zene
Whatever People Say I Am, That’s What I’m Not
Az együttes már 2006-ban, első lemezével hatalmas sikert aratott; a brit zenetörténet leggyorsabban fogyó debütálólemezévé vált, és ezt a rekordot máig nem döntötte meg más zenekar. Az indie/punk rock számok betekintést nyújtanak az északangol klubok világába és az együttes sheffieldi életébe. A lemez különlegessége, hogy ez az együttes egyetlen albuma, melyen Andy Nicholson basszusgitározik (őt 2007-től Nick O’Malley váltja le). Nyers, őszinte, nem túlkomplikált vagy mesterkélt anyag, ami már több mint tíz éve ugyanolyan szerethető.
Megjelenés: 2006.01.23.
Kiadó: Domino
Stílus: indie rock, punk rock, garage rock
Leghíresebb számok: Dancing Shoes, I Bet You Look Good On The Dancefloor, Mardy Bum
Favourite Worst Nightmare
Alig tizenöt hónappal az első nagylemez megjelenése után megszületett a sheffieldi együttes második stúdióalbuma, a Favourite Worst Nightmare. Talán e között a két album között fedezhető fel a legkisebb stílusváltás, bár hangzásukban így is eléggé különböznek. Ez a változás azonban nagyrészt Alex Turner fejlődő énektudásának és mélyebb, bonyolultabb dalszövegeinek tudható be. A nyers hangzást és lázadást kifinomultabb, profibb stílus váltotta fel, az album végighallgatása során pedig a gyors, pörgős, és az egészen lassú, dalszöveg-centrikus számokon keresztül az együttes több arcát is megismerhetjük.
Megjelenés: 2007. 04. 18.
Kiadó: Domino
Stílus: indie rock, punk rock, garage rock
Leghíresebb számok: Old Yellow Bricks, 505, Fluorescent Adolescent
Humbug
Az első két album punkos pörgésével ellentétben a 2009-es Humbugon a sötét, hátborzongató és melankolikus számok, valamint Alex Turner metaforikus dalszövegei kerültek előtérbe. A lemez producere Josh Homme volt, aki korábban többek kötött a Queens of the Stone Age-dzsel is dolgozott már, és nagy szerepet kapott az album hangzásvilágának kialakításában. A Humbug vitathatatlanul sokkal érettebb anyag, mint az együttes első két albuma, de azt, hogy melyik a legjobban sikerült alkotásuk, mindenkinek magának kell eldöntenie.
Megjelenés: 2009. 08.19.
Kiadó: Domino
Stílus: indie rock, pszichedelikus rock
Leghíresebb számok: My Propeller, Crying Lightning, Cornerstone
Suck It And See
Mielőtt a SIAS-ról beszélnénk, fontos megjegyezni, hogy Alex Turner 2008 óta nem csak az Arctic Monkeys-zal foglalkozott; a turnézáson kívül ő írta a Submarine című 2010-es film zenéjét, amit Submarine EP néven ki is adtak. 2008-ban side project-ként Miles Kane-nel megalapították a The Last Shadow Pupets-t, és kiadták első albumukat, a The Age of the Undertatement-et. Ennek a két albumnak a Suck It And See-n is érződik a hatása; a Humbug melankolikus hangulata után a SIAS vidámabb, poposabb hangzása ismét erős kontraszt. A produceri munkát James Ford végezte, a lemezre pedig a Submarine EP talán legerősebb száma, a Piledriver Waltz együttesre áthangszerelt változata is rákerült.
Megjelenés: 2011.06.06.
Kiadó:Domino
Stílus: indie rock, indie pop, guitar pop
Leghíresebb számok: Black Treacle, The Hellcat Spangled Shalalala, Don’t Sit Down ’Cause I’ve Moved Your Chair
AM
Az együttes életében az AM hozta talán a legnagyobb áttörést az első album óta, az új, hip hop-os beütésű indie rock lemez tényleg világhírűvé tette az Arctic Monkeyst. Nem hinném, hogy könnyű lenne találni egy olyan 10 és 30 év közti gitárzene-kedvelő fiatalt, aki ne ismerné a Do I Wanna Know?-t, vagy olyat, aki egyszer sem próbálta meg eljátszani az Arabella legendás szólóját. A lemez producere ismét James Ford volt, és pár számban Josh Homme, Bill Ryder-Jones és Pete Thomas is vokálozott.
Megjelenés: 2013.09.09.
Kiadó: Domino
Stílus: indie rock, hip hop
Leghíresebb számok: Do I Wanna Know?, R U Mine?, Arabella
Tranquility Base Hotel & Casino
Öt év várakozás, a The Last Sadow Puppets második lemeze, az Everything That You’ve Come To Expect ˙(2016, Domino) és első Szigetes koncertje után 2018-ban végre megjelent a hatodik Arctic Monkeys album: a Tranquility Base Hotel & Casino. Ez felfogható az Arctic Monkeys előző, AM-es korszakának és a zeneiparnak a kritikájaként, valamint egyfajta válaszként az őket körülvevő rajongásra. A concept-album egy, a Holdon felépített luxusszállodában játszódik, ahol Alex és együttese a Földről érkezett hírességként zenél az ott tartózkodóknak. Első ránézésre a frontember élvezi a hírnevet, de figyelmesebb olvasás után felfedezhetjük a szövegekben rejlő gúnyt és iróniát. Ilyen szempontból zseniális a lemez, zeneileg viszont kicsit olyan, mintha az Everything You’ve Come To Expect még lassabb változata lenne, talán ezért sem játsszák az új számokat olyan gyakran koncerteken. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy az album és a hozzá kapcsolódó gondolkodásmód mentette meg az Arctic Monkeyst attól, hogy teljesen mainstream, Twenty One Pilots szerű együttessé váljon.
Megjelenés: 2018.04.11.
Kiadó: Domino
Stílus: pszichedelikus pop, lounge pop, space pop, glam rock
Leghíresebb számok: Four Out Of Five, Tranquility Base Hotel & Casino, She Looks Like Fun
Az Arctic Monkeys tagjai
Alex Turner- ének, gitár
Matt Helders- dob, vokál
Nick O’Malley- basszusgitár, vokál
Jamie Cook- gitár
(Andy Nicholson- basszusgitár, 2006-ig)
Szerzők
-- Balogh Franciska --
További írások a rovatból
