A buszsofőr és Az elíziumi kém premierjét tartották november 22-én az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A két filmben közös, hogy fő cselekményük a kommunista időkben játszódik, és valamilyen formában az adott rendszer működésére reflektálnak. Azonban, míg előbbi egy kisjátékfilm keretei közé szorítja eseményeit, addig utóbbi nagyobb játékidővel, kevert műfajú, félig dokumentum-, félig játékfilm formával igyekszik megragadni és a korszakra irányítani a nézők figyelmét.

(Alább előfordulhatnak a két film cselekményének fordulataival kapcsolatos leírások, így aki még nem látta őket, az csak saját felelősségre olvasson tovább!)

Az Ilmar Taska azonos című novellája alapján készült A buszsofőr a II. világháború után pár évvel játszódik. Egy fiú és szülei életébe nyerhetünk bepillantást. Az édesapa háborús szerepvállalása miatt bujdosni kényszerül, nem hagyhatja el dolgozószobáját, a családi otthonban való rejtőzködésével titoktartásra és bezártságba kényszerítve egyúttal teljes családját. Nyolcéves forma fia, aki valószínűleg a legjobban szenved az elszigeteltségtől, csak a szomszédos grundra járhat ki, ahol egy fakoronggal kormányt szimulálva buszsofőrösdit játszik. Az egyik ilyen kis játék alkalmával gyönyörű új autó gördül be az üres telekre, és annak sofőrje ismerkedni kezd a kisfiúval.

A család lakásában uralkodó nyomasztó légkör, az apa letargiája és az édesanya kétségbeesett igyekezete arra, hogy mindenképp eltitkolja férje hollétét, a kisfiú naiv vidámsága, és a tény, hogy bár mindent érez, de gyerekfejjel nagyon keveset fog fel a felnőtt világból, mind-mind végzetszerűen terelik egy irányba az eseményeket.

A buszsofőr (Vida Bálint)

Az egyszerű sztori hátterében azonban igen érdekes problémák húzódnak. Az egyik ilyen a gyerekek szerepének kérdése. Megjelenik az orwelli gondolat, hogy a totális diktatúráknak akaratlanul is remek segítői, és a rendszerrel szembehelyezkedő szülőknek legnagyobb ellenségei a gyerekek. Az 1984-ből ismerős, a rendszer által ideológiailag sulykolt gyermek képe ugyan még nincs jelen a filmben, hiszen csak a diktatúra elején járunk, de már érezhető a feszültség és fenyegetés, ami a Vida Bálint által remekül megformált, önfeledt kisfiú minden lépéséből árad. Figyeljük, ahogy játszik, járja az utcát, megismerkedik egy idegennel, és pontosan tudjuk, hogy egyetlen elejtett mondatával képes egész családját romba dönteni. Pusztán azért, mert nem érti még, mi az a kegyetlenség, mi az elnyomás és az árulás. És ebben az értelemben az árulóvá váló gyermek a rendszer legártatlanabb áldozata is egyben. A másik, már-már provokatív kérdés, hogy könyörületesnek nevezhető-e az az ember, aki szándékosan felhasznál egy gyereket, hogy tönkre tegye annak családját, de kocsikázni viszi, hogy ne legyen majd otthon, mikor a házuk elé begördül a fekete autó?

A buszsofőr (Vida Bálint és Polgár Csaba)

Az átélést és az azonosulást segíti Borbás Dávid kisfilmjében, hogy érezhetően autentikus környezetet látunk. Az alkotók nem szerettek volna túl sokat markolni, mértéktartásuk mindenképp elismerésre méltó. Egy jól berendezett szoba, egy, a háború nyomait viselő utcarészlet, egy kopár udvar és kevés, de beleéléssel játszó színész is elég ahhoz, hogy sűrű atmoszférájú, hatásos történet elevenedjen meg a vásznon. Sajnos éppen ez utóbbi az, amit a kisfilmet követő Az elíziumi kém már nem feltétlenül tudott megvalósítani. Bár kétségtelen, hogy ez a film a történetmesélés mellett az ismeretterjesztést is céljául tűzte ki.

