A 2012-ben rádiósorozatként induló, később könyvként is megjelent Időfutár kétségkívül az utóbbi évek egyik legfigyelemreméltóbb hazai brandje. Az időutazó tinédzserlány, Hanna és barátai kalandjait bemutató történet a leginkább talán ott teljesített jól, ahol más, hasonló indíttatású produkciók rendszerint el szoktak vérezni: valóban sikerült a fiatalok nyelvén szólnia a célközönségéhez, az internet-generációhoz. És ha ez önmagában nem lenne elég, ezt az adottságát remek humorral és empátiával tolmácsolta a kevésbé rugalmas szülők felé is. A Gimesi Dórából, Jeli Viktóriából, Tasnádi Istvánból és Vészits Andreából álló szerzőgárda munkájáról találó lehet az a finoman szemtelen megállapítás, hogy 18 éven felüliek számára csak tinédzser felügyelete mellett ajánlott.

A Pesti Magyar Színházban most bemutatott változat megőrzi és frissen tartja ezt a szellemiséget, ugyanakkor tartalmában a történetet jól ismerő rajongók számára valószínűleg nem rejt túl sok újdonságot. A szerzők a teljes sorozat egyik részletét emelték ki, és kerekítették önállóan is működő produkcióvá még 2016-ban, a debreceni Csokonai Színház felkérésére. Eszerint Hanna egy múzeumi osztálykiránduláson kipróbálja Kempelen Farkas legendás sakkautomatáját, és miután győz, a gép 1791-be repíti vissza őt. Ebben az évben mutatták be egyúttal Mozart A varázsfuvola című operáját, amely így a történet központi elemévé – és számos bonyodalom kiindulópontjává – válik. Mindeközben a legfőbb cél persze az, hogy Hanna visszajusson a saját idejébe.

Tasnádi Csaba mostani rendezése egy látványos, zenés meseprodukciót kerekít ki az alapanyagból, a szükséges pillanatokban A varázsfuvola zenéjét és díszleteit is újrahasznosítva. A korok közti különbségekből adódó humor is végig jelen van, a színészek pedig lendületesen le is csapják az összes ebből adódó labdát. Egyébként ami a lendületet illeti, az előadás nem sokat vacakol az alaphelyzet felvázolásával sem, inkább mintha a dolgok közepébe vágna. Ez a tempó amennyire zavarónak hathat elsőre, annyira hálás elemmé válik a továbbiakban. Rossz gyerekelőadások kellemetlen szokása, hogy minden egyes mondatot a néző szájába akarnak rágni – ezzel külön felbosszantva a produkcióra eleve önfeláldozóan beülő szülőket –, az Időfutárban azonban ez annyira nincs jelen, hogy még a gyors és feszes tempó is erre a meglepő és kellemes hiányra hívja fel a figyelmet. Ritkán szembesülni ilyen karakánsággal a műfajban. Még a kétfelvonásos produkció körülbelül húsz perces szünete is meglepően rövidnek hat így.

A szereposztáson végigtekintve nyilván mindenki arra kíváncsi, hogy milyen teljesítményt nyújt Hanna szerepében a produkció legaktuálisabb húzóneve, az elmúlt években főleg tévéfilm- és sorozat-színésznőként (Félvilág, Aranyélet, Egynyári kaland) megismert Döbrösi Laura. Ennek a megválaszolása egy kicsit várasson még magára! Beszéljünk inkább a Gotthardi titkosrendőrt alakító Szatmári Attila játékáról, aki olyan mély átéléssel alakítja az orrát mindenbe kellemetlenkedve beleütő törvény képviselőjét, hogy ezt a karaktertípust akármikor rá lehetne bízni. Vagy Bede Fazekas Anna császárné-figurájáról, amelyben úgy képes németes akcentussal mondogatni, hogy „bakker”, hogy ez a többször elsütött geg akárhányszor vicces tudjon lenni. Esetleg Pásztor Ádámról, aki az idegesítően vagánykodó Szabika karakteréből viszonylag kevés megjelenéssel is szerethető figurát tud teremteni.

Döbrösi Laura játéka az előbb említettekhez képest talán kevésbé karakteres. Viszont nemigen akad nála hálásabb csapatjátékos. Ha arról van szó, hogy egy figurának sodródni kell az eseményekkel, ezáltal alakítva ki kapcsolatokat, végül felismerni azok súlyát, akkor Döbrösi ezt az ösztönösség és a racionalitás, a civil lét és a színészi átélés különös egyvelegével teremti meg, ráadásul eközben végig képes a partnereire is figyelni. Sorozatszerepeit elnézve ez állandó magatartás nála, amely jelen előadásban is jellemzi. Így alkot egészen kiváló hármast a Kempelen Farkast alakító Fillár Istvánnal és a Sándor bát játszó Gémes Antossal. Egy csapatjátékosnak főszerepet adni önmagában kockázatos vállalkozás is lehetne, hiszen fennállna a veszélye, hogy a főszereplőt a nála erősebb, karakteresebb színészek lejátsszák a színpadról. Döbrösi Laura főszereplése nem ezt hozza elő, sőt. Rajta is nagyban múlik, hogy ezt az előadást valóban egyszerre élvezhetik gyerekek és felnőttek.

Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: Időfutár

Szereplők: Döbrösi Laura, Pásztor Ádám, Dobai Attila, Kádas Petra, Bede Fazekas Anna, Gémes Antos, Fillár István, Szatmári Attila, Blahó Gergely, Tóth János Gergely, Pavletits Béla, Wégner Judit

Dramaturg: Deres Péter

Díszlet: Zöldy Z. Gergely

Jelmez: Kovács Yvette Alida

Zene: Monori András

Koreográfus: Hegymegi Máté

Korrepetitor: Magony Enikő

Asszisztens: Hakkel Borbála, Hűbér Tünde

Súgó: Tóth Lovász Mónika

Ügyelő: Szép Zsolt

Rendező: Tasnádi Csaba

2018. október 14.

Pesti Magyar Színház

Fotó: Juhász Éva/Magyar Színház