Ilyesféle isteni lehelet fuvalma érzik Fodor János képi és tárgyi költeményeiben. Úgy tűnik, kellő vitorlázattal felszerelkezve járja a világot, amelynek majd minden szegletében rátalál e lehelet vivőerejének forrására: az esetlegesség rendező erejére. Hiszen olyan tárgyi és szellemi konstellációk közepette élünk, hogy semmi szükség a szürrealista képzeletre, a realitás minden képzeleten túlmenő együttállásokra vezet, a varrógép és az esernyő találkozása műtőasztal és műterem nélkül is szinte mindenhol, majd minden nap megesik.

Fodor jár a világban, látja, érzi és láthatólag érti is; aztán olykor fogja magát, formál, olvaszt, keresztez, vegyít, fest vagy vetít. Tudatában van annak, ami érvényes: „a szerszám iróniája a kézzel szemben, mely a szerszámot irányítani véli; a valóságban meglévő ezerféle részlet iróniája...” [2] Munkái legalábbis erről tanúskodnak.

Északnyugati átjáró

Ülünk egy caféban, esetleg Kreuzbergben, vagy éppen a Kant Caféban, a Kantstrassén. Nyár van és izzó meleg, de a fagylaltkehely már ott áll az asztalon, csinos kis cseresznyeszem mered a tetején, mintha egy hóember, vagy idézetnyi jéghegy vérvörös szeme lenne. Ígéretesen hűs az előttünk álló pillanat. Halljuk éppen, amint a szomszéd asztalnál két komoly üzleti ember, hófehér ing, vérvörös nyakkendő leplében előbb a hőségről, aztán a közelesen megnyíló Északnyugati átjáró szállítmányozási esélyeiről cserél eszmét.

Jegesmedvezebra

Nemcsak az üzleti emberiség, a jegesmedve is számol a jövővel. A jégtelenséggel. A survival of the fittest terén edzett emlős féktelen fantáziája már Afrikában jár. Az alkalmazkodásra alkalmazkodott állat már több jégkorszakot átvészelt. Mivel nem jegesmedveként kezdte, nem zárja ki a csíkosodás lehetőségét sem.

Lelet

Tárgyak tárolásának legbiztosabb módja a lelet. Embernek, akárcsak megszállott tárgytermelésének egyaránt állandó távlata a leletként történő felmerülés. Ez a reciklálódó reinkarnálódás értékesebb az eredetnél: a múló idő unikális nyomokat hagy, sérüléseket okoz, deformál és átformál, egyszerűsít és tömörít. Hamuesőt hint a múltra. Lávába, borostyánba, szilíciumba vagy kerámiába konvertál.

Hátrafelé nyilazó szarvas

A magyar biomitológia, a küszöbönálló nemzeti tudomány címerállata. A csodaszarvas emlékállományát a hazafias kutatás sikeresen implantálta a kalandozó kalandorok harcos szellemébe. A szarvas ugyan hátrafelé nyilaz, de lelki szemeit szakadatlanul a Szíriuszra szegezve halad.

Könnyű távlat

A fáradt testek felélénkítésére szolgáló szerkezet lábra ejtve fejti ki szokatlanul frissítő hatását. Az önmagára szűkült tekintet a vasbeton távcső hatása alatt felérez, távlatot kap. (A prototípus első lépés a sorozatgyártás felé. )

Az ígéret földje

Az ígéret földjeinek száma fölfoghatatlan. Hát még a magyar ígéretek földje! Ahelyett, hogy azt mondhatnánk: ahány földlakó, annyi ígéretföld, úgy tűnik, nem egy földlakó fejébe már számos ígéretes föld fészkelte be magát. Azt se tudják, hol keressék, annyi van belőlük, csak kapkodják a fejüket. Aztán vannak olyanok is, akik nem is akarnak eljutni az ígéretes földre, nekik már az is elég, ha felvásárolják. Előbb csak egy-két holdat, aztán esetleg a Holdat is. A fél országot, majd az egész Földet... Nem lesz könnyű nekik a föld.

 [1]            Friedrich Schlegel: Kritikai töredékek (1797), 42., in: August Wilhelm Schlegel és Friedrich Schlegel: Válogatott esztétikai írások, Gondolat, 1980., 219.o.

[2]             H. v. Hoffmanstahl: Die Ironie der Dinge (1921), in Blicke. Essays. Leipzig, 1987. 267.o.

Fodor János Videnda című kiállítása 2018. október 19-ig tekinthető meg a Kisterem Galériában (1053 Budapest, Képíró utca 5.)

Fotók: Kiss Kata Dóra