A Karády Katalin szerelmeként elhíresült Ujszászy István 1948-ban lezajlott kihallgatását követhetjük figyelemmel. Ujszászy a II. világháború alatt előbb a hírszerzés és kémelhárítás, majd az Államvédelmi Központ vezetője volt. Az 1944-es kiugrási kísérlet tető alá hozásában fontos szerepet játszott, mely tette miatt a Gestapo a háború utolsó hónapjaiban üldözni kezdte, ezért, amint lehetett, megadta magát a Budapestre érkező szovjet csapatoknak.

Így jutunk el 1948-ba. Péter Gábor ávós kihallgatótiszt a házi őrizetében hallgatja ki Ujszászyt. Maga a tényleges cselekmény e között a két ember között zajlik. A kihallgatás célja, hogy az éppen kiépülőben lévő államvédelmi erők minél tisztább képet kaphassanak a háború alatti kémelhárítás és államvédelem állapotáról, módszereiről. A készítők elmondták, hogy a filmben minden narráció és visszaemlékezés hiteles, ezek az Ujszászy által írt jelentésekből származnak.

Az elíziumi kém

Az elíziumi kém játékfilmes és dokumentumfilmes jelenetekből áll össze. Ujszászy Péter Gábornak tett vallomásai közben gyakran vált a lineárisan előrehaladó idősík narrációval kísért visszaemlékezésekre, melyekben hol a színészek által eljátszott jelentek elevenednek meg, hol archív felvételeket láthatunk, hol pedig animált térképrészletek mutatják be a háború alakulását. Ezekhez a jelentekhez sokszor szakértői kommentár fűződik, amit az ismeretterjesztő csatornákról ismert módon egy digitális háttér előtt ülő szakértő mond el a nézőknek.

Érdekes megfigyelni azokat a módszereket, amelyeket annak idején a hírszerzők alkalmaztak. Például azt, hogy a lehallgatásokra rengeteg vakot és gyengénlátót vettek fel, mert az ő hallásuk kifinomultabb volt, mint azoké, akik láttak. Vagy, hogy hogyan cserélték ki egy angol ipari kém hadititkokat tartalmazó mikrofilmjét pikáns képekre, míg ő egy fogadáson szórakozott.

Jamrik Levente és stábja az ismeretterjesztő részeket sokszor CGI animációval egészítik ki, hogy látványosabbak legyenek, ezek minősége viszont ingadozó. A nagyobb léptékű animációk, mint a robbanások, vonatszerencsétlenségek vagy repülős képsorok elég sutára, kezdetlegesre sikerültek. A térképen bemutatott akciók ezzel szemben nagyon profi érzetet keltenek. De sajnos hamar elvész ez a hatás, mert ezen részek legtöbbször annyiból állnak, hogy kapunk egy felsorolást: milyen gyárnak milyen fontos szerepe volt az adott helyzetben, vagy miért kellett felrobbantani. Ennek aláfestéséül pedig az adott gyárak logói jelennek meg a vásznon. Ez azért baj, mert legalább 3-4-szer megismétlődik mindez a film során, ami már a második alkalom végére is igen monotonná teszi az egyébként technikailag igényesen megvalósított részeket.

Az elíziumi kém

Technikai problémák a hanggal is adódnak. Van, hogy külföldi szakértőt szólaltatnak meg a filmben. Ezt a dokumentumfilmektől szokott módon, az idegen nyelvű beszédhang lehalkításával és rászinkronizálással teszik. Ekkor halkan, a háttérből kellene kihallanunk az eredeti beszédet. Előfordul azonban, hogy ez majdnem ugyanolyan hangos, mint a párhuzamosan futó magyar szinkron, ezért ez utóbbi nagyon nehezen érthető. A hullámzó minőségű hang sajnos máshol is zavaróvá válik. A kihallgatások alatt sokszor hangosabbak a zörejek, mint maguk a színészek. Ez azért is gond, mert előfordul, hogy a zaj egy dramaturgiailag fontos pillanatot ront el. Mindemellett kihallani néhol, hogy egy narrációt a mondat közben vágtak el, majd a mondat más hangszínben folytatódik.

