Az utóbbi évek egyik legnagyobb nemzetközi sikert aratott magyar filmje Nemes Jeles László első nagyjátékfilmje, a Saul fia volt. A film Cannes-ban kiérdemelte a zsűri nagydíját, majd több rangos elismerés mellett megkapta a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Golden Globe- és Oscar-díjakat is. A Saul fia nem a holokausztról, illetve a zsidóság deportálásáról és megsemmisítéséről szóló alkotások csoportjának egy újabb, tradicionális darabja. Nemes Jeles László művének sikerült az, ami a Kertész Imre regényéből készült filmadaptációnak, a Sorstalanságnak nem: teljesen új perspektívából közelítette meg a témát. A formailag és cselekményében is a címszereplő főhős szemszögére redukált, már-már thrillerszerű történetben a Sonderkommando egy tagjával azonosul a néző, aki a földi pokolban próbál meg egyenes gerinccel helytállni, és a biztos halál tudatában újra és újra kísérletet tesz legalább egy utolsó, becsületbeli küldetés teljesítésére: halott fiát kívánja tisztességgel eltemetni. A Saul fia a dokumentarista-minimalista forma hűvös objektivitásával tudósít a borzalomról, és ledermeszti a nézőt a tény, hogy a haláltábor nem kímél sem férfit, sem nőt, az idős embereket, de még a gyermekeket sem.

„A Saul fia bemutatója után többször is kérdezték tőlem, hogy miért nem egy valós, igaz történetet dolgoztunk fel. Az az érzésem, hogy azokat a történeteket tartjuk igaznak, amiket a túlélők elmesélhettek. A holokauszt legtöbb története nem jutott el hozzánk, mert nem volt, aki elmondja őket. A Saul fiának a nézői élményen túl egy nagyon fontos küldetése is van: kihozni a holokausztot az absztrakcióból, és a személyes történeteken keresztül eljuttatni a ma emberéhez. A Saul Gyermekei Emlékprogram az igaz történeteket a felejtés folyójából visszahozza az élőkhöz, így mindenki számára elérhetővé válnak” – nyilatkozta Nemes Jeles László, a Saul Gyermekei Emlékprogram fővédnöke a projektet bemutató sajtótájékoztatón. A Saul Gyermekei Emlékprogramot részben a film ihlette, minthogy a történetbeli apával együtt megrendülten szembesül a néző is azzal, hogy egy szülő túlélte gyermekét. Nemes Jeles László hangsúlyozta a sajtótájékoztatón, hogy bár filmje egy fiktív történetet mesél el, ám nem tudhatjuk, hogy a holokauszt rengeteg magyar áldozatának nem volt-e egy ehhez kísértetiesen hasonló saját rémtörténete.

A Saul fia alkotói (Nemes Jeles László mellett Rajna Gábor producer) ezért is fogtak össze a Magyar Zsidó Múzeummal és Levéltárral, mert a meggyilkolt gyermekek története még nincs felgöngyölítve. A kutatás, illetve az emlékezés persze már a háború alatt megkezdődött Dr. Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár főigazgatója szerint, ám az áldozatok jelentős hányada továbbra sem kapta meg a megfelelő végtisztességet, a méltó megemlékezést. Az áldozatok száma pedig nagyon magas, mint azt Nyáry Krisztián irodalomtörténész, a beszélgetés moderátora is hangsúlyozta. A becslések szerint a nácik több mint félmillió magyar zsidót öltek meg, Auschwitz-Birkenau minden harmadik áldozata magyar állampolgár volt (az adatok szerint a legtöbb meggyilkolt embert Lengyelországból és a Szovjetunió területéről deportálták). Közülük mintegy 100 ezer gyermek halottat tartanak számon, akik arctalanul, névtelenül vesztek el a történelem homályában, jeltelen tömegsírokban vagy a krematóriumokban, még mielőtt bármit is bizonyíthattak volna az életben.

A Saul Gyermekei Emlékprogram ötlete még 2015-ben, a film premierje után merült fel, és az utóbbi három év tulajdonképpen az előkészületekről szólt. A program szakemberei, Dr. Vági Zoltán történész és Dr. Toronyi Zsuzsanna a német külügyminisztérium anyagi támogatásával azonosítottak 400 munkatárbort és haláltábort, ahová a háború utolsó éveiben (mikor a deportálások felgyorsultak) magyar állampolgárokat szállítottak. A kutatás során több száz transzportra bukkantak a történészek, és rengeteg archívummal és emlékhellyel léptek kapcsolatba. Időközben Vági Zoltán és Toronyi Zsuzsanna elmondása szerint francia kutatókkal is kapcsolatba léptek, és az Európai Unió támogatását is megszerezték.

A Saul Gyermekei Emlékprogram tagjainak célja az, hogy 2024-ig, a holokauszt 80. évfordulójáig a lehető legtöbb gyermekáldozatot felkutassák. Dr. Vági Zoltán kifejtette, hogy nem csupán egy táblázatot szeretnének közzé tenni a projekt hivatalos weboldalain, hanem tulajdonképpen egy profilt szeretnének összeállítani minden egyes legyilkolt gyermek számára. Ez a profil a történészek reményei szerint tartalmazni fogja az áldozat rövid életútját, és valamilyen fotót, hogy arcot is társíthassunk a statisztikákhoz, illetve a folyó szöveghez.

Ehhez pedig a program kutatói szükségesnek tartják a korabeli szemtanúk bevonását is. Azonban ebből a szempontból, mint arra a sajtótájékoztatón többen is utaltak, az idő nem a Saul Gyermekei Emlékprogramnak dolgozik. Hiszen a szemtanúk, még ha akkor csak óvodás- vagy iskoláskorúak voltak, ma már akkor is a 80-hoz közelítenek. Ráadásul nehezíti a kutatók küldetését, hogy ezekhez az emberekhez, akik látták társaik elhurcolását, nem vagy legalábbis nehezen jutnak el az információk az Emlékprogramról. Dr. Vági Zoltán hozott fel ezzel kapcsolatban egy példát, megvilágítandó az adatgyűjtés mellett a szemtanúk fontos szerepét. Vági elmondása szerint egy beszámoló alkalmával, miközben az alany felidézte, mi az utolsó emléke a csendőrök által elhurcolt iskolatársairól, sorra ugrottak be neki a nevek, melyek alapján már jóval könnyebb volt a kutatás. Vagyis az emlékezési folyamat közben megnyílhatnak olyan csatornák, melyek a rengeteg dokumentum átvizsgálásával talán soha nem nyílnának meg a történészeknek.

Dr. Vági Zoltán arra is kitért, hogy nagyjából 150 millió dokumentum áll rendelkezésükre cetliktől kezdve névsorokon át hivatalos SS-parancsokig. A kutatást tovább bonyolítja, hogy a magyar állampolgárok nagy részét nem Magyarországon ölték meg, hanem Európa-szerte szétszórva, embertelen körülmények között élték le utolsó napjaikat. Auschwitz-Birkenauba mintegy 430 ezer áldozat került, ahol a gyengébbekkel, betegekkel azonnal végeztek, míg a munkaképeseket agyondolgoztatták bányákban vagy fegyvergyárakban. De rengeteg gyermek halt meg rabszolgamunka közben, éhezve és betegen Észtországban, Elzász-Lotaringiában, Mauthausenben, Stutthofban, Theresienstadtban vagy Buchenwaldban. Tehát a rengeteg, névtelenségbe burkolódzó áldozat Európa sok különböző pontján élte át a poklot, ezért nem könnyű megtudni, kik voltak ők pontosan.

A sajtótájékoztatón tehát Nemes Jeles László hangsúlyozta, hogy konkretizálni kell, kik voltak ezek az emberek, mivel az évtizedek során túlságosan is absztrakttá vált holokauszt, és a mai, fiatalabb generáció nem feltétlenül tudja átélni puszta adatok vagy hivatalos megemlékezések formájában a múltat. Márpedig az emlékezés azért is fontos, mert láthatóvá válnak az akkori hibák, melyekből talán képesek vagyunk tanulni.

Rajna Gábor producer ehhez azt tette hozzá, hogy azért is volt fontos számukra a Saul Gyermekei Emlékprogram, mert a film fesztiváloztatása és vetítései során látták minden országban a nézők hatalmas érdeklődését nemcsak a Saul fia, hanem annak témája iránt is. Rajna elmondása szerint a film sokaknál beindította az emlékezést, és arra késztette az embereket, hogy elmeséljék saját kapcsolódó történeteiket is. Így amellett döntöttek, hogy a Saul fia ne álljon meg a mozikban, hanem közvetlenül is szolgáljon társadalmilag hasznos célt. A producer továbbá azt is elárulta, hogy az Emlékprogram képét nemcsak konkrét tartalma miatt választották ki, hanem szimbolikusnak szánták. Ugyanis a kutatók és az alkotók is remélik, hogy a képen hátulról látott asszony és a gyermekei a projekt résztvevőinek kitartó munkája eredményeként egyszer majd "megfordulnak", azaz az áldozatok arcot kapnak.

Dr. Toronyi Zsuzsanna és Dr. Vági Zoltán hangsúlyozták, hogy a kutatás szigorúan a 18 év alatti magyar állampolgárokra koncentrál. Arra kérdésre, hogy miért éppen a gyerekekkel foglalkoznak az Emlékprogram történészei, Vági azt felelte, hogy egyfelől azért, mert a Saul fiában is egy gyermeknek szeretné megadni a végső tisztességet a címszereplő főