PRAE.HU: Tudnál adni egy rövid leírást a darabodról és az SSI rendszerbeli tapasztalataidról?

Par la voie des rythmes - La Déploration sur la Mort d'Henri Michaux című darabom egy nagyobb, 75 perces ensemble kommentárokkal tarkított mű része. Az egész estés nagy műből a Par la voie des rythmes - La Déploration sur la Mort d'Henri Michaux csupán egy 'tétel', amely előre rögzített elektronikus alapot és élő akusztikus hangszereket foglalkoztat.

Triviálisan hangozhat, de onnantól kezdve, hogy bármilyen zene kikerül a sztereó tér szorító karmaiból elkezd élni és lélegezni. Sokkal organikusabbá és tapinthatóbbá válik mindenféle hangzás. Térbeli alakok és felületek keletkeznek és az egész zeneszerzési munka, hogy kikerült a korlátozott síkból a sokkal nyitottabb táguló térbe, átváltozik hangszobrászat.

PRAE.HU: Mi a mű struktúrája? 

A darab több különféle hangzófelületből, több különféle layerből, épül fel, amely egyrészt Henri Michaux Par la voie des rythmes könyvét veszi alapul, ahol automatikus írás változik kalligrafikus művészetté, majd ábrázoló, de a szokásos jelentésétől elvonatkoztatott jelentéstartalommá. Ezek Michauxnál mindig transzformálhatóak az általa kreált abc készletté is (lásd a Bozóthegyi könyvkiadónál nem oly rég megjelent H. Michaux: Ábécék/Trópusi fák/Mozgások című kötetet), tehát a rajz így válhat írássá, az írás rajzzá. Ezt a nagyon érdekes és kizárólag Michauxra jellemző tagolást, vagyis valójában a ritmust, akartam zeném fő szervező elvévé tenni.

Másrészt a különféle kultúrák – amik engem és Michaux-t is érdekeltek (lásd a a Bozóthegyi könyvkiadónál nem oly rég megjelent H. Michaux: Ideogrammák Kínában és az Ecuador – úti napló című könyveket) közötti átjárhatóságot, azonosságot, amit fontosnak tartottam kiemelni és hangsúlyozni. Így a japán, a koreai és számos más Délkelet-ázsiai zenei kultúra ugyanúgy tetten érhető, mint az európai és a Dél-amerikai latin hagyomány. Számomra nagyon fontos volt itt is, mint ahogy a többi művemnél is, hogy ne locale coloritként, tájszólásként legyen mindez leképezve.

Ha egészen pontosan műfaji, stiláris és esztétikai fogalmaktól mentesen akarom megfogalmazni, akkor itt a hangzóidő válik hallhatóvá. A hangzó idő tagolása, a hangzó idő mozgása maga a darab és ennek rendkívül fluid és amorf formája.

PRAE.HU: Hogyan vezetődtél be a hangok világába? Hogy kezdtél el a hangokkal dolgozni?

Gyermekkorom óta vonzanak mindenféle hangok. A zenei és a legtöbb ember számára már nem-zeneinek nevezett hangok ugyanúgy. Számomra egy acél mobil ide-oda ringása által megszólaló csikorgó fém ugyanúgy zene, mint egy hajókürt, vagy egy a kisfiam által felhúzott és lábam alatt elzúgó berregő matchbox.

PRAE.HU: Amikor elképzelsz egy kompozíciót, hogy építed fel az elmédben?

Mint szobrász a szobrát. Egységben látom, hallom magam előtt. Nekem csak csiszolnom kell ezt a monolitot. Ide-oda ugrálhatok az anyagban, mert amikor már elkezdek rajta ténylegesen dolgozni valójában kész. Természetesen az akusztikus műveknél is igaz nálam, hogy a lejegyzés során eltérít az anyag és egész más forma, mozgás és hangzás jön az eltérítés miatt létre.

A hallásom koordinálja zenémet és nem az elmém.

A kompozíciós ötleteket és a mű szerkezetét viszonylag sokáig hordom magamban. Ha létezik olyan, hogy előkészítés, inspiráció gyűjtés, akkor azt kell mondjam már ott elkezdődik a komponálási folyamat.

