A külföldön munkát vállaló, illetve kiköltöző magyaroknak (egyelőre, még) van választásuk, hiszen, ha politikai okokból kelnek is útra, azt nem azért teszik, mert életveszélyben vannak. A Közel-Keletről vagy Afrikából menekülőket viszont nem véletlenül nevezik menekülteknek. A migránsok, akik ellen a magyar kormány és a propagandaorgánumok lázítanak, azért vállalják be a több ezer kilométeres, akár hónapokig tartó vándorlást, mert a kegyetlen és veszélyes út viszontagságai a reményt jelentik romhalmazzá vagy élhetetlenné vált otthonukkal szemben. A Tűz a tengeren, az Aleppo a végsőkig vagy a Jupiter holdja is a menekültválsággal foglalkoznak különböző formában, és azt mutatják be, hogy az afrikai diktatúránál, az iszlám fundamentalizmusnál és a szíriai háborúnál még a háborgó tenger vagy éppen a magyar határon felhúzott új vasfüggöny is nagyobb biztonságot jelent.

A menekültek sorsát látva kicsit másként tekinthetünk saját sorsunkra. Ezért is ad sok erőt, optimizmust és önbizalmat Zurbó Dorottya legújabb, a Magyar Nemzeti Filmalap Inkubátor Programja által támogatott dokumentumfilmjének, a Könnyű leckéknek a főhőse, Kafiya. A szomáliai menekült lány, aki legszívesebben családjával lenne, de 14-15 éves korában édesanyja útnak indította, nem volt választása. Zurbó Dorottya ezt a lelki vívódást igyekszik megmutatni kreatív dokujában, mely természetesen nemcsak Kafiya hiteles pszichológiai portréja, hanem rólunk, magyarokról is szól.

Zurbó Dorottyának a Könnyű leckék a második nagyfilmje, illetve az első önálló rendezése. A többek között a Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál nyitófilmjeként szereplő A monostor gyermekeit (a filmről írott kritikánk itt olvasható) még a DocNomads nemzetközi dokumentumfilmes mesterképzésen megismert rendezőtársával, Arun Bhattaraival készítette. A rendezőnőt már ebben a közös projektben is a főszereplő, pályakezdés előtt álló bhutáni testvérpár lelki világa érdekelte, és azt mutatta be, hogy egy ilyen tradicionális kultúrában sokkal egyszerűbb lányként felvállalni a szexuális másságot, mint fiúként nemet mondani az apáról fiúra szálló szentélyőrzői tisztségre a saját álmok űzése érdekében.

Kafiya története is egy ilyen pszichológiai mélységű, speciális felnőtté válási és útkeresési történet. A Könnyű leckékben kibontakozik Kafiya sztorija, miszerint az iszlám vallású Szomáliában a szokások szerint már kamaszkorában férjhez kellett volna mennie. A lány amúgy konzervatív édesanyja nem akarta, hogy gyermeke erre a sorsra jusson. Ezért vágott neki kínkeservesen a még gyereklány a nagy utazásnak (és valószínűleg húgaira is ez a sors vár), melyről Zurbó Dorottya és Kafiya szándékosan nem beszélnek. A rendezőnőt elmondása szerint kizárólag az érdekelte, hogy a végül Magyarországon maradt lány az érettségi és a felnőtté válás küszöbén (Kafiya éppen a forgatás alatt töltötte be 18. életévét) hogyan gondolkodik saját identitásáról és pozíciójáról.

