Ha van állam, amely igazán büszke lehet eredményeire az utóbbi harminc év mutatóit tekintve, az éppen Dél-Korea. A néhány évtizede még a polgárháború okozta sokkból és szegénységből éppen csak magához térő, eleinte segélyekből tengődő nemzet gazdasága a 20. század második felében rohamtempóban fejlődött, hogy az ország végül a legnövekvőbb kistigrissé avanzsáljon. Dél-Koreát ma a világ legnagyobb exportőrei között tartják számon, így mindenképpen érdemes több figyelmet fordítani egy olyan államra, mely Magyarországgal mind gazdasági, mind kulturális téren szoros kapcsolatokat ápol. Hazánkban jelenleg több, mint nyolcvan koreai cég működik, de nézzük végre a filmiparukat. A 2008-as év tévénézői számára még sokaknak lehet ismerős A palota ékköve című sorozat, melyet A Silla királyság ékköve, majd A királyi ház titkai követett. A történelmi doramák vetítési jogait a Magyar Televízió is megvette, ráadásul hazánk elsőként mutatott be koreai sorozatot Európában. A nagy sikernek örvendett szériák nyomán és a hallyu, azaz a koreai hullám térhódításaként lépten-nyomon kezdtek szaporodni a koreai film- és drámaközösségi oldalak, melyek egyre több rajongói fordítással elégítették ki a hirtelen megjelent igényeket.

A Silla királyság ékköve

A dél-koreai filmgyártás új útja a ´90-es években kezdődött, az 1999-es Swirit hazájában már többen nézték meg, mint az addig csúcstartó Titanicot, miközben utat nyitott a koreai film exportjának is. Park Chan-wook 2003-ban bemutatott Oldboyával pedig kezdetét vette az a sikerszéria, melynek nyomán az ország ma szerte a világon forgalmazza filmjeit, teret hódítva az USA-ban is. Az autoriter vezetésű államokon kívül jelenleg csupán Dél-Korea és India mondhatja el magáról, hogy az Egyesült Államok nem képes uralni a mozik kínálatát. Tavaly mindössze három amerikai alkotás szerepelt a tíz legnézettebb film közül. A hazai filmgyártás ilyen szintű preferálása többek közt annak köszönhető, hogy a koreai filmek – köztük a blockbusterek – semmiben sem maradnak el hollywoodi társaiktól, látványviláguk, technikai megoldásaik lenyűgözőek, miközben a dramaturgia sok esetben felülmúlja az amerikai mainstream gyakran kiszámítható, kommersz forgatókönyveit. Bár a koreai filmipar nemrég még a hollywoodi műfaji filmek egyszerű másolásával kezdte működését, gyorsan eljutott ahhoz a ponthoz, mikor a nemzeti filmgyártásának alapjait megteremtette. A mérföldkőnek számító Swiri népszerűségét követően A gazdatest (The Host, 2006) egészen 2014-ig tartotta a nézettségi rekordokat, amíg Az admirális – Aki legyőzte Japánt (The Admiral: Roaring Currents) ki nem ütötte a nyeregből. Utóbbi gigantikus látványvilágával egymillió nézőt vonzott két nap alatt a mozikba, végül 17 milliós rekorddal zárt, azaz minden harmadik állampolgár filmszínházban látta a Japánt legyőző tengernagy heroikus legendáját.

Az admirális – Aki legyőzte Japánt 

A koreai rendezők közül elég csak Park Chon-wook (Demilitarizált övezet, Oldboy, A szobalány) Bong Joon-ho (A halál jele, A gazdatest, Snowpiercer) és Kim Ki-duk (Tavasz, Nyár, Ősz, Tél... és Tavasz, Bin-jip – Lopakodó lelkek, Pieta) alkotásait megemlíteni, ha a kísérletező, folyton új megoldásokban és tartalmakban gondolkodó koreai filmgyártás lényegéhez próbálunk közel kerülni. Ez az újítás jellemzi az idei nyitófilmként látható Gyújtogatókat is. Az Oscar-díjra is nevezett Burning kezdő képsoraiban találkozunk Dzsongszuval, az éppen futárként dolgozó, de írói álmokat dédelgető huszonéves férfival, aki egy kiszállítás során találkozik gyermekkori osztálytársával, Hemivel. Az elbűvölő lány gyorsan az ujja köré csavarja az esetlen Dzsongszut, majd arra kéri, etesse macskáját, amíg Afrikában utazgat. A hazatérő Hemi mellett azonban megjelenik a jóképű, gazdag Ben, ezzel pedig kezdetét veszi főszereplőink között az a játék, amelynek végkifejletében még a mozi sorait elhagyva sem lehetünk biztosak. A Murakami-novellán alapuló film atmoszféráját az író műveit idéző misztikusság, melankólia és magány jellemzi, álom, valóság és képzelet olykor átláthatatlan összefonódásával. Ez a hangulat mélyen áthatja a rendkívül lassan, szinte lépésről lépésre építkező filmet, amelyben a rendező, Lee Chang-dong úgy vájkál az Y-generáció útkereséseiben, hogy közben mégis az az érzésünk, a felszínnél nem jutunk mélyebbre. A rendező gyakran visz el minket olyan jelenetek határhelyzeteihez, melyben a jól felépített narratíva után azt gondolhatnánk, most végre történik valami, hogy aztán ismét fenékre ültessen, míg végül azt is megkérdőjelezzük, milyen neműnek is születtünk éppen.

