A fordítók nehéz feladatot kapnak: egy sokak által fordíthatatlannak, nyelvbe zártnak titulált szövegből, Bartók Imre Jerikó épül című regényéből egy részletet. Az elbeszélő egy kamaszfiú, ám – ahogy L. Varga Péter fogalmaz – diszkrepancia mutatkozik a narrátor és az elbeszélői tudat közt, azaz a szöveg nyelve nem egy kamasz nyelve, telis-tele van filozófiai és irodalomtudományos utalásokkal. Sok benne az idegen szó, vagyis az említett tudományterületek szakszókincse. Aki ezekben kevésbé jártas, annak nehéz megbirkóznia a szöveggel. Nem így Magda Garbaciknak – ő arról számol be, hogy mivel nagyon mai a nyelv, szinte hasított a fordítás. Volt, akinek az okozott gondot, hogy a gondolatmenetek mintha helyenként nem volnának lezárva, kurtán-furcsán érnek véget, és fordítás közben ki kell találni, mi is lehet a hiány. A fordításban pedig, tudjuk, ennek a döntésnek jóval nagyobb a tétje, mint olvasáskor. Az elvont szókapcsolatokkal sem könnyű mit kezdeni: biztosnak lenni benne, hogy nem az ismereteink vagy a nyelvi kompetenciánk hiányos, hanem az anyanyelvi olvasó számára sem egyértelmű, milyen a sodort ketrec, a viaszkék ég, vagy akár a dolgos növények.

A nap a gyerek- és ifjúsági irodalom jegyében telt, a szervezők Szekeres Nikolettát és Mészáros Mártont hívták meg, hogy a témával megismertessék a hallgatókat. Azt talán mindannyian észrevesszük, hogy óriási robbanás ment végbe a fiataloknak szóló irodalomban, de azt nem biztos, hogy érzékeljük, hogy ezen a területen a leginkább rentábilis a könyvkiadás. Míg minden más területen csökkenő tendenciát mutat az eladott példányok száma, itt stagnál. A kiadott címek száma persze nő, nem is kis ütemben. Már csak ezért is fontos az, hogy az irodalom eme, egyre növekvő jelentőségű szegmensének a tudományos diskurzusát is megalapozzák. Niki és Marci is a Károli Gáspár Református Egyetem gyerekirodalom szakán oktatnak, amely intézmény 2016-ban konferenciát szervezett a téma köré, a konferenciaelőadások kibővített változata pedig kötetben is megjelent, …kézifékes fordulást is tud címmel.

Beszélgetünk a gyerekirodalomban a 2000-es évek elején kezdődött fordulatról, amely fordulat megalapozói a Pozsonyi Pagony és a Csimota kiadó volt, életre hívója pedig a bölcsészettudományokban otthonosan mozgó fiatalok azon igénye, hogy a gyerekeik kezébe olyan könyveket adjanak, amelyek kifejezetten nekik íródtak, és megfelelnek a kor igényeinek. A feladatra, hogy ezeket a műveket létrehozzák, elsősorban felnőtteknek szóló könyvek íróit kértek fel, idővel azonban kialakult egy gyerekkönyvíró szerzői réteg is. Könnyen belátható, hogy az irodalom egésze számára kulcsfontosságú, hogy mit is adunk a gyerekeink kezébe. Ha nem jót választunk, akkor hamar elfordulnak a fiatalok a könyvtől, és könnyen lehet, hogy vissza se térnek hozzá. Marci azt mondja, 11 éves kor körül veszítjük el a legtöbb olvasót.

A lírában három irány látszik kirajzolódni. Az egyik a weöresi hagyományt követő, elsősorban a nyelv zeneiségét, dallamát és ritmusát működtető verseké, a másik a nálunk csak svéd típusúnak nevezett szövegeké, a harmadik pedig az angolszász mintájú nonszensszé. A regények körében vannak ugyan nagy sikerek, de átütő mű, egyfajta magyar Harry Potter nem született. Jelentősek viszont a traumafeldolgozásra fókuszáló művek. A tabukról való beszéd igénye előbb lépett fel, minthogy az ezeket tárgyaló művek igazán jók lettek volna, mert kezdetben a műfaj nem tudott kiszakadni a nevelő cél szorításából. Niki azt mondja, hogy amíg nevelési céllal közelítjük meg a kérdést, addig érdektelen a tabukról szóló beszéd. Amint azonban esztétikai oldalról közelítünk, helyükre kerülnek ezek a regények. Mára szerencsére művészi szövegek tudnak létrejönni a témában.

A másik jellemzője a kortárs gyerek- és ifjúsági regényeknek, hogy az identitáskeresés, a traumafeldolgozás és a tabudöntés kérdései sokszor öltik nyomozós történetek formáját – tulajdonképpen krimik ezek. Mészöly Ágnes, akit az este folyamán Péczely Dóra mutatott be nekünk, azon ritka szerzők egyike, aki gyerekeknek, kamaszoknak és felnőtteknek is ír. Mindezek után talán nem véletlen, hogy felnőtteknek éppen krimit. Pillanatnyilag ráadásul együtt dolgozik egy krimin Molnár T. Eszterrel, aki két éve volt az azonos tematikájú napon a műfordító tábor vendége, és aki szintén ír ifjúsági és felnőtteknek szóló könyveket is. Sőt, ő ajánlotta be Ági krimijét, a Rókabérc, haláltúrát Dórának és a PRAE.HU kiadónak. „Ez a legjobb dolog – mondja Ági –, nekünk együtt regényt írni. Azért is jó, mert én mindig megölöm a szereplőket, Eszter néha megpróbálja visszahozni őket, ami aztán vagy sikerül, vagy nem. Eszter nagyon jó mélységet ad az egésznek, én meg puffogtatom a pirotechnikai eszközöket. Most a kétharmadánál tartunk, de már azon kesergünk, hogy mindjárt vége lesz.”

A Rókabércen kívül a Dalmorka, a hobbivarázslót hozta magával Dóra. Ez egy mesekönyv, főhőse egy szeleburdi hobbivarázsló és egy perfekcionista kistündér, aki folyton azon van, hogy helyrehozza, amit Dalmorka elrontott. Áginak egy felkérés nyomán három hét alatt kellett megírnia a kötet 35 meséjét, egyfajta kegyelmi állapot volt, amelyben írt, repülőn utazva lejegyezte az első 35 dolgot, ami eszébe jutott, jobbára hétköznapi dolgokat, mint egy pénztárca vagy egy szőlőszem, és ezek közé szerveződtek később a mesék. És hogy hova utazott? Nürnbergbe, hogy három héten át fiatalokkal dolgozzon a konduktív pedagógia módszerével. Mert Ági „civilben” konduktor, vagyis dr. Pethő András módszerével szellemileg ép mozgáskorlátozottaknak tanít meg számos funkciót. Ez fontos, mondja, nem járni tanítjuk meg őket, hanem funkciókat tanítunk nekik.

Mészöly Ágnes ifjúsági regénye, a Szabadlábon főhőse is kerekesszékes fiú. A történet egy road movie, kerekesszékben. A főszereplő fiú kettesben él az anyjával, és egy hirtelen ötlettől vezérelve, anyja hitelkártyáját elemelve elindul Münchenbe, hogy ott megismerje az apját és annak új családját. Ahogy azonban egyre közeledik, egyre erősebb lesz benne a szorongás, mert egyetlen dolgot nem árult el magáról az érkezésére váró apának és családjának: hogy kerekesszékes. A család az állomáson szemmagasságban keresi a fiút, aki ebben a pillanatban úgy dönt, inkább észrevétlenül elgurul mellettük. Ennyit árul el Ági a történetből, a többi a könyvből kiderül.  Dóra hozzáteszi, hogy erős filmes gondolkodás jellemzi a könyvet, amely egyébként elsősorban az erőteljes életigenlésről szól, így a borítón is ezt akarták kiemelni, nem a kerekesszéket. De az elhallgatás sem volt céljuk, így az alcímben és a hátsó borítón kapott helyet a kerekesszékre való utalás.

„Sok mindenért szeretem ezt a könyvet. Nagyon szeretem a fiút, aki megjelent benne, nagyon sok tényleg létező tanítványomból gyúrtam őt össze. A fizikai állapota egy norvég tanítványomé. Sokat tudok persze a mozgáskorlátozottakról, de azt akartam, hogy a könyv hiteles legyen. Volt, hogy megkérdeztem ezt a tanítványomat, hogy ő mit tenne egy adott helyzetben, hogyan oldaná azt meg. Például egy idegen, sötét szobában találja magát, részegen, botok és a széke nélkül. A hab volt a tortán, amikor megláttam a borítót, amin a fiú pontosan úgy néz ki, mint ő. Sokáig ódzkodtam a témától, mert azt láttam, hogy az érzékenyítő könyvek kimerültek abban, hogy nagyon jó fejek, ezért nagyon kell szeretned őket. Én ebbe az irányba nem akartam elmenni. Pontosan tudtam, hogy ők, akárcsak mi, időnként akkora seggfejek tudnak lenni, hogy a fal adja a másikat.”

„Ezt a mondatot korábban soha nem mertem volna kimondani” – mondja Dóra, és elmeséli, hogy a könyv olvasása benne is felszabadított valamit, reálisabb képe lett a témáról, és sokkal jobban reagál olyan helyzetekben, amikor valaki például segítségre szorul. „Az egyik legnagyobb érdemed, hogy olyan dolgokat hoztál a magyar irodalomba, amelyek a személyed nélkül nem jelentek volna meg benne” – teszi hozzá Mészöly Ágihoz fordulva.

A fordítók sokat kérdeznek, kérdéseikért cserébe könyveket kapnak, a Rókabérc példányaiért nagy a harc, de persze végül egyezségek születnek. A beszélgetés Ágival, Dórával és Szerekes Nikivel még sokáig és sok szálon folytatódik, és míg a fordítók kérdeznek, mi többiek tüzet rakunk, hogy ott folytatódhassanak az élénk beszélgetések, a tűz körül, a felhőtlen, csillagos őszi ég alatt.