A darab lejegyzése és a létrehozása általában gyors, ugyanis ilyenkor már ismert anyagok sorakoznak egymás mellett a fejemben, amelyeknek megvan a már előre kialakított strukturális funkciója, illetve akár gátolhatják is direkt a formai lekerekítettséget. Ahogy haladok előre és előre, úgy mélyedek el egyre inkább a különféle elemek megismerésében. Sokszor azt figyeltem meg, hogy ilyenkor értem meg az egész szerkezethez kapcsolódó viszonyukat. Ezek az elemek ugyanúgy, ahogy a hangköz-kombinációk is szinte mind előre meghatározottak.

PRAE.HU: Hogyan képzeled el a hangokat?

Nem kell elképzeljem, mert mindig mindenhol körülvesznek. Nekem kizárólag felerősítenem, ha eleve szükséges a felerősítés, és rendeznem kell őket! Nincs más dolgom. Multiplex érzékeléssel rendelkezem: a hallásom bekapcsolja látásomat, és őrült színekben látom a hangokat. Ez sokszor segítségemre siet az alkotás során. A forma kialakítását segíti, ami sok esetben színek mentén jön létre.

PRAE.HU: Milyen fontos a hang a mindennapjaid során?

Fontos, fontos, de a csend fontosabb, hisz arra festek aztán. Az a vásznam, amit kifeszítek és színek kerülnek rá.

Nagyon kevés zenét hallgatok, hisz folyamatosan zene szól a fejemben, így tényleg csak az engem érdeklő zenéket hallgatom és kerülöm a zavaró érintkezést, amikor valami olyan zene szól, amit nem akarok, amire nem vágyom. Irritál, hogy nem tudom elhallgattat a folyton szóló rádiót, televíziót és hogy mindenhonnan ömlik a zene és szennyezi a fülünket, elménket.

Nagy Ákos: In dem Nebel

PRAE.HU: Hogyan és mikor kezdtél a hangról, mint térbeli jelenség gondolkodni?

Számomra a hangnak ideje és tere, azaz térideje van. Ezek számomra nem vállnak el egymástól. Ahogy idő nélkül, úgy tér nélkül se létezik hang. A zene nem más, mint hangzóidő. A tér pedig ennek az időnek a letapogatható kiterjedése. Első és egyetlen tettenérési lehetősége a hangoknak az, hogy elhalnak, hogy megszűnnek létezni. A lecsengésükből egészen biztosan tudjuk, hogy előtte velünk voltak.

PRAE.HU: Mi volt az első ötleted, mikor elkezdtél az SSI rendszerében dolgozni? Hogyan fejlődött ez a munka során?

Abszolút prekoncepciók nélkül érkeztem az SSI-be dolgozni. Mivel ezt féltve őriztem, így a munkám során ez jottányit se változott. Folyamatos rácsodálkozás volt mindvégig az egész. A hallható és füllel letapogatható, körülírhat térre való rácsodálkozás.

PRAE.HU: Mi volt az elképzelésed és annak részletei, amik arra ösztökéltek, hogy dolgozz a projekten?

Régóta terveim között szerepelt, bár szkeptikus voltam, egy valóban térbeli zene, mert rajongva szeretem az úgynevezett coro spezzati, a térben elhelyezett, más-más felrakású kórusok felelgetésének műfaját.

Nagy Ákos: Par la voie des rythmes – La Déploration sur la mort d'Henry Michaux

Számomra a concerto és a concerto grosso műfaja se jelent mást és a szimfonikus hagyományt is ugyanígy hallgatom. Nem K. Stockhausen, Ch. Ives vagy G. Mahler voltak az elsők, aki kiaknázták a tér és terek nyújtotta lehetőségeket.

Az európai többszólamúságot eleve térbeli élmények hívták életre. Gondoljunk csak arra, ha egy nagy katedrálisba énekel egy kórus vagy a pap, mint előénekes, akkor ahhoz, hogy a hang bejárja a teret, idő szükséges. Ahogy visszaérkezik a hang hozzánk hallgatókhoz, az késést jelent. S a kezdő hang és a visszhangja, mikor egyszerre szól, akkor létrejön az, amit többszólamúságnak hívunk. Az egyszerű imitáció, kánon– és fúgaszerkezetek mind ezen az alapvető élményen alapulnak, tehát a zeneszerző eleve térben gondolkodik, függetlenül attól, hogy számol a darabja előadásának helyszínével vagy se. Belekalkulálja azt vagy se.

PRAE.HU:  A rendszer mely aspektusai befolyásolták a darabod alakulását a leginkább?

A rendszer egésze befolyásolta, hisz e rendszeren kívül a mű ezen verziója nem is létezhetne. Próbáltam teljesen kiaknázni a rendszer nyújtotta lehetőségeket. Talán ezt ismerhette fel Paul Oomen, aki látva, hogy munkámmal nem végzek a megadott határidőre és egyre inkább elmélyedem a nünaszokban, megtoldotta még egy héttel a vendégeskedésemet.

PRAE.HU: Hogyan hoztad létre az éneklő edény frekvenciáit a 4D SSI rendszerében?

Sehogy. Ezek előre felvett éneklő edény minták, amiket magam rögzítettem.

PRAE.HU: A darabod egymáshoz adott frekvenciákra összpontosít, hogy létrehozzon egy mély és erős vibrációt, harmóniákkal, dolgozik. Hogyan működik mindez a zenéd térbeliségében?

Kérdésed első felét nem értem egészen pontosan. Ami a második felét illeti, csak azt tudom mondani, hogy a zeneszerzői eszköztár alapvetően nem változott semmit se évszázadok során: ugyanúgy hangközökkel, hangsorokkal, harmóniákkal, hangszínekkel, ritmusokkal és etc. dolgozunk, mint annak előtte.

PRAE.HU: Hogyan változik a kapcsolat a dallamok és a harmóniák között, amikor térbelivé válnak?

Egészen máshogy létezik ugyanaz a dallam a mono, a sztereó, a több és a sokcsatornás térben. Sokkal áthallhatóbb, sokkal finomabb, érzékibb az a hangzuhatag, hangfelhő, hangsűrűség, amivel általában dolgozom. A különféle szín, tempó, dinamikai mezők és eltérő hangolási szisztémák sokkal appercipiálhatóbbá és elkülönülőbbé válnak.

Az elektronikus zene legmagasabb foka, ha legalább olyan mértékű dinamikusság és szálasan lekövethető szólamszövés valósul meg, mint a pusztán akusztikus hangszerekkel előadott zenénél. Az elektronikus hangzás nagyon hamar válik összeolvadóvá szemben az akusztikus hangzással. Itt ez nem okoz problémát. Követhetővé és szétszálazhatóvá válik szólamokra a zenei szövet.

Mondom mindezt úgy, hogy Árok Sándor és Sellyei Tamás személyében remek, valódi hozzáadott értékkel bíró hangmérnökökkel dolgozom rendszeresen.

PRAE.HU: Te nagyon komplex térbeli formákkal dolgozol, mint például mozgó alakzatok és távoli, messzi elhelyezkedések. Hogyan hat mindez a darabra? 

A messziségbe elnyúló objektumok például a kürtöket, trombitákat forgathatóvá és az egész hallgatói teret betölthetővé tették. A különféle thai, mon-khmer, balinéz ütőhangszerek a történetmesélést aláhúzva más-más helyről szólnak hozzánk, kiküszöbölve ezzel többek között azt a korántsem elhanyagolható technikai problémát, ami maszkolásnak neveznek.

A sokcsatornás zenék egész egyszerűen nem igényelnek olyan folyamatos eq és dinamika processzálási munkálatokat, ami a sztereó térben hangzó zenéknél alapkövetelmény. A térbeliséget itt nem különféle zengetőkkel tudtam modellezni, hanem ahogy magad is említetted nagy térbeli mozgó alakzatokkal dolgoztam.

4D VIDEO

Teljesen kiaknázhattam az általam ismert binaurális audiotrükköket, és remekül felhasználhattam az akusztikai és pszichoakusztikai ismereteimet.

Művem 4D verziója nemcsak egy mű másfajta létezése, hanem egy kísérletsorozat a sztereó térben már sokszor megvalósított vektoros multitimbrális szintézisre, amit magam fejlesztettem. Az egyidejűleg felhangzó dallamokat mind úgynevezett árnyszólamok kísérik. Ezek az árnyszólamok az uniszonó szerű szólamokat mind-mind multitimbrálissá formálják. Úgy, hogy az egyidejűleg jelenlevő sok különféle hangszín oda-vissza egymásba morfolódik. Mivel ekkor folyamatosan harmonikusokkal vagy inharmonikusokkal bővül/szűkül a spektrum, ezért állandóan fluktuáló a hangszíntér.

Korábban ezt ugyanúgy, ahogy itt is, multilayeres szerkesztési eljárásaimmal társítottam. Komplex hangsűrűségeket kaptam sok száz layer következtében, amiket aztán különféle vektorokkal irányítottam. Az SSI-ben ezekhez a vektorokhoz térbeli irányokat is rendeltem. Gyakorlatilag egy szuper-vektoros multitimbrális szintézis valósult így meg.

Ennek kutatását feltétlen célul tűztem ki, így egészen bizonyos, hogy visszatérek majd még ide dolgozni!

PRAE.HU: Mit gondolsz, hogyan fog a zenéd térbelisége a hallgatókra hatni?

Nem tudom, hogy fog rájuk hatni. Fogalmam sincs, hogy befolyásolja majd hallásukat és a zenéhez való viszonyukat. Abban azonban bízom, hogy zeném térbelivé válva sokkal érthetőbbé válnak a sűrűbb alakzatok. Érhetőbbé válnak így a folyamatos egymásra rétegződések.

PRAE.HU: Szerinted mennyire fontosak a hangok és azok hallgatása a hétköznapi életünkben?

Úgy gondolom, ha valóban azok lennének, akkor nem szennyeznénk folyamatosan környezetünket hangokkal is. A ma embere zenét hall és nem zenét hallgat!

PRAE.HU: Mennyire fontos a hangokkal való kapcsolatunk és hogyan fejleszthető mindez?

Igazán nem akarok didaktikus locsogást elindítani, de az tudvalevő, hogy... évezredekre visszatekintve elmondhatjuk: csupán egy igen szűk réteg számára volt mindig fontos a zene, mint egy kifinomultabb szórakozási forma, ahol értették, művelték is a zenét, ami azt jelentette, hogy zenéltek és aktívan alakították is azt résztvevőként.

Nem látom máshogy, bármennyire is szeretném, mint hogy mindig is egy kicsiny csoportnak lesz egy furcsa foglalkozása a zene olyan szintű átélése, ami teljesen elragadja őket a hétköznapokból.

A zeneszerzők pedig továbbra is magánmitológiájuk inciálékkal ellátott kódexgyártói lesznek.

250-300 év hangversenyrepertoárját böfögjük fel újra és újra, ahol a J. S. Bach előtti zene ugyanúgy teljesen érdektelen, mint ami R. Wagner után van. Az úgymond szórakoztató zenéknél se látom máshogy, bár ott a technika nagymértékű gyorsulása hamarabb elavulttá teszi az adott műfajokat, és gyorsabban bejárják ugyanazon köröket, mint amit az úgymond klasszikus zene már rég bejárt.

Egyáltalán nem látom, hogy a zene ismét valódi közösségeket formáló erővé lépne elő. Emiatt aztán azt se látom, hogy nagyon érdekelné az embereket a zene. Az fontos, hogy a tömegközlekedési eszközön dobhártyát szaggató hangossággal elnyomja az üvöltő szörny a való világot, hisz a létezés fájdalmas.

A silent disco, a percslágerek, „az egyre hangosabb és hangosabb a jobb” mentalitás, a színpad és a közönség között húzódó egyre szélesebb szociokulturális határok kiszolgáló és hülyítő iparággá silányítják a zenét, ahol egyetlen egy cél lebeg mindenki szeme előtt: az értéktöbblet százalékos viszonya a befektetett össztőkéhez, vagyis a profitráta növelése. 

Rabló kapitalista, harácsoló világunk, amely technikai eszközein keresztül fennen hirdeti, hogy két klikkre vagyunk a jávai balinéz zenétől ugyanúgy, ahogy a késő középkori többszólamúságtól, semmiféle mikro- vagy makroközösséget nem alkot meg. Épp ellenkezőleg, egyre szűkebb és szűkebb karosszékbe zárja a zenefogyasztókat. Egyre több és több alstílusokra – amik valójában ugyanannak a színes, szagos vacaknak az újra és újra becsomagolása – cincálva szét a zene valójában egységes szövetét. 

Egy Youtube videó előtt eltöltött idő – ebben a félrekattintások és a YT saját algoritmusa, ami neked személyre szabva ajánlja a zenéket, a reklámok ugyanúgy benne van – egy nem oly régi kutatás szerint 4, azaz 4 másodperc. Ebben a multitasking világban a figyelmünk ilyen kiterjedt. A lényeg, hogy fogyassz. Gyors, nagy ütemben. Ezt lekövetve megszűntek az albumok és az egyébként is ócska kódolásokat felváltotta a még ócskább mp3.

PRAE.HU: Hogyan állítható mindez le?

Elkezdünk újra közösségi életet élni, ahol zenét hallgatunk s nem hallunk, mert tudjuk, hogy a korábbi emberi közösségek mindennapjait a közösségi éneklés és a zenére való táncolás határolta.

A rituálékat, a szokásokat mind zene övezte. Ezeket pedig mindenki közösen adta elő. Nem volt olyan, aki passzívan csupán zenét hallgatott hátradőlve. 

PRAE.HU: Hogy hat ránk a hang fizikailag és emocionálisan?

A hang fizikalitása kihat az izomzatunkra, megremegteti a csontvázunkat, megemeli a testünk felületén a szőrt. Ezek mind azt jelzik, hogy jó érzés éppen akkor és ott azt a zenét hallgatni.

A hang kulturális kódokat is hordoz, amely kontinentális és/vagy országhatárokon túl nem is biztos, hogy érthetőek. Nem tudom eldönteni ezt a kérdést, de nem is kell, úgy hiszem.

Azt hiszem, egy katalán számára természetes, hogy politikai tartalma miatt a Viatge a Ítaca magát a szabadságot jelképezi, míg egy Kelet-európainak talán csupán csak egy popdal.

Régóta nagy kérdés, hogy van-e valódi nemzeti karakter a zenében, hisz a zene alapvető természete internacionális. Bartók igen behatóan foglalkozott a Kárpát-medencei népek zenéjével és számos alkalommal kimutatta, hogy hat egyik nép zenéje akár a távoli másikéra is függetlenül attól, hogy közös nyelvet beszélnek-e, vannak-e közös szokásaik.

Nagy Ákos: Panaszos: In Lacrimarum vale - In memoriam János Zerkula és Le Papillon a Miniatűrök zongoraciklusból

A hangsúly, a lejtés egészen más a katalán és például a német nyelvben és ez természetes, hogy a katalán és a német zenére is kihat. Ezek a hatások aztán ránk is visszahatnak, akik hallgatjuk a zenéket. Természetes, hogy az anyanyelvünkön felhangzó zenét előbb értjük és érezzük sajátunkénak, hisz az emberi nyelvek meghatározói az adott nép kultúrájának. Az nagyon érdekes és izgalmas kérdéskör, hogy ez vajon igaz-e az instrumentális zenékre is.

A középkori zene többnyelvű egyházi és világi dalainál és a barokk táncok szvitformájánál kevés zenei multikulturalitás létezik az európai zenében. Számomra az egész európai kontinens eleve kevert kulturális közeg. Közel-keleti gyökerei, a görög, zsidó-keresztény hagyományai, vallásai, az erős arab hatás mind-mind áthatják az európai zenét. 

PRAE.HU: Szimfonikus kompozíciódat még azelőtt készítetted, hogy az SSI-be jöttél dolgozni?

Igen. Egy ilyen nagy kézműves igénnyel megírt mű esetemben másfél évig tartott. Ahogy korábban említettem, ez ráadásul csupán egy tétele egy 75 perces darabnak. Nem hiszem, hogy lehetséges olyan rövid idő alatt realizálni, ami az SSI-ben volt. Paul nem véletlenül toldotta meg (nevet).

A Par la voie des rythmes - La Déploration sur la Mort d'Henri Michaux sztereó és sokcsatornás, egészen pontosan 24 csatornás verzióban is létezik. Bízom benne, hogy ahogy haladok előre, úgy válik realitássá az, hogy a többi tételt is 4D verzióvá váljék, és egyszer realizálódik teljes egészében, ahol az ensemble együttes is a térben szétszórva szólal majd meg.