Gyújtogatók

A lenyűgöző operatőri munka, a jól megkomponált zene, a visszatérő szimbólumok és apró részletek – mint a többször fotózott naplemente vagy Ben ásító gesztusai – a színészi játékkal együtt mind erős tartóoszlopaivá válnak a filmnek. A The Walking Deadből ismert Steven Yeun lenyűgözően hozza a simulékonyan ördögi, elegáns, mindig készségesen mosolygó Ben dúsgazdag, lehetőségeiben szinte korlátlan, éppen ezért unatkozó figuráját, aki különös hobbijával próbálja elérni, hogy érezze „a basszust a csontjaiban”. Közben a munkanélkülivé váló Dzsongszu, az észak-koreai határ közelében fekvő Phadzsu lerobbant tanyáján hallgatja az északi szomszédoktól átszűrődő propagandát. Yoo Ah-in ösztönösen teremti meg Ben ellentétpárját az esetlen, introvertált, dühét elfojtó Dzsongszu szerepében, miközben Jeon Jong-seo érzékenyen formálja meg a gyönyörű, egyszerre kezdeményező és naiv, de önmagában végtelenül bizonytalan és magányos Hemi karakterét.

Lee Chang-dong nem akar gyors vágásokban vagy sok fordulatban gazdag készterméket elénk tárni, képi világa és rendezési stílusa újszerű, gyakran szokatlan nézőpontokat villant fel. A két és fél órás játékidő alatt a lélektani dráma több műfajt is elegyítő sokrétűsége ellenére nem képes tartani a feszültséget, de arra mégis élesen rávilágít, hogy az illúziók világában élünk. A véleményeket várhatóan erőteljesen megosztó, de a gondolataink mélyére beköltöző Gyújtogatókat szerencsére nem csak a fesztivál nyitónapján láthatjuk, mivel november 8-tól a hazai mozik is műsorra tűzik a Magyarhangya forgalmazásában.

Gyújtogatók 

Ahogyan a Burning vall a vidék és a nyüzsgő nagyvárosok, valamint a különböző társadalmi rétegek ellentéteiről, nem kevésbé súlyos témát feszeget E J-yong az Egy gyilkos asszony (The Bacchus Lady) című filmjében. Youn So-young egy hatvanas éveiben járó nő, aki prostituáltként egészíti ki csekély jövedelmét. Dél-Korea gyorsan elöregedő társadalmában az állam nem fizet sokat a nyugdíjasoknak, az idősödő nők közül néhányan testük áruba bocsátásával próbálnak a felszínen maradni. A köznyelv csak bacchusos hölgyekként emlegeti a Bacchus üdítőitalt felhívásként áruló idős nőket. E J-yong filmje sokkolóan őszintén és nyersen veszi górcső alá a gyors tempójú gazdasági fejlődés nagy veszteseit, az idős generáció problémáit. Kendőzetlenül világít rá a demencia és a fizikai betegség okozta tehetetlenség és kiszolgáltatottság, valamint a megérdemelt tisztelet és elismerés helyett a család számára csak fölösleges teherként kezelt idősek helyzetére. Youn So-young egyik korábbi ügyfele kérésére, együttérzésből sodródik abba a szerepbe, amely végül gyilkossá teszi. Youn Yuh-jung óriási színésznője Dél-Koreának, aki egyetlen fölösleges mozdulat vagy gesztus nélkül, hátborzongató természetességgel közvetíti ezt a kegyetlen témát.

Egy gyilkos asszony 

Az idei fesztiválon előtérbe kerülnek a független és szerzői filmek, az Arcok szekcióban négy filmet is láthatunk az érzékeny társadalmi problémákkal foglalkozó rendezőtől, akivel a filmhét vendégeként, a The Bacchus Lady vetítése utáni beszélgetés során is találkozhatunk. A szekcióban izgalmasnak ígérkezik a Színésznők (Actresses) című áldokumentumfilm, amelyben ismét szembesülhetünk Youn Yuh-jung sokoldalú tehetségével. Egy fotóstúdió kulisszatitkain keresztül hat színésznő egymás közötti viszonyába és rivalizálásába nyerhetünk bepillantást.

