A regény az orosz botrányhős regényíró trilógiájának második darabja. (Az első Jég címmel jelent meg, ugyancsak a Gondolat Könyvkiadónál 2005-ben, és a Krétakör Színház is színpadra állította Budapesten Mundruczó Kornél rendezésében.)

Szorokin prózájában egymás mellé kerül a mai Moszkva, a dúsgazdag yuppie üzletemberek hi-tech valósága és az ország, a hatalmas behavazott vidék történelmi múltja, a részletgazdagságukban hiperrealisztikus leírások, és a new age globális adottságaival felvértezett, de a köznapi valóságtól elrugaszkodott szekta, amelynek tagjai a szívükkel beszélnek. A titkos testvériséghez nem jószántukból csatlakoznak az emberek: a beavatásra kiválasztottakat tulajdonképpen elrabolják, és egy jégkalapáccsal eltörik a mellcsontjukat. "A Jégből jégkalapácsokat készítünk. Ezek lesújtanak fivéreink és nővéreink mellére. S azzal megszólalnak az ő szíveik." (140.) A leendő tag szíve ekkor, a mellcsontjára zúduló csapás sokkjában mondja ki szívével élete első szavát, s a testvériség logikája szerint ez lesz az igazi neve. Ezért van, hogy a szektát rengeteg vicces, hangutánzó névvel rendelkező testvér alkotja, például: Rubu, Kta, Kti, Ig, Dzsu, Oa és Orti.

Bro, a kötet elbeszélője abban a pillanatban született, amikor egy órási meteor csapódott be a tunguz tajgán. E meteorit földönkívüli anyaga az a speciális Jég, amelyet a szekta tagjai imádnak, és testvéreik megvilágosítására felhasználnak. A történet bemutatja, amint Bro rátalál a Jégre. "Kezem megérintette a Jeget. Akkor felfogtam, miért jöttem ide. Sírva fakadtam a boldogságtól. Rátaláltam az óriásira és meghittre! ...A meghitt tömb húsz éve hevert csendben, és rám várt. Húsz év kellett ahhoz, hogy rátaláljak a Jégre! Sírás rázta testem, meggörnyedtem tőle. ...Karom átölelte a Jeget. - Bro! Bro! Bro! - repesett a szívem. S a Jég tömbje válaszolt a szívemnek. Isteni vibrálásai beleolvadtak a szívembe. A Jég vibrált. Minden élőnél ősibb volt. Az Örök Harmónia Zenéje dalolt benne."

Ezután az egyszerre komikus és megrázó, abszurd újjászületés után kezdi el Bro megszervezni szektáját. Hozzá hasonlóan mindenkinek, aki ráébredt, hogy a Fény testvériségéhez tartozik, csak egyetlen cél lebeg a szeme előtt: felébreszteni többi leendő testvérét, akiknek még szunnyad a szíve. "Az ő szíve most aludt. Fel kell ébresztenem. ...Térdre ereszkedtem az alvó lány lábánál, nagy lendületet vettem, és teljes erőmből belevágtam a Jeget a mellébe." Ez a küldetés minden hagyományos elkötelezettségből kiszakítja a "daloló szívű" testvéreket: eltávolodnak családjuktól, korábbi környezetüktől és minden addigi céljuktól, hiszen egészen új identitásra és örömforrásra tesznek szert. Az összetartozás érzése a többi, közönséges halandóval szembben téljes mértékben áthatja őket. Bro például egy ponton, hogy akaratának érvényt szerezzen, öldökölni kezd egy golyószóróval, és eközben a következő megállapításra jut: "...megértettem, az emberekkel SOHA nem fogunk megállapodni." (154.)


Vlagyimir Szorokin paranoiás víziójában az orosz történelem 1908 (a meteor becsapódása) óta lezajlott fontosabb eseményei, köztük az egymást beperlő, elítélő és Szibériába száműző vagy kivégző kommunisták csatározásai is új értelmet nyernek. A szovjetpolitika puszta ürüggyé válik a jégkészletek birtoklásáért folytatott küzdelemben, hiszen a jégkalapács elkészítéséhez szükséges különleges "Jég" csak egyetlen helyen, az ország mélyén található meg, ezért szállítása és biztosítása különleges logisztikai feladatot jelent. Szorokin tehát fantasztikus indokot helyez amögé a történelmi tény mögé, hogy a szovjethatalom elnyomó gépezete eleinte valami érthető, megragadható célt szolgált, de aztán ténykedésük mozgatórugója a kívülállók szemében igen gyorsan érthetetlenné vált. A trilógia a fantasztikus szekta motívumán keresztül láttatja, mennyire irracionális alapokra épült Oroszország történelme az elmúlt száz évben.

A leendő tagok brutális beavatása (akinek nem mond semmit a szíve, az halál fia, és a szekta filozófiája szerint nem is kár érte, hiszen spirituális értelemben már eleve halott volt), és a szív intim beszéde között feszülő ellentét testesíti meg az orosz identitás és a mai vadkapitalista viszonyok nehezen vegyülő, nemcsak a Jelcin és csicskásai által is támadott Szorokin, de minden ma élő orosz által minden pillanatban tapasztalt, végletesen abszurd keverékét. Az identitás kérdését tovább színesíti, hogy a Fény testvérisége - ez a szekta neve - csakis kék szemű és szőke emberekből áll. "Egyszer s mindenkorra megértettük, hogy a Fény ezzel jelet ad az azonosításra: a mieink haja nem lehet fekete, szemük nem lehet szürke. Csakis a szőkék és kékszeműek között érdemes keresnünk..." (198.) A teuton rasszhoz kimondatlanul kapcsolódó külső vonások tovább erősítik a szervezet kirekesztő, fajnemesítő konnotációit, s egyértelművé teszik Szorokin ítéletét az általa megjelenített világról, amely elképesztően pontos mása a hétköznapi valóságnak, végletekig tisztánlátó, mégis holdbéli és hagymázas.

A Bro útja nemcsak felszítja bennünk az egészséges gyanakvást: "Ne higgy a valóságnak!", hanem egy lehetséges - bár szatirikus - alternatívát is felmutat: "Beszélj a szíveddel!"