Az asszony érzi a titokban lehúzott ital szagát, a babakocsiban alvó kicsire néz. Azt mondja, valami játékot is vehetnénk neki, plüsst, alvókának. A férfi helyesel, igen, valami jó nagyot. Gyalog mennek az Újgyőri főtérre. Az asszony tolja a babakocsit, sorolja, miket kell venni, a férfi bólogat. Igyekszik olyan arcot vágni, mintha figyelne. Amikor a hangsúlyból érzi, hogy valami fontos hangzik el, elkomolyodik.

Meleg van. Az energiaital hideg, a fémdobozt homlokukhoz, nyakukhoz szorítják. Mire megérkeznek az Újgyőrire, összevesznek. Az asszony megállás nélkül mondja, mit kell venni, a férfi már ideges, úgy érzi, az asszony el akarja szedni tőle mindazt, amiért dolgozott. Miből fog Pestre menni? Muszáj megvenni a jegyet. Az asszony is dühös, már kiabál, hogy terhes vagyok, bazdmeg, meg hogy a gyerekednek is ennie kell, nemcsak neked, különben is, tavaly is pesteztél, de elkurváztad a pénzt. A járókelők őket nézik. A férfi üt, aztán bemegy az Alvinba.

Az asszony a büfé mögötti árnyékba húzódik. Rágyújt, az orrát tapogatja. Felébred a gyerek, sírni kezd, kiveszi a kocsiból, dajkálja, de a kislány nem nyugszik. Az asszony rázza, erőből, gyorsabban szívja a cigarettát is, a hamu elkenődik a kislány rugdalózóján. Megjelenik a férfi, két hamburgert hoz. Az asszony belevágja a gyereket a babakocsiba, kikapja a férfi kezéből az egyiket, leül a padkára, enni kezd. A férfi nevetve hajol a kicsihez, éhes vagy, azért ilyen rossz a kedved, kérdezi, beledugja a kezét a buciba, ketchupos úját a kislány szájába nyomja. Azt nem szabad még neki, horkan fel az asszony, felkapja a gyereket, visszaül a padkára, szoptatni kezd. A férfi előbb fejezi be az evést, kidobja a szalvétát, a mellet figyeli, viccesen azt mondja, én is kérek. Az asszony belemegy a játékba, nem volt még elég, kérdezi, úgy habzsolsz, hogy beledöglesz, mondja, és a férfi pólóján éktelenkedő ketchupfoltokra mutat. A férfi röhög, egyre zavartalanabbul nyúlkál, az asszony már ideges, jobb ötlet híján a kicsit a férfi kezébe nyomja. A férfi gügyög, azt mondja a gyereknek, hogy mindjárt vesz neki egy hatalmas alvókát. A villamosmegállóba mennek, hallgatnak. A szerelvényen is.

Miután leszállnak, az asszony megszólal, szomjas. A férfi bemegy egy dohányboltba, két dobozos sört hoz, az egyiket az asszonynak nyújtja, az megdöbben, sört hoztál, itt igyam mindenki előtt, kérdezi. Felszisszenti a dobozt, először kicsiket, majd egyre nagyobbakat kortyol. A pláza bejárata előtt isznak, a férfi feleseket vesz elő, két szilvát. Az egyik a tied, mondja. Az asszony az orrát masszírozza, zavartan elveszi az üveget, a férfi arcát figyeli, összemosolyognak.

A plázában a Játékvárba mennek. Az olcsóbb plüss 6000 forintba kerül, de annak gagyi a feje, az egyik szeme lejjebb van varrva, mint a másik, a szája pedig nem vigyorban, inkább vicsorban áll. A másik az 10500, nagyobb, barátságosabb az arckifejezése, hófehér a bundája. Az asszony húzza a száját, próbál számolni, de elveszti a fonalat, ugyanis a férfi az imént megint a kezébe dugott egy feles szilvát, mennyit vettél te ebből, kérdezi, még inkább magukra vonva a boltos figyelmét, aki azóta méregeti őket, mióta beléptek az ajtón. Nem vagy éhes, kérdezi a férfi. Az asszony egyik kezével a babakocsit tolva, a másikkal pedig a hatalmas plüsst szorítva felháborodik, hogy most ettünk, egy csomó minden kell még.

A McDonald’s előtt foglalnak helyet. A plüsst az egyik székre teszik, a férfi beáll a sorba. Néhány percen belül feltűnik két tálcával. Sajtburgerek, sültkrumpli, 2 Big Mac, üdítők. Esznek. Az asszony még a férfi tálcájára is átnyúl. Az meg csak mosolyog, örül, látod, mondja, nem kell itt aggódni. Erre az asszony ideges lesz, hogy menjenek már, mert haza is kell érni, meg különben is, csak basszák el a pénzt, közben meg mennyi minden kell. Kell, kell, kell, unja már ezt hallgatni a férfi, itt van egy tízes, ebből intézz mindent, hajít az asztalra egy bankjegyet. Mi a szart csináljak egy tízessel? Vegyél magadnak nyugtatót. Így civakodnak, mígnem a férfi már nem bírja tovább, felkapja az egyik tálcát, az asszony fejéhez vágja, az pedig ugyanígy akar tenni a másik tálcával, de célt téveszt, a szomszéd asztalnál ülő nőt találja el. Erre gyorsan összeszedik magukat, kisietnek a plázából.

Kint rágyújtanak. Esni kezd, keresnek egy helyet, ahová beülhetnének. Az asszony ugyanazt kéri, mint a férfi, már nem ellenkezik. Leülnek, a férfi a pulthoz sétál, a mellette álló alak kétségbeesetten turkál a pénztárcájában, előtte sör és feles, a pultos már húzza is vissza a poharakat, hiába mondja neki az, hogy várj, mert van itt, csak össze kell szedni. Hagyjad, majd én kifizetem, mondja a csaposnak a férfi. Az alak hálálkodik. Az asszony az orrát masszírozza, nézi őket. Mikor a férfi kihozza az első kört, azt mondja, ez szép volt.

Az asztalon felesek, sörök, a plüss a földön a babakocsi mellett. A férfi a zenegéptől kiabál az asszonynak, mit kérsz, mondjad, berakom, milyen zenét akarsz? Az meg csak nevet, jó ez most így nagyon. Mindketten mosolyognak. A kislány még mindig alszik. Az asszony nézelődik, telefonozik, a férfi járkál a helyiségben, a pult, a zenegép és az asztal háromszögében. Már sötét van, mikor elindulnak. Az asszony megszédül, mikor feláll, a falnak támaszkodik, menni kell, mondja. Szedelőzködnek, a babakocsi beakad a küszöbbe, az asszony nem boldogul vele, dühében rázni kezdi a szerkezetet, a férfi rákiabál, hülye, hát benne van a gyerek. Kiveszi, dajkálja a kislányt, amíg az asszony kituszkolja az ajtón a kocsit.

Már nem esik. Egy éjjel-nappali előtt haladnak el, az asszony arra fordul, a férfi idegesen felhorkan, minek mész oda. Gyere, nálad van a pénz, mondja az asszony, de a férfi válaszként leteszi a gyereket a padkára, felnéz, kijelenti, hogy mondtam, amit mondtam, nem fogjuk elbaszni a pénzt. Legalább ötezer forintot adj. Pénzzabáló kurva vagy te is, csak eszed a lóvét.

A férfi nincs sehol, a gyerek sírni kezd, a kasszás rosszindulatúan méregeti az asszonyt, aki végül bemegy a boltba, mert nála maradt a tízes. Szédül, fáj a gyomra és a feje, néha meg kell állnia pihenni, olyankor a polcoknak támaszkodik, mert erős görcsök törnek rá. Nagy nehezen a kasszához vergődik, közben fegyelmezni próbálja a gyereket, hogy fogja már be a pofáját, de hiába. 11000 lesz. Az asszony kikel magából, már mért lenne 11000. A pénztáros elmagyarázza, mi mennyibe került. Akkor vegyük ki ezt meg ezt, ezek úgyse kellenek. A kasszás a kisgyerek takony- és könnyáztatta arcát figyeli.

Az asszony a babakocsira támaszkodik, sír. Lassan tolja, messze lakik, nincs értelme sietni. Lefele néz, a gügyögő kisgyereket hallgatja. Reflexből kanyarog az utcákon, mikor átmegy a túloldalra, nem néz szét. Elhagyja az Újgyőri főteret, ilyenkor már nem járnak buszok. A Torontáli utcán áll meg pihenni. Egy háztömbnek támaszkodik, tarkóját a falnak nyomja, az orrát masszírozza, rágyújt. Már nem sír, de remeg. Nézi a gyereket, hallgatja a lakásokból kihallatszó zajokat. Egy konvektor szélfogó rácsához nyomja az arcát.

Hazaérve kipakol a babakocsiból. Mikor rádöbben, hogy elhagyták a plüsst, ideges lesz, sírva fakad, sír a gyerek is. A szoptatás közben mindketten megnyugszanak. Éjfél után megjön a férfi. Kínlódik az ajtóval, káromkodik, sötétben vetkőzik. Ébren vagy, inkább mondja, mint kérdezi. Pár másodperc múlva megismétli. Akkor sem kap választ. A kezével próbál tájékozódni. Megtalálja az ágyat, markolássza a paplant, nem érti, hogy az asszony miért alszik a plüssel. Adok más játékot, mondja, és arrafelé dobja a paplant, amerre a babakocsit szokták tárolni.