Ezúttal Závada Péter előadását hallgatták meg az érdeklődők, színházi felkérésekre készített Shakespeare-szövegei kapcsán, ami egy rövid elméleti bevezetés után példát adott több módszerre a radikális, slam költészetszerű átírástól egy friss fordítás felhasználásán át a klasszikus fordítások “leporolásáig”. Bevezetőjében Závada azt emelte ki Stanley Cavell Shakespeare-kutató érvei alapján, hogy igazából nincs egyetlen, egységes és ideális Shakespeare-szöveg, ezért az átírások, újraírások és a természetszerűleg egyben értelmezésbe is hajló fordítások jogosultságát nem lehet megkérdőjelezni. Hiszen ha nincs biztos “eredeti”, amit mindenek felett tisztelni kell, akkor a szöveggel való posztmodern játék teljes mértékben érvényes változatokat hoz létre.

A jelen lévő Shakespeare-kutatók is egyetértettek ezzel, mert a különböző szövegváltozatokban, olcsó kvartókiadásokban és a nagyobb presztízsű gyűjteményes Első Fólió-kiadásban létező “Hamletek”, “Lear királyok” ugyanúgy különböző színházi előadásváltozatok szövegein alapulnak: azaz nincs ideális Shakespeare-szöveg.

Závada Pétert először 2016-ban a Katona József Színház Kamrában bemutatott Ahogy tetszik szövegkönyvének átírására kérte fel a rendező, Kovács D. Dániel azzal a céllal, hogy elsősorban a fiatal budapesti közönséget vonzzák be a színházba egy friss, “slamesített” vígjátékkal. Radnai Annamária dramaturg közreműködésével készült el ez a szöveg, melynek egyes részleteit Závada Péter megvitatta nemcsak a közönség tagjaival, hanem a szintén jelen lévő Nádasdy Ádámmal, akinek 2006-os Ahogy tetszik-fordítása volt az átírás alapja. Izgalmas vita bontakozott ki a “vegán pumpkin latte” jogosultságáról, valamint a slam és a shakespeare-i szófacsarások hasonlóságáról és különbségeiről.

A másik két előadásszöveg kapcsán a közönség képet kaphatott arról a folyamatról, ahogy a Vígszínházban Kovács D. Dániel rendezésében ma is futó Szentivánéji álom Závada-féle szövegkönyve kialakult a rendező és a dramaturg, Fekete Ádám közreműködésével. Ebben az esetben több fordítást vett alapul Závada Péter, Arany Jánosé mellett Csányi János és Nádasdy Ádám változatait, és főként a legutóbbira alapozva alakult ki a költőiséget megtartó de szabadversbe átírt előadásszöveg, különösebb modernizálás nélkül, de sok húzással, sőt, egyes helyeken – a mesteremberek jelenetében – a shakespeare-i szöveg ás fordítások teljes kihagyásával, pusztán a színészek improvizációira alapozva.

A legutóbbi színházi felkérés alapján Závada Péter az Andrei Serban-féle III. Richárd számára alakította át kismértékben a Vas István-fordítást: csak azokon a helyeken változtatva, ahol egy mai néző szövegértését akadályozza a szöveg, vagy ahol a rendező maga egyszerűsített az eredeti Shakespeare-szövegen. Závada Péter, Nádasdy Ádám, a Magyar Shakespeare Bizottság tagjai és a közönség részvételével jó hangulatú és izgalmas vitára került sor, melynek konklúziója leginkább így foglalható össze: a színház – akárcsak Shakespeare idején – jogosult azt tenni a szöveggel, amire az adott előadásnak szüksége van, és a szövegkönyvkészítők kezét nem köti az, amit a könyvkiadásba is kerülő fordítások alkotóit (például Nádasdy Ádámét) igen: azaz hogy olyan szöveget alkossanak, mely minél hívebb az eredetihez, miközben érthető és élvezhető marad bármilyen magyar nyelvű közönség számára.

A Magyar Shakespeare Bizottság nyilvános előadása

Beszélgetés Závada Péterrel

2018. október 11., ELTE