivanovics Beketow lett. Így az épület is új nevet kapott: Beketow Cirkusz lett, amely 1904. április 30-án látványos műsorral kezdte meg a saját költségen felújított működését.

Majd 1908-ban újabb önköltségből történő felújítást követően, nyolcvan méterrel arrébb került. A nyitóelőadáson negyvenfős balettkar, tizenöt idomított jegesmedve, zebrák, elefánt, kutyák, lovas zsokészám, halálugrás és bohócok szórakoztatták a nagyérdeműt. A megnyitón az épületet ékszerdobozhoz hasonlították. A varázslatos cirkusz híre a bécsi császári udvarba is eljutott: Ferenc József kétszer is ellátogatott Beketowhoz.

A cirkusz az 1897 és 1899 közötti szezonokat leszámítva sikerrel működött. Az első igazi törést az első világháború kirobbanása okozta, amikor a száz lóból álló ménes jelentős részét elvette a katonaság, majd az intézményt 1919-ben államosította a proletárdiktatúra, de továbbra is Beketow irányítása alatt maradt.

Az 1920-as gazdasági válság rányomta a bélyegét a látogatottságra, Beketow minden tartalékát felemésztette az életben tartása, aki ezért csődbe ment. Utolsó próbálkozásként Bécsben szervezett cirkuszi előadásokat, amelyek a gazdasági helyzet miatt bukással végződtek. Ennek folyományaként az addig rendületlenül küzdő igazgató Bécsből hazafelé tartó hajóján öngyilkosságot követett el. Halála után fia vette át a cirkusz vezetését, de a család fizetésképtelenné válása miatt, 1934-ben visszaadták a bérleti jogot a fővárosnak, melyet 1935-ben Fényes György nyert el.

Fényes, miután elérte, hogy a főváros felújítsa az épületet, bejárta Európát, új produkciók után kutatva. A Fényes Fővárosi Nagycirkusz utolsó szezonja a második világháború alatt, 1943-ban volt, ugyanis a Városliget nem rendelkezett óvóhelyekkel, így a cirkusz nem kapott engedélyt a további működésre. 1944-ben a német csapatok főleg istállónak használták az épületet, majd egy bombatámadás következtében beomlott a teteje, berendezési tárgyait pedig a nélkülöző környékbeli lakosok hordták el tüzelőnek. Ennek ellenére 1945 júliusában a sebtében rendbe hozott épület ismét megnyitotta kapuit, ahol 1946-ig leginkább varietéjellegű műsorokat adtak, majd egy vezetőváltást követően ismét visszatértek az artista- és cirkuszi produkciók. A revü-, varieté- és kabaréműsorok pedig a vasárnap délelőtti előadásokra szorultak vissza.

A cirkusz 1949-ben történő államosítását követően az új intézmény 1950. május 1-jén nyitotta meg kapuit a Köszöntünk, Budapest! című látványos, leginkább a revü műfajára hajazó műsorával. Ebben az évben indult el az Állami Artistaképző Iskola Baross Imre vezetésével, majd 1954-ben az Országos Cirkusz Vállalatból Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat (MACIVA) lett, melyhez a cirkusz épülete, a dolgozók és a fellépő artisták is hozzátartoztak. 

1966 márciusában lebontották az épületet, és az új cirkusz átadásáig egy méretes sátorcirkuszt használtak, egészen az új, ma is látható épület 1971. január 14-i ünnepélyes megnyitásáig, amely egyszerre 1450 fő befogadására alkalmas. Az új cirkusz élén az első és ezidáig egyetlen női igazgató, a Picard dinasztia tagja, Eötvös Gáborné állt.

1989-ben a rendszerváltáskor, az akkor egy éve az igazgatói székben ülő Kristóf István, a monte-carlói Nemzetközi Cirkuszfesztivál Ezüst Bohóc-díjas artistája nehéz helyzetbe került, ugyanis sokan teljesen mást képzeltek el a Fővárosi Nagycirkusz helyére. Többek között neki köszönhető, hogy más állami vállalatokkal ellentétben a MACIVA talpon maradt, és nem hordták szét a vagyonát. Kristóf István nevéhez fűződik az 1996-ban létrejött, kétévente megrendezésre kerülő Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál, amely a monte-carlói után a legrangosabb cirkuszfesztivállá nőtte ki magát.

Idén, 2018-ban, Fekete Péter igazgatása alatt a világon hazánkban elsőként kezdődött el a XII. Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivállal a modern cirkuszművészet 250. évfordulóját ünneplő jubileumi ünnepségsorozat. A Fővárosi Nagycirkusz vezérfonala a klasszikus cirkusz, de szívesen kísérletezik újcirkuszi és összművészeti produkciókkal, amelyekben ötvöződik a cirkusz-, a színház-, a táncművészet, az irodalom és a zene. Ilyen darabok a Fekete Péter által rendezett és Pál Dániel Levente dramaturgiájával létrejött Lúdas Matyi a cirkuszban, az Uray Péter rendezte Rómeó és Júlia, az Egyenes labirintus Hegymegi Máté rendezésében és a Samuel Tétreault által dirigált Rengeteg – looking out.

Közép-Európa egyetlen kőcirkusza a világ legképzettebb artistáit és a legnívósabb produkciókat mutatja be a hazai közönségnek, és viszi tovább a méltán világhírű magyar cirkuszművészet hagyományait. A tervek szerint egy másik helyszínen felépül majd egy cirkuszkutató központ, amelyben helyet kap egy modern cirkuszépület, az artistaképző és egy cirkuszművészeti múzeum.

Fotók forrása:

Urbán Ádám

maciva.hu

noklapja.nlcafe.hu

egykor.hu