A dél-koreai filmművészet kiemelkedik az erotikus filmek (A Frozen Flower, The Concubine, Obsessed) műfajában, a szervezők idén egy népszerű klasszikus adaptációját is műsorra tűzték. Az Eltitkolt botrány (Untold Scandal) a Veszedelmes viszonyok keleti szemléletű feldolgozása, mely bujaságával, érzéki kegyetlenségével akár a John Malkovich főszereplésével készült változat alatt is megrezegtetheti a padlót.

Eltitkolt botrány 

2018-ban a fesztivál kiemelt figyelmet fordít a közelmúlt filmtermésére, a Friss szekció a legújabb és legnépszerűbb koreai filmeket vonultatja fel. Széles műfaji palettán – Lee Yong-seung A 7-es szoba (Room No.7) vígjátékától Min Kyu-dong Női sorsok (Herstory) filmdrámájáig – összesen nyolc népszerű filmet válogattak össze a szervezők. A vígjátékok közül az akciót és krimit is elegyítő A kotnyeles nyomozó 2: akcióban (The Accidental Detective 2: In Action) és a Detektívkirály (The King´s Case Note) emelhető ki, de a fantasy blockbusterek kedvelői is kísérletet tehetnek arra, mennyire érdemes időnként a hollywoodi álomgyár termékei mellé koreaiakat is beiktatni. A valóság és fantasy határain egyensúlyozó Harcban az Istenekkel: a két világ (Along With The Gods: The Two Worlds) és a misztikus, akciódús Boszorkány: 1. rész – Felfordulás (The Witch: Part 1. The Subversion) gazdag látványvilágot ígér. A romantikus filmek műfajában szintén több kiemelkedő, érzékeny alkotás született, idén a hazájukban sztárszínészeknek számító Son Ye-jin és So Ji-sub főszereplésével készült Veled vagyok (Be With You) is helyet kapott a repertoárban. A két tehetséges, árnyalt alakításairól ismert színésszel a korábbi évek során már találkozhattak a fesztivál látogatói. A drámai és a vígjátéki elemek kényes egyensúlyát professzionálisan megtaláló Veled vagyokban egy feleségét gyászoló apát állít középpontba, aki kisfiával sétálva egy éve elvesztett hitvesére bukkan. A nő nem emlékszik a családjára, így a férfi mindent megtesz, hogy szerelmét újra meghódítsa. A más formában már többször feldolgozott téma a Rachel McAdams és Channing Tatum főszereplésével készült Fogadom (The Vow) kapcsán is ismerős lehet.

Harcban az Istenekkel: a két világ

Igazi csemegének ígérkezik az Extra szekcióba sorolt Kávébarátok (Coffee Mate) és Az asztal (The Table). Az Extra magyar filmes szakemberek válogatásait tartalmazza, a vetítéseket pedig beszélgetés követi. Idén Vincze Teréz, az ELTE Filmtudomány Tanszékének adjunktusa válogatott össze négy független filmet, melyek nagy fesztivál- és közönségsikereket értek el a közelmúltban. A Kávébarátok egy férfi és egy nő egyre intimebbé váló viszonyát tárja fel, akik egy kávéházban találkoznak, és elhatározzák, hogy a kávézáson kívül nem bonyolódnak más kapcsolatba. A feleségek és háziasszonyok mindennapjait élő Injong azonban egyre hevesebb érzelmeket kezd táplálni a hozzá vonzódó Hiszu felé. A rendkívül finoman ábrázolt érzelmek és a színészi játék Az asztal esetében is hangsúlyossá válnak, amely egyetlen asztal négy különböző beszélgetését követi nyomon, fényképezése pedig különleges képi világgal és lírai atmoszférával kecsegtet.

Az asztal 

Az idén már 11. alkalommal megrendezett filmfesztivál különlegessége a Fókusz szekció válogatása, így a fesztivál napjai alatt a jövő tehetségeinek rövidfilmjeibe, ezáltal a koreai gondolkodásmódba is mélyebb bepillantást nyerhetünk. Idén a Fókusz a Koreai Filmművészeti Akadémia (KAFA) hallgatóinak rövidfilmjeit mutatja be. Az akadémia az ország vezető filmiskolája, egykori diákjai alkotják a kortárs koreai filmszakma magját.

Az elmúlt évek hagyományait követve idén novemberben ismét átfogó képet kaphatunk a kortárs koreai filmművészetről. A kezdetben 8 filmmel indult, 2015-től már négy városban (Budapest, Szeged, Pécs, Debrecen) megrendezésre kerülő filmhét fejlődése figyelemreméltó, 2018-ban már 32 film bemutatását vállalja fel. Budapesten az Uránia Nemzeti Filmszínházban, az Art+Cinemában és a Sugár Moziban is lesznek vetítések. A látogatók száma az elmúlt évtized során megnégyszereződött, reméljük, idén is megdől a tavalyi 6383 fős rekord. 

11. Koreai Filmfesztivál

2018. november 5-11.

További információ a fesztivál honlapján!

Képek forrása:

magyarhangya, mafab.hu, Koreai Kulturális Központ, asianwiki.com, viki.com