Az alaphelyzet már önmagában figyelemre méltó. Hát még úgy, hogy mint szinte mindig, amikor bármilyen emberi, életszagú dologról van szó, most is találunk a világban egy valódi, hiteles előképet: ezúttal a filmben is feltűnő svéd csapat némileg természetesen átformált, de számos ponton kapcsolódó sztoriját látjuk a filmvásznon brit hősökkel a főszerepben. A történet szerint Eric, a nagyvállalati könyvelő szinte észrevétlenül csúszik bele a kiégésbe: noha számára a számok és a logika világa jelenti az oly nagyon szeretett, otthonos közeget, a munkájából fokozatosan kiábrándul, üres verklivé válnak a mindennapjai, miközben elveszíti a kapcsolatot, az intim meghittséget a feleségével, és érzelmileg egyre távolodik kamasz fiától is. Stresszlevezetésként uszodába jár, úszik néhány hosszt, majd a medencéből kimászva mindent ott folytat, ahol abbahagyta. A cél nélküli, önmagába záródó létezés állóvizét szó szerint kavarja fel egy csapat férfi, akikkel az uszodában találkozik, s akik látszólagos különbözőségük ellenére oly nagyon hasonlítanak hozzá. Egy különös dolog azonban azonnal feltűnik Ericnek: ezek a fickók nem csupán néhány hosszt nyomnak le magányosan – ők együtt, egy csapatként érkeznek az uszodába, hogy szupertitkos társaságuk hobbi szinkronúszással adjon értelmet a létezésnek. 

Nagyon gyorsan kiderül, hogy a megfelelő létszámhoz szükségük van még egy emberre, ez pedig ki is lehetne más, mint a házasságából frissen kiköltöző, az összeomlás szélén egyensúlyozó Eric. Innen nincs megállás a szinkronúszó pályán: először csupán egy zártkörű gyerekzsúron(!) mutatkozik be a kompánia, hamar kiderül azonban, hogy reális cél lehet maga a férfi szinkronúszó világbajnokság is!

A meghökkentő alapfelvetésen túl a Férfiak fecskében nem dolgozik az angol komédiáktól megszokott szarkazmus, fekete humor vagy maró gúny eszközeivel – annál sokkal nagyobb empátiával, sőt, egyenesen szeretettel szemléli főhőseit a maguk távolról sem átesztetizált, nagyon is esetlen, hús-vér valóságában, adott esetben szinte csupaszon, egy medencében csapkodva, miközben csillag-, virág- meg piramisformát próbálnak összeszerencsétlenkedni magukból. A szellemesség ennek ellenére szabályos időközönként megcsillan a történetben, olykor pedig kifejezetten jól ülnek a poénok. Inkább évődő, alapvetően barátságos és csak kicsit csipkelődő a film humora, de mindez jól áll neki, mivel képes megteremteni egy olyan hangulatot, amelyben a néző is egyből szimpatizálni kezd az összes szerencsétlen alakkal, akit maga előtt lát. Férfiak életközépi válságának története talán még sosem volt olyan bájos és szerethető, mint a Férfiak fecskében esetében. A nagy szavak ellenére – mely szerint az „élet értelmetlensége” ellen lázadnak ezek a nagyszerű emberek, a szinkronúszást mint eszközt használva a kiállásra – valójában minden amolyan európai módon életszagú: a tájak és a figurák nincsenek irreálisan szépre szűrőzve, az uszoda klórszagát szinte az orrunkban érezzük.

Sportfilmként is nézhető a Férfiak fecskében, amennyiben elfogadjuk, hogy az amatőr sport is lehet teljes értékű és releváns: végigkísérjük hőseinket a felkészülési perióduson, látjuk a kisebb-nagyobb bukásokat, s az újra talpra állást, a mentális megterhelést, ami a vb-re készüléssel jár, a csapat összekovácsolódását, míg el nem érkezünk a milánói döntőhöz, amely valódi katarzist hoz el a maga kedves esetlenségében is. Fontos ugyanakkor, hogy noha nagy hangsúlyt kap a Férfiak fecskében sportfilm jellege, a valódi csúcspont, avagy a történet alapkonfliktusának megoldása nem ezen a síkon történik, a sportsiker önmagában nem megoldás az élet értelmetlenségének problémájára. Ennyiben továbblép a film, és a hétköznapi ember életválságának kérdéséhez talál vissza, ezt helyezi fókuszba, minthogy a valódi katarzis a magánélet kihívásainak megoldásán áll vagy bukik.

Így tehát nem a dobogón búcsúzunk a hőseinktől, hátra van még egy felvonás: az életben is helyt kell állni – sportfilm ide vagy oda, ettől olyan bájosan őszinte, valóságos és szerethető ez a kissé habókos, de hangulatában precízen kimért film.

Férfiak fecskében (Swimming with Men) angol vígjáték angol nyelven, magyar felirattal, 96 perc, 2018. Rendező: Oliver Parker. Forgatókönyvíró: Aschlin Ditta. Szereplők: Rob Brydon, Rupert Graves, Jim Carter, Jane Horrocks, Charlotte Riley. Bemutató: 2018. július 12. Forgalmazza a Cirko Film. Korhatár: 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott!