Igaz, csak késődélután érkeztem meg a Sziget második napjára, de a legjobban várt fellépőket így is meghallgathattam, és egyikük sem okozott csalódást.

Cigarettes After Sex

Az este első érdekesebb fellépője a Cigarettes After Sex volt, előttük az Unknown Mortal Orchestra játszott. Igaz, tudtam, hogy a CAS híres, de az A38 sátorban összegyűltek száma így is megdöbbentett. Nem gondoltam volna, hogy lassú, melankolikus zenéjük, amit az ember inkább a teraszon ülve egy szál cigivel a kezében hallgat, mint egy ilyen hatalmas és pörgős fesztiválon, a Szigeten is megállja a helyét. De megtette; a sátor tele volt, igaz nem volt tombolás és pörgés, de nem is hiányzott senkinek, mindenkit beszippantott az együttes különös, nyugodt hangulata. Együtt énekeltük a számokat, és végre látszott, hogy van olyan társaság is a Szigeten, akik nem a buliért, hanem a zenéért jöttek.

Gorillaz

Mivel a Cigarettes volt az egyetlen koncert, amit erre a napra kinéztem, az este további részében a barátaimra bíztam magam, ami nagyon jó döntésnek bizonyult. Korábban már többször mutattak nekem Gorillaz számokat, de valamiért sosem fogott meg a zene hangzása és stílusa. Így már érthetitek, hogy miért volt akkora meglepetés, hogy pont ez az együttes adta a Sziget eddigi legjobb koncertjét. Mire a színpadhoz értünk, már hatalmas volt a tömeg, a koncert pedig – Kendrick Lamaréval ellentétben – időben elkezdődött. A kezdeti szkepticizmusomat hamar felváltotta az érdeklődés, a koncert végére pedig elmondhattam, hogy megszerettem a Gorillazt. Egyébként nem csak a közönség, de az együttes is jól érezte magát, Damon Albarn azt is elmondta, hogy ilyennek kell lennie egy európai fesztiválnak.

***

A harmadik napon egy korai ebéd után mentünk ki, hogy a koncertek előtt szétnézzünk, és kipróbáljuk a Civil Sziget, valamint az Art Zone programjait. Mindkét helyen rengeteg workshop, játék és beszélgetési lehetőség várja azokat, akiket érdekel a művészet, az alkotás, vagy a társadalmi kérdések és problémák. Csapatunk kedvenc helyszíne az ytongfaragó workshop volt, ahol kaspókat, gyertyatartókat és szobrokat készítettünk. Az ytong egy, a betonhoz hasonló, ám annál puhább, akár késsel is faragható anyag, amiből elsősorban téglát készítenek. A workshopon mindenki kap egy általa választott méretű darabot, amit a rendelkezésre álló szerszámok segítségével kifaraghat, majd ki is festhet. Az Art Zone-ban egyébként rengeteg érdekes program van még, a közös kert építésétől kezdve az újrahasznosított anyagokból készülő táska varrásáig.

Fran Plaermo

Délután meghallgattuk Henri Gonzo, a Fran Plaermo frontembere akusztikus koncertjét a Music Box-nál, ahol a kis helyszín ellenére elég sokan összegyűltek. Henri este együttesével is fellépett a Petőfi Rádió-Telekom Volt színpadon, ahova a szokásos Franpi-rajongók mellet most rengeteg külföldi is ellátogatott. Az együttesről egyébként nemrég dokumentumfilm is készült, ami szeptembertől lesz látható a Toldi moziban.

Lana Del Rey és a 30Y

Lana koncertjét sokan már az első nevek bejelentése óta várták – nos, én nem tartoztam ezek közé, de a szintén ismeretlen Gorillaz után bizakodón verekedtem előre magam a tömegben barátaim társaságában. A koncert azonban sajnos cseppet sem hasonlított az előző napiakhoz; semmi pörgés nem volt – ami a Cigartettes-el ellentétben kifejezetten rosszul jött ki. Lehet, hogy csak én nem kedvelem ezt a stílust, de minden szám ugyanolyannak hangzott, és szerintem ez a nagyszínpadhoz kevés. Az is lehet, hogy csak én álltam rossz helyen, de nekem a hangosítás sem tűnt jónak, szinte semmi nem hallatszott Lana énekéből. Ennek ellenére nem szeretném lehúzni a produkciót, a rajongókat láthatóan egyik problémám sem zavarta, egyszerűen csak engem nem győzött meg az énekesnő.

A napot a 30Y koncerttel zártuk, ami tökéletes befejezésnek bizonyult; a jól összerakott szett végighallgatása után fáradtan, de elégedetten indultunk haza.