Az én életem első Jornádája (és reméljük nem az utolsója) kihívások elé helyezte a résztvevőket, ám mégis nagy nyugalommal érkeztünk meg október 15-én este a lüktető spanyol fővárosba. Az esemény fő támogatói, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Embajada de Hungría en España, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, az Universidad Complutense Madrid, valamint a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. voltak. Október 15-én nagy izgalommal a szívünkben érkeztünk Madridba, ahol sokkal hűvösebb idő volt, mint Budapesten. Ezt egy kissé szomorúan tudomásul véve, a Cien montaditos nevű helyi tapasbárba vettük az irányt. Aki egy kicsit ismeri a latin temperamentumot, és találkozott már vele élőben, az nem csalódott ebben a helyben, sőt, különösen élvezte azt a könnyed és „mit számít, ha rosszul veszem fel a rendelést” hozzáállást, amellyel a latin népek újra és újra megörvendeztetnek minket, merev és precizitásra törekvő, ám néha mégis elhajló magyarokat. A tapasbárok nyüzsgő hangulatában és hangzavarában mindenki élvezhette az olívabogyók, jamón serranók és salsaszószok nyújtotta gyönyört. A teljes latin lazulás állapota azonban váratott magára, hiszen a nagy nap előtt még az utolsó ébren töltött perceket is kihasználtuk, hogy a másnapi program pontjait és menetét tisztázzuk. 

A sok munka idén is meghozta a gyümölcsét, a főszervezők idén is nagy büszkeséggel és elégedettséggel dőlhetnek hátra, legalábbis egy kis időre, amíg hozzá nem kezdenek a következő évi esemény megszervezéséhez. A változatos programnak köszönhetően idén először a közönség nemcsak konferencia-előadásokat hallgatott különböző tudományos és ismeretterjesztő témában, hanem a kortárs magyar irodalom egy szeletét is megismerhette. A 16-i programot Eugenio Ramón Luján Martínez, az UCM (Universidad Complutense Madrid) bölcsészkarának dékánja nyitotta meg, ezt követte az UCM magyar lektorátusát gyakorlatilag egy személyben ellátó, valamint azt képviselő Tóth Mayer Gergő üdvözlő és a lektorátus életét bemutató szavai, ezután az ELTE képviseletében érkezett Klempáné Dr. Faix Dóra tanárnő (ELTE BTK, Spanyol Nyelvi és Irodalmi Tanszék) nyitotta meg magyar oldalról az eseményt. 

A konferencia négy blokkjának megnyitó előadását Dr. Pál Ferenc, az ELTE BTK Portugál Nyelvi és Irodalmi Tanszék tanára tartotta, aki Mátyás király reneszánsz udvari életét mutatta be, azon belül is Beatrix királynő szerepét emelte ki leghangsúlyosabban. Választása nem volt véletlenszerű, hiszen a Jornada idén a nő alakja köré építette fel előadásainak témáit. Az ELTE BTK Spanyol Tanszékén diplomázott Tóth Mayer Gergő, a madridi egyetem magyar lektorátusának vezetője minden igyekezetével biztosította a magyar delegáció kényelmét, így a technikai felszereléstől kezdve a kávészünetekben biztosított harapnivalókig minden a rendelkezésünkre állt. Érdekes, és külföldön derül csak ki igazán, hogy a magyar konferencia-előadók mennyire kötődnek a sajtos pogácsához, főleg egy olyan ország fővárosában, ahol az édes fánkok, sütik (lásd chocolate con churros) jelentik a kiadós reggelit és uzsonnát. Ilyenkor a szalonnás tojásrántottán és májkrémes kenyéren szocializálódó egyén elszégyelli magát, és nyitottá válik arra, hogy kipróbáljon más lehetőségeket is (de csak pár nap erejéig).

Dr. Pál Ferenc előadása után az ELTE delegáció színeiben Klempáné Dr. Faix Dóra Márai Sándor önéletrajzi írásaiban megmutatkozó rejtett nő-jelenlétet mutatta be, Jankovics Katalin (ELTE, BTK Spanyol Nyelvi és Irodalmi Tanszék, harmadéves BA-s hallgató) pedig Gyarmati Fanni naplójának nő alakját, illetve annak kettőzött identitását ismertette. Az ELTE delegációjának tagjaként érkeztem én is (ELTE BTK, Portugál nyelvi és Irodalmi Tanszék, ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola harmadéves hallgató), aki Weöres Sándor Psychéjének lehetséges feminista olvasásmódjának erényeit és a szimptomatikus olvasás veszélyeit tárgyaltam előadásomban. 

Az idei Jornada újdonsága az élő irodalom jelenléte volt, az Előretolt Helyőrség négy magyar költőjének, Orbán János Dénesnek, Pál Dániel Leventének, Dezső Katának és Pejin Leának verseit, valamint a velük készített rövid interjút hallhatta a közönség. Pál Dániel Levente (író, költő, műfordító, egyetemi oktató, Fővárosi Nagycirkusz dramaturgja) valamint Smid Róbert (irodalom- és kultúratudós, kritikus, ELTE ÁITK tudományos munkatársa, Előretolt Helyőrség Íróakadémia oktatási igazgatója) szerencsés módon ötvözte a tudomány és az élő irodalom terepét. Míg Smid Róbert a kortárs magyar irodalom női hangjairól, az irodalmi női nyelv változásáról beszélt konferencia-előadásában, addig Pál Dániel Levente az irodalom és performativitás sajátos kapcsolatát mutatta be, aminek lezárásaként a jelenlévő kortárs költők verseinek felolvasása valamint megzenésítése tökéletes zárszóként szolgált.

A kétnyelvű moderálásomban lezajló bemutatkozó esten, az Akiket hazavártak című, első verseskötetéért Khelidon-díjat elnyert Dezső Kata, a saját verseit megzenésítő Pejin Lea, valamint Pál Dániel Levente először felolvasták magyarul költeményeiket, majd a magyar versekről készült spanyol nyersfordításokat hallhatta a közönség. A beszélgetés során megtudtuk, hogy a magyar napokon jelenlévő költők miként határozzák meg költői hangjukat, milyen fő témák foglalkoztatják őket, valamint hogy jelenleg milyen köteten dolgoznak. Pejin Lea (a Nyugati csiga körfűrésszel álmodik című kötet szerzője) mesélt a zene és irodalom elválaszthatatlanságáról, a nőként való írás nehézségéről, Dezső Kata a város és falu között húzódó áthidalhatatlan távolságról és az egyszerű embereket felemelő lírájának társadalmi funkciójáról, Pál Dániel Levente (Sortűz a körkörös éjszakára, Ügyvezető költő a 21. században, Hogy éltünk nem hiába, Álmaink piros sportladája, Az Úr nyolcadik kerülete) pedig a budapesti nyolcadik kerülethez fűződő viszonyáról valamint a költői lét és a költészetéhez fűződő költői hang véletlenszerű alakulásáról beszélt. A beszélgetés után a szerzők dedikálták műveiket, amelyeket seperc alatt elkapkodtak a spanyol vendégek. 

A jól sikerült esemény örömétől túlfűtve vette kezdetét madridi tartózkodásunk utolsó estéje, amelyen már a tartalmas beszélgetések kísérőjeként mindenki elégedett mosollyal és kellő fáradtsággal kortyolgatta a jó pofa spanyol sörét, meg még egyet… A nehezen induló másnapot mindenki igyekezett a leghasznosabban eltölteni: nagy városi séták, bevásárlások, könyvesboltok és éttermek felfedezése várt még ránk, mondhatni teljes sikerrel. Noha utazásunk rövid volt, mégis minden percét kihasználtuk, hogy magunkba szívjuk a spanyol kultúrát, amiből nem hiányozhatott a spanyol nyelv és irodalom, a gazpacho, a jamón serrano, egy Márai-rajongó Fernando, és kissé képzavarosan a madridi despacito.