Nádasdy Ádám Shakespeare-fordításai nagy népszerűségnek örvendenek az elmúlt időben. Szövegei nemcsak bátran mutatják fel a modern szóhasználatot, hanem kellően hordozzák magukban a Shakespeare-darabok színpadra állításához szükséges költői nyelvezetet is. A vihar esetében sincs ez másképp, hiszen a humoros párbeszédektől kezdve a filozofikus monológokig minden mondat érvényes, és helye van a színpadon. Szikszai Rémusz rendezésében a szöveg meghatározó részét változatlanul hallhatjuk. A fordítás egyike azon tényezőknek, melyeknek köszönhetően az előadásra jellemző összhang már az első percben létrejön, és egészen az utolsóig ki is tart.

Szikszai Rémusz rendező ajánlójában olvasható, hosszú évek történései kellettek ahhoz, hogy megfogalmazódjanak benne olyan kérdések, melyek elvezettek e dráma mondandójának megragadásához: „Mi történhet velem abban a pillanatban, amikor már biztosan tudom, hogy meghalok, hogy nem segít sem mentő, sem a Jóisten? Mikor tisztában vagyok vele, hogy percek, vagy talán csak másodpercek kérdése, hogy mindennek, de mindennek mindörökre vége a számomra?” Ezek a kérdések rávilágítanak azokra a gondolatokra, melyek Prospero fejében járhatnak a cselekmény folyamán. A darab végére nemcsak a rendező koncepciója válik világossá a nézők számára, de a felépített gondolatmenetből egyértelműen kitűnik, hogy az előadás főhősét a korábban idézett kérdések vezérlik. Ahhoz hát, hogy közelgő halála előtt megváltsa önmagát, elengedhetetlen a megbocsájtás. Szikszai rendezői változtatásának köszönhetően — az eredeti szövegben Prospero nem hal meg — a főhős utolsó monológja nyomatékosabbá válik. 

A magával ragadó, de olykor taszító, viszolygást keltő élményt nagyban segítik a jelmezek és a kis stúdió terében monumentálisnak ható díszlet. A hatalmas fabárka kitölti az egész színpadot, kizárja a világ többi részét, ezáltal csak Prospero birodalmára koncentrálhatunk. A földszínű jelmezek megnyugtató egységet alkotnak, de a folyamatos és erős fényhatások megtörik ezt a harmóniát. A fényhez hanghatások is párosulnak, melyeket Bolcsó Bálint DJ élőben kever a színpadra, a színészek által kiadott és keltett hangok felhasználásával. A végeredmény kétségkívül remekül idéz egy hirtelen érkező, és mindent felforgató vihart. A csörgő, kattogó, dörgő hangok mellé Dinyés Dániel zeneszerző kellemes hangzású, a dalszövegekkel remek egységet alkotó dallamai párosulnak.

ü

A bábszínészek feladata rendkívül összetett, gyakran kell kilépniük bábjaik mögül, és megmutatni úgynevezett „élő játékukat”. Ezek a váltások egyértelműek, hatásosak, és mindig a megfelelő pillanatban történnek. Pájer Alma Virág és Barna Zsombor egész jelenetekre hagyják bábjaikat a színfalak mögött. Előfordul, hogy csak egy-egy mondat erejéig eresztik maguk mellé kicsi „énjüket”, mintha kibuggyanó érzelmeiknek így adnának teret.  A színészek prózai megmozdulásai éppen olyan nagyhatásúak, mint amikor bábosként mozognak a színpadon. Szerencsére a figurák megtöbbszöröződése nem válik követhetetlenné, hanem közelebb hozza a különböző karaktereket és azok mondandóját. Ezt az élményt külön segíti, hogy a bábok arcának nagy része másolat bábosának arcáról. Szintén jó példa a sokszorozódásra, hogy Ariel alakját három színésznő testesíti meg. Ez a rendezői koncepció kiválóan rámutat a szellem urához fűződő ambivalens viszonyára.

Fodor Tamás árnyaltan alakítja a saját dzsungelbirodalmában ténykedő, mindent rendezői pontossággal megtervező, bosszúvágyó, de végül megbocsájtó Prosperót. Komikus jelenetekből sincs hiány, Hannus Zoltán és Tatai Zsolt játéka garantáltan kirobbanó nevetések forrása, míg Pájer Alma Virág és Barna Zsombor tiszta és naiv szerelme meghatott mosolyt csal az arcunkra.

A Budapest Bábszínház ismét bebizonyította, hogy a báb nemcsak egy bizonyos korosztály esetében működik, és felnőttek számára is tud újat mutatni. Szikszai Rémusz A vihar egy fontos jelentésrétegét helyezte a középpontba, és addig dolgozott vele, amíg ez az üzenet mindenki számára érthetővé vált.

William Shakespeare: A vihar
Fordító: Nádasdy Ádám
 

Prospero, Milánó jog szerinti fejedelme: Fodor Tamás
Miranda, a lánya: Pájer Alma Virág
Caliban, Prospero vad és torz szolgája: Hannus Zoltán
Ariel, légi szellem: Blasek Gyöngyi
Ariel, légi szellem: Pallai Mara
Ariel, légi szellem: Spiegl Anna
Antonio, Prospero öccse, a milánói trón bitorlója: Ács Norbert
Alonso, Nápoly királya: Beratin Gábor
Ferndinand, a fia: Barna Zsombor
Sebastian, Alonso öccse: Kemény István
Gonzalo, Alonso öreg tanácsadója: Teszárek Csaba
Stephano, Alonso részeges borásza: Pethő Gergő
Trinculo, Alonso udvari tréfamestere: Tatai Zsolt
Adrian/Francisco, urak Alonso udvarából: Szolár Tibor
Iris, a jó hírek istennője: Pallai Mara
Ceres, az aratás istennője: Spiegl Anna
Juno, a házasság istennője: Blasek Gyöngyi

Zeneszerző: Dinyés Dániel
Díszlettervező: Cziegler Balázs
Jelmeztervező: Kiss Julcsi
Bábtervező: Hoffer Károly
DJ: Bolcsó Bálint

Rendező: Szikszai Rémusz

Bemutató: 2018. szeptember 26.
Budapest Bábszínház

Fotók: Budapest Bábszínház