Az ismeretterjesztő részek mindezen kritikai észrevételek ellenére többé-kevésbé igényesen megvalósítottak. Velük szemben viszont ott vannak a film fikciós részei, melyek olykor következetlenül működnek, dramaturgiai zavart keltve. Péter Gábor és Ujszászy István első találkozásakor például Ujszászy kihallgatója mögé áll, és noha látja, hogy az rosszul van a cigarettafüsttől, ő nemes egyszerűséggel lehamuzza a vállát. Ez a film második percében történik, mikor a néző még nincs pontosan tisztában az erőviszonyokkal. Nagyon furcsa később rádöbbenni, hogy ez a fölényeskedő figura valójában a kihallgatott.

Az elíziumi kém (Horváth Ákos)

Az alkotók ezzel  a gesztussal talán Ujszászy szellemi fölényét akarták bizonyítani, ami a történelemben kétségkívül meg is volt, hiszen ő művelt és sokat látott ember volt a négy általánost végzett Péter Gáborral szemben. De a partner ilyen mértékű semmibevétele, megalázása nem éppen szellemi fölényre utal. Pláne, hogy a film egy későbbi pontján az egyik szakértő elmondja: „ (…),ha valaki mindenféle, különösebb elfogultság nélkül olvassa az Ujszászy-féle (…) feljegyzések szövegét, akkor nemigen talál benne dehonesztáló kifejezéseket.” Miután ez elhangzik, Ujszászy első megjegyzése Péter Gábor felé egy fölényeskedő sértés.

Az elíziumi kém stílusát vizsgálva ránézésre feltűnik, hogy az alkotók film noiros érzetet szerettek volna kölcsönözni a dokumentum- és játékfilmnek. A baj csak az, hogy a hollywoodi film noirokra jellemző feszültség, a füstös belterekben zajló kihegyezett szócsaták nem társulnak a stilizált képi világhoz, így a vizualitás semmit nem tesz hozzá a nagy egészhez. Noha a szándék adott, de a dialógusok messze nem olyan jól felépítettek, és a színészi játék még azokat is alulmúlja.  A karakterek kétdimenziósak, Trill Zsolt Péter Gáborjának egyetlen dolga, hogy talpnyalásával és gerinctelenségével visszataszítóvá váljon a néző számára, Ujszászy karakterét pedig megpróbálták a Casablanca kiégett Rickjéhez hasonlóvá tenni, ezt azonban az őt játszó Horváth Ákosnak nem sikerült egy Humphrey Bogart-szintű alakítással alátámasztania. A dialógusokban oda nem illő csöndeket hallunk, a kifinomultnak szánt monológok pedig modoroskodásba csapnak át. Ehhez asszisztál a kamerakezelés, ami a színészi játékot rengetegszer premier és szekond plánban mutatja, hogy a néző közelről figyelhesse azt.

Az elíziumi kém (Trill Zsolt)

Ha a rendező, Jamrik Levente azt szerette volna, hogy a néző érdeklődését felkeltse a téma iránt, és új ismeretekkel gazdagítsa közönségét, akkor sikeres volt. A vetítés után valaki így foglalta össze az élményt: „Történelemóra extrákkal.” Ezt a megállapítást nem tudom vitatni én sem. Bármelyik történelemtanár nyugodtan levetítheti ezt a filmet az osztályának a II. világháború témakörében, és a fiatalok biztosan tanulnak belőle új dolgokat. Az elíziumi kém tanulsága összességében azonban az, hogy a dokumentumfilmes és játékfilmes eszközök vegyítésekor ezúttal be kellett áldozni a művészi ambíciót az ismeretterjesztés oltárán.

A buszsofőr, 25 perc, 2018, Rendező: Borbás Dávid, Forgatóköny: Borbás Dávid, Operatőr: Balázs István Balázs, Producer: Törköly Róbert, Détári Géza, Fényes András, Társproducer: Török István, Rajna Gábor, Szirmai Árpád, Faragó Attila, Rozgonyi Balázs, Árvai István, Vágó: Tokár Dániel, Zeneszerző: Alessandro de Rosa, Szereplők: Polgár Csaba, Vida Bálint, Makranczi Zalán, Petrik Andrea, Bemutató: november 22, Forgalmazza a Titania-Master Pro Kft.

Az elíziumi kém, 52 perc, 2018, Rendező: Jamrik Levente, Forgatókönyv: Jamrik Levente, Szereplők: Horváth Ákos, Trill Zsolt, Forgalmazza a Titania-Master Pro Kft. 

Képek: Titania-Master Pro