Az eredeti tervek szerint Szily Nóra moderálta volna a beszélgetést, betegség miatt azonban nem tudta vállani, ezért Nagy Boglárka nyitotta meg a bemutatót. Rujder Vivien rövid felolvasása után a kötet keletkezéstörténetéről hallhattunk érdekes információkat. Kiderült, hogy egy floppy-n volt az a szöveg, mely alapjául szolgált a Gyermekkorom című kötetnek, amelyet Mészöly Miklós hagyatékában lelt fel Dr. Palkó Gábor, a Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos munkatársa. Az itt található fájlokat megnyitva kiderült, hogy magát a dokumentumot 1998-ban mentették a lemezre, mely tartalmazta a már megjelent Az életed, Bíró Berta kéziratát is. Ezt követően a Jelenkor kiadó felkereste Ablonczy Annát, és elkezdődhetett a kötet összeállítása. Ablonczy Anna együtt dolgozott Polcz Alaine életművén az író, pszichológus utolsó évtizedében, 2001-től 2007-ig. Elmondta, hogy közös munkájuk során Polcz Alaine többször hozzákezdett a gyerekkorának tárgyalásához, de ez a téma valamiért mindig háttérbe szorult. Szerencsére Ablonczy Annának egy kidolgozottabb szöveg volt a birtokában, mely nagyban segítette a kötet létrejöttét, valamint a szerzővel készített, ez idáig meg nem jelent interjú részletei is forrásul szolgáltak.

Koszta Gabriella szintén személyes kapcsolatot ápolt Polcz Alaine-nel, további közös kapcsolódási pont, hogy mindketten Erdélyben töltötték a gyerekkorukat. Elmondta, ez a kötet több helyszínt mutat be Kolozsváron, Vízaknán és Bukaresten belül, így Erdély sokszínűségével is megismerkedhetünk, ami már csak azért is lényeges, mert Magyarországon Erdélyt sokszor Székelyfölddel azonosítják. Véleménye szerint Polcz Alaine látásmódja nagyban árnyalja az erdélyi képet.

Nagy Boglárka kiemelte azt, hogy a kötet töredékességéből adódóan felfedezhetőek ismétlődések, például sok szereplőt hívnak Irénnek, Rózának vagy Ilonának. Beszélgetőtársait arról faggatta, hogy annak idején szívesen beszélt-e Polcz Alaine a családjáról, mivel az ő történetük ezidáig nem jelent meg markánsan a már kiadott kötetekben. Koszta Gabriella elmondta, hogy a könyvre jellemző töredezettség jellemezte ezt a viszonyt, Alaine sokkal szívesebben beszélt a barátairól. Megtudhattuk, hogy Alaine nagyon szeretett tűnődni, a kötetben is sokszor szerepel ez a kifejezés: „mindig szerettem eltűnődni azon…”. Koszta Gabriella megfigyelte, hogy Polcz Alaine írásaira az eltűnődő perspektíva jellemző, figyelemfelhívásként arra, hogy lassítsunk, kontempláljunk. Mészöly Miklós feleségeként, íróként, nem versenyzett a férjével, viszont rendkívül érdekes, tárgyilagos és elfogulatlan látásmód jellemezte. Ez a Gyermekkorom című kötetben többek között abban is érzékelhető, ahogy a trianoni eseményeket festette le. A rengeteg bajt, szomorúságot, a hányattatott gyerekkort is rendkívüli humorral tudta elbeszélni. Ablonczy Anna is egyetértett abban, hogy direkt módon valóban nem beszélt a családról, inkább valamilyen téma kapcsán, például amikor az öregségről, szerelemről esett szó.

Az életművet gondozó Ablonczy Anna szerint ez a kötet zárja le Polcz Alaine írói munkásságát, annak ellenére, hogy konkrét adatok, dátumok nincsenek benne. A könyv már az időskorban elmesélt történetek sorozata, de benne van egy alkotó teljes személyisége. Nagy Boglárka is hangsúlyozta, hogy valóban nem a kronológia szervezi ezt a kötetet, hanem inkább a terek, például már a történet elején kiderül, tizenhét helyen laktak Kolozsváron. Így a könyvben a lakhelyek szerint zajlik a történeteknek az elbeszélése, ami Polcz szakmai életművére is jellemző írói fogás. Például a Rend és rendetlenség című kötet egyik fontos szakmai alapelve éppen az, hogy feltérképezi azokat a tereket, ahol a páciensei, vagy akár az ismerősei éltek, és ezekből a terekből von le következtetéseket. Mészöly Miklóssal folytatott levelezésében is megjelenik, hogy pszichológusként foglalkoztatta, az emberek milyen környezetben élnek, és az milyen hatással van rájuk. A most megjelent könyv egyik érdekes rétege, hogy a megjelenő tereket, az író gyerekkorát már az érett felnőtt, a pszichológus szemével látjuk, melyben ott van az érzékeny szociografikus tekintete is. A levelezésből szintén jól látszott, hogy Polcz nemcsak fantasztikus mesélő, hanem érzékeny megfigyelő is volt. Az új kötet kapcsán látleletet kapunk arról, hogy a 20-as, 30-as, 40-es évek Erdélye vagy adott esetben Bukarestje hogyan is festett. Nagy Boglárka azt is elmesélte, hogy Alaine édesapja és édesanyja nem éltek együtt, különös módon csak időskorukra költöztek össze, már hetvenhez közel és ekkor költöztek Magyarországra is. Az édesapájáról nagyon megengedően nyilatkozik, helyenként egy kis fricskával, mely egy nagyon különös családszerkezetre és gyerekkorra utal. A könyvből az is kiderül, hogy lányuknak nagyon nehéz volt felnevelni egyedül a három közös gyereket, miközben néha még az apa előző házasságából származó gyerekek is velük éltek.

Az este Rujder Vivien felolvasásával zárult, amely szép keretet adott a bemutatónak. A felolvasott rész az egyik izgalmas karácsonyt elevenítette fel Polcz Alaine életéből.