Ahogy belépünk az ajtón, rögtön a darabba csöppentünk. Szilágyi Szabolcs blackface-nek, azaz feketére maszkírozva, szívélyesen köszönti a nézőket, megdicséri húgom olasz bőrcipőjét, majd megtörölgeti. A Blackface egyébként egy olyan színpadi smink, amelyet korábban fehér bőrű színészek, komikusok használtak a feketék kifigurázására.

Ezután végigmegy a nézők között, cipőket fényez, elejt pár bókot, és ezzel a gesztussal megteremti a közönség és a hely között egy közvetlen viszonyt, ami elengedhetetlen egy interaktív improvizációs előadáshoz.

A Homo Ludens Project előadásaira jellemző, hogy a darabnak csak egy része előre megírt, a többi improvizációs játék. Vagy ahogyan ők definiálják magukat: „Alkotóközösségünket a játékos, önfeledt gyermeki szemléletmód inspirálta: szabad játék a különböző művészeti ágakkal, szabad játék műfajokkal, látszólag összeegyeztethetetlen témákkal, nevetséges, megvetett vagy épp szimpatikus figurákkal, kritikus társadalmi helyzetekkel, játék a valósággal, játék a színházzal.”

A Csillagok szíve című előadásban hat népmesét dolgoz fel a társulat transzparensjátékkal, ami hasonlít egy bábelőadáshoz, de bábok helyett, plakátszerűségeket vagy életnagyságú kartonfigurákat mozgatnak. A szereplők nem magát az állatot utánozták, hanem apró jelekkel - gesztusokkal és hangokkal érzékeltetik, hogy milyen állatot játszanak.

A mesék szövege ugyan kötött, de az ezeket átkötő részek inkább improvizációs jellegűek. A néző ilyenkor azt érezheti, hogy bepillantást nyerhet a kulisszák mögé. A két szereplő (Mezei Tímea és Szilágyi Szabolcs) gyerekesen ugratják egymást, és játékosan rivalizálnak, mint a testvérek. Személyiségük különböző: a lány a harsány és  a nagyszájú, ellentétben a mindenkivel kedves fiúval.

Az afrikai mesék különböznek az európai népmeséktől, és nemcsak abban, hogy másfajta állatok szerepelnek benne, hanem abban is, hogy ezekben nem jellemző, hogy tanulságokat fogalmaznak meg. Annál inkább jellemzőbb az, hogy valamilyen eredetmítoszt mesélnek el. Nemcsak más állatok jelennek meg, hanem a nálunk is ismerős szereplőkhöz más attitűd társul. Míg nálunk a róka jár túl mindenki eszén, addig ezekben a mesékben a nyúl teszi ezt. Mi a meséinkben ezzel ellentétben a félénk és gyenge tulajdonságokat társítunk a nyúlhoz.

Amikor egy színész szereti azt, amit csinál, azt a közönség is érzi. Remekül játszotta Mezei Tímea a majom szerepét, pedig egyszerűen csak a mozgásával és gesztikulálásával imitálta maszk és jelmez nélkül. Látszott, hogy szívesen azonosul vele, egy pillanatra tényleg elhittük, hogy vissza sem adja a táskát, amit mentet közben ellopott egy nézőtől.

Képzőművészeti szempontból is érdemes megnézni a darabot, ugyanis Roskó Gábor, Munkácsy-díjas festőművész és a Szegedi Tudományegyetem Rajz- és Művészettörténeti tanszék tanára, készítette a transzparens állatokat. Roskó nemcsak a díszletért felelős, hanem ő választotta ki a meséket, amelyeket adaptáltak. Ő a gazda is, a két blackface színész gazdája, de értelmezhető úgy is, mintha az egész színdarab gazdája lenne. Az előadás alatt kiemelt helyen ül, ahonnan szemmel tarthatja a „portáját”, majd a végén meg is jelenik, és felolvassa a címadó Csillagok szíve című verset.

Mint már említettem, a zene és a színpad szinte alig volt elválasztva egymástól. Ez abból a szempontból is előnyös volt, hogy egyrészt a zene a darab részeként volt jelen, sőt Az ember és a teknőc meséjében, a teknőcöt a zenekar egyik tagja játszotta, Brindza Tamás. Kicsit jazzes, kicsit elektronikus, kicsit afrikai népzene – egyszóval nagyon sokszínű zenei játékot hallhattunk benne.

A közönséget is bevonták a darabba, de nem tolakodóan. Az állatok a térben különböző helyeken voltak megtalálhatók, amihez szükség volt a nézők segítségére. Kínos tud lenni az, amikor egy interaktív előadáson a színészek próbálják aktivizálni a közönséget, de ők nem akarják. Itt szerencsére nem ez történt, ami köszönhető ez a Zug színház családias hangulatának és a kis létszámú férőhelyének. Szinte egyben van az a tér, ahol a színészek játszanak, ahol zenészek ülnek és a nézőtér. Elkerülhetetlen, hogy az emberek olykor-olykor összenézzenek egymással, és ez máris egy közelebbi kapcsolatot alakít ki a többi nézővel és a szereplőkkel egyaránt. Mintha vonatkabinban utaznánk másokkal.

Homo Ludens Project feat. Roskó Gábor: Csillagok szíve

Állatok: Roskó Gábor állatai
Emberek (Blackfacek): Mezei Tímea, Szilágyi Szabolcs
Gazda: Roskó Gábor

Zenészek: Bitó Ádám, Brindza Tamás, Haraszti Ádám, Pintér Norbert, Petrács Gábor
Fény: Nahóczki Viktor
Rendezőasszisztens: Brindza Tamás

Rendező: Benkő Imola Orsolya

Bemutató: 2018. augusztus 7.

ZUG Színház és Művészeti Tetthely, Szeged

Fotó: http://balkon.art/home/online-2018/hlp-feat-rosko-gabor-a-csillagok-szive/