A Könnyű leckék Kafiya lelkivilágát lírai módon, ugyanakkor nagy hitelességgel mutatja be. Mint Zurbó Dorottya a film sajtóvetítése után elmondta, némi ötletelést követően döntöttek úgy alkotótársaival, hogy a címmel és az eredeti koncepcióval ellentétben nem öt-hat állampolgári leckére építik fel a sztorit, hanem a főszereplő lány belső világára helyezik a hangsúlyt. A dokuban így folyamatosan jelen van Kafiya előre felvett, impressziókból építkező, őszinte narrációja vagy inkább szabad függőbeszéde, mely már-már a hatvanas évek modern művészfilmjeire emlékeztető mentális utazássá változtatja a dokumentumfilmet. Éles kontrasztban áll a lány anyanyelvén előadott mélabús, fájdalommal és kétségekkel teli kommentárja a képen látható cselekménnyel, illetve a kedélyesen mosolygó, egyszerű és kedves Kafiyával. Erre pedig maga a lány adja meg a magyarázatot: bár sokan azt hiszik, hogy vidám ember, de az ő kultúrájában a legbelső érzelmeket nem szabad, nem is szokás felszínre engedni.

Ez az oppozíció kiváló fogás arra, hogy érzékeljük az identitáskrízist, ami nemcsak Kafiyát, hanem valószínűleg minden idegen országba szakadt embert érint. A lány identitáskrízise nem etnikai vagy politikai jellegű, mivel az átmeneti budapesti nevelőotthonban (ide azok kerülnek, akik elhelyezésre várnak) és az iskolában is kedvesek, de legalábbis toleránsak vele szemben a társai és nevelői, oktatói. Sőt, a nevelőotthonban sok a roma lány, akik bár eleinte Kafiya elmondása szerint csodabogárként tekintettek rá bőrszíne és hajkoronája miatt, de gyorsan elfogadták őt. És maga Kafiya sem nagyon tudta, hogy mi az, hogy „roma”, így a lányok kapcsolata tiszta lappal indulhatott.

Kafiya identitáskrízise alapvetően vallási színezetű, ami érthető, hiszen az iszlám által erősen meghatározott közegből jött. A lány történetén keresztül ismét megfigyelhetjük, hogyan működik egy ideológiai konstrukció. A Könnyű leckék főszereplője a vidám maszk mögött fél. Kafiya egyfelől attól fél, hogy szeretett édesanyjának csalódást okoz, másfelől pedig retteg a Pokoltól. A pokolfélelmet kezdettől belenevelhették a lányba, így Kafiyát szétszakítja a kétség belülről, mikor a beilleszkedés és a közösségre lelés reményében egy keresztény felekezet rendezvényeit kezdi el látogatni, ahol megismeri egyik vallásos barátját is.

A Könnyű leckék frappánsan kerüli el ezen epizódok bemutatásakor, hogy az iszlámot démonizálja. Érezhető, hogy az egykori vallását gyakorló, de annak dogmái miatt rettegő Kafiya az olykor erőltetetten optimista keresztény felekezetnél sem találja meg az igazi megnyugvást. Feszültség érzékelhető a lány és barátja kapcsolatában is, mert az amúgy jóhiszemű fiú megpróbálja minden áron fenntartani a boldogság, a szeretet és az elfogadás látszatát, mégis, szinte tapintható, hogy mennyire nem illik össze ez a két ember. És az is látható, hogy a csatlakozás a keresztény felekezethez egyszerre biztonságos és fájdalmas is Kafiyának. Biztonságos a hit személyes megélése miatt. Fájdalmas, mert az iszlám számára csak részben jelenti a pokolfélelmet és a kényszerházasságot, másik részben az idilli gyerekkort, az anyai szeretetet és az ismerős, egyszerű otthon biztonságát szimbolizálja. Kafiya egyik monológjában elrévedve idéz fel egy szimpla életképet, melyben fát gyűjt, tüzet rak a reggeli kávéhoz, majd imádkozni megy. Vagyis érzékelhető, hogy a lány számára régi vallása nem mint vallás, hanem mint szülőföldjéhez, szeretett édesanyjához kötődő rítus fontos. A helyzet tehát rendkívül összetett. 

Kafiya történetén keresztül felmerül az az érdekes kérdés is, hogy hol van, hol lehet, hogyan jön létre az otthon. Ezáltal pedig a Könnyű leckéken keresztül mi, magyarok is visszatekinthetünk saját magunkra, saját sorsunkra, a mi otthonunkat érintő ideológiai konstrukcióra.

Mert Zurbó Dorottya művének érdekes módon van egy olyan, hollywoodi filmekben már sablonná vált, de itt őszinte és hiteles tanulsága, hogy „kemény munkával bármit elérhetsz a világon”. Kafiya több szempontból is hátránnyal indult, hiszen nemcsak menekült, hanem színes bőrű is, és azt már Vranik Roland Az állampolgárjának szintén afrikai származású főszereplőjétől is megtudhattuk, hogy egyfelől magyarul megtanulni piszkosul nehéz, másfelől a munkáltatók közül sokan, ha nem is rasszisták, de vonakodnak színes bőrű munkavállalókat alkalmazni. A Könnyű leckékben a kamera előtt mind a kevésbé öntudatos osztálytársak és nevelőotthoni lányok, mind a nyilván elővigyázatosabb tanárok kedvesek, de legalábbis toleránsak, türelmesek Kafiyával szemben. Ennek ellenére persze a hanghordozásokból, tekintetekből le lehet mérni, hogy ki, mit gondol valójában a lányról. A látszólag kedves és segítőkész történelemtanár például egy értekezleten kétségeit fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a lány le tud-e majd érettségizni, de az úszásoktatás-epizód is szolgálhat kapcsolódó tanulságokkal.

Érezhető tehát olykor a feszültség, és megcsap minket az ellenszél fuvallata a Könnyű leckékben. Kafiya ennek ellenére nem adja fel. Bár még őszinte monológjaiban sem kételkedik abban, hogy sikerül neki elvégeznie az iskolát, a kétségek az ő arcára is kiülnek. De Kafiya tör előre, gyakorolja a nyelvet, minden erejével próbálja megérteni az európai és a magyar történelmet. A szomáliai lány nem azt szajkózza, hogy nem lehet a problémákat megoldani, hanem éppen ellenkezőleg, a problémák megoldására törekszik. Éles kontrasztban áll ez a Philip Zimbardo által detektált magyar mentalitással, illetve a sztereotípiává vált tipikus helyi pesszimizmussal. Kafiya alig lett 18 éves, mégis tanul, dolgozik, és próbálja valóra váltani álmait. Igen, nyomasztja őt a múlt, narrációja kétségbeesett és keserű, de cselekedetein látszik, hogy ez a múlt nem telepszik rá életére. Öntudatos, nem önpusztító lányról van tehát szó. Mi, magyarok nagyon sokat tanulhatunk ettől a szomáliai menekültlánytól.

A Könnyű leckék címe ellentmondásosnak tűnhet, de mégsem az. A lecke ugyanis könnyű, mert csak el kell sajátítanunk Kafiya mentalitását: a múltat el kell rendezni önmagunkban, viszont mindennapi tevékenységeinkben csak előre érdemes tekinteni. A példázat itt van nemcsak előttünk, hanem a világ előtt is, hiszen Zurbó Dorottya kiváló kreatív dokuja bemutatkozott a Locarnói Nemzetközi Filmfesztivál Kritikusok Hete versenyprogramjában és Szarajevóban, a dokumentumfilmes szekcióban is.

Zurbó Dorottya és Arun Bhattarai A monostor gyermekei című dokumentumfilmjéről írt kritikánk: Az apák terhe

Könnyű leckék (Easy Lessons), színes, magyar dokumentumfilm, 2018, 78 perc. Rendező: Zurbó Dorottya. Operatőr: Natasha Pavlovskaya. Producer: Ugrin Julianna. Zene: Balázs Ádám. Hang: Várhegyi Rudolf. Vágó: Sass Péter. Bemutató: 2018. október 11. Korhatár: 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett javasolt. Forgalmazó: Elf Pictures.