Szegő János megjegyzi, hogy az emberiségnek át kéne térnie az emberevésre, Zilahi Anna az emberhús különböző elkészítési módjait latolgatja, Kállay Eszter A nyílt tengeren című drámát idézi Mrožektől, ezzel segít eldöntenünk, hogy szükség esetén őt fogyasszuk el először az asztalnál ülők közül. Belekortyolok a nyomokban teát is tartalmazó langyos, cukros vízbe. Még csak fél tíz, mi jöhet ezután?

Beülök a prózaszemináriumra. Hajós Eszter, Ádám Gergő, Halász Rita, Oláh Gergely és Szabó Borbála írása kerül sorra. Darvasi László mondatról mondatra olvassa fel a szövegeket, közben húz, javít és dicsér. Holnap lesz szex is, ezzel zárja a műhelyt, aztán helyesbít: megnézzük, hogyan írjunk a szexről. Sok múlik a szabatos megfogalmazáson.

Kora délután is három párhuzamos program közül lehet válogatni. A társművészeti szeminárium résztvevői a kastély előtt, a gyepen találkoznak. Az emeleti társalgóban nagy a vidámság, itt Kalapos Éva a beszédtechnika és a felolvasás témájában vezet speciális workshopot. Az ajtóból látom, hogy a résztvevők vihogva végzik a páros légzőgyakorlatokat.

Lemegyek a könyvtárszobába, ahol Orbán Jolán filozófiai szövegolvasó műhelyt tart. A szociokulturális idegenségről beszél Derrida Az idegen kérdése: az idegentől jött című tanulmánya alapján. Nagyon érdekes kérdéseket vet fel a görögök idegen-fogalmától indulva a poszt-kolonializmuson át napjaink komplex problémájáig. Iszonyúan figyelek, egy-egy percig az benyomásom, hogy tudom követni. A könyvtár sötétje után jól esik kimenni a parkba. Versenyt futok Yasinnal, Gáspár-Singer Anna fiával. A cél a kis tó, de a szigetre sajnos nem tudunk átmenni, mert a hidat lezárták.

Tóth Kingát sajnos gyakrabban látjuk képernyőn, mint élőben, ma is videóüzenetben, Németországból jelentkezik be, hogy kihirdesse: 2018-ban Papp-Zakor Ilka utazhat Stuttgartba a Solitude ösztöndíjprogram keretében. Lesi Zoltán, a 2017-es ösztöndíjas beszámol az alkotóházban végzett munkájáról. Készülő kötetében két német magasugró, a zsidó származása miatt az 1936-os olimpiáról távol tartott Gretel Bergmann és a helyette Németországot képviselő interszexuális Dora Ratjen életét dolgozza fel, ennek kapcsán a kirekesztés, a sport és a politikai ideológiák, a nemi szerepek és a harmadik nem témakörével is foglalkozik.

Vacsora közben megtudjuk, hogy késve kezdődik az esti program, így lesz időnk lemenni a partra. Láng Orsival olyan boldogok vagyunk, mint a kiskutya, ha sétálni viszik. A Balaton rózsaszín és tükörsima.

A beszélgetés kezdetét jelző gongra érünk vissza. A JAK és a Móra kiadó közös, 2050 címmel megjelent antológiájának bemutatóján Gáspár-Singer Anna a Pacsirta, Zelei Bori pedig a Hangyafarm című novellából olvas fel egy-egy részletet. Németh Gábor Dávid kérdésére, hogy mennyiben kell visszaadni a kortárs kamaszok beszédét, Dávid Ádám a sokszínűséget élteti.

A sok szlenget használó novellák is konstruált nyelven íródtak, és szerencsés, ha többféle hang jelenik meg az antológiában. Dóka Péter példaként Mándy Ivánt említi, aki igen fontosnak tartotta a nyelvi fordulatok pontos visszaadását, és annyit üldögélt közparkokban a játszóterek közelében ismeretlen gyerekek beszélgetését hallgatva, hogy már attól tartott, előállítják pedofíliáért. A Csutak-könyvek nyelve szépen leköveti a korabeli gyerek-szlenget, de olyan finoman stilizált, hogy a mai napig sem avult el.

A késő esti, „kultúrkampfról” szóló kerekasztal-beszélgetésre teljesen megtelik a nagyterem. Bende Tamás moderál, Fehér Renátó, Kukorelly Endre és Papp-Für János ülnek az asztal körül. Szó esik az egész magyar történelemre jellemző kétosztatúságról, függetlenségről, fenntarthatóságról, de a legfontosabb kérdésekben nem sikerül konszenzusra jutni, így továbbra sem tudjuk, hogy a JAK mint szervezet hogyan viszonyuljon az NKA és a fontos irodalmi pályázatok kutatóriumának átalakítására, HOGYAN kommunikáljon az új, kopogtatás útján alapított szervezetekkel, illetve hogy milyen etikai irányelveket érdemes szem előtt tartani a jövőben az irodalmi pályázatok tekintetében.

A kerekasztal felbomlik, a vita a teraszon és a büfében folytatódik. Nemes Z. Márió azt ígéri, migráns klónírókat gyárt 3D nyomtatóval, és belépteti őket az Írószövetségbe. Persze, nem mindenki szeretne hajnalig politizálni: Halász Rita már azelőtt táncol, hogy Mucha Dorka elindítaná az első számot. Kimegyek levegőzni, de amikor Lesi Zoli hetedszer kérdezi meg, van-e valami bajom, rájövök, hogy valószínűleg a szobában felejtettem a partiarcomat. Felosonok a lépcsőn, jó éjszakát kívánok a Nagy Endre nevű trófeának, és bebújok az ágyba. Orbán Joli még ébren van, Derridáról beszélgetünk, és arról, hogyan kezeli a menekülthelyzet a német társadalom, aztán békés álomba ringat a mélynyomó.

Fotó: József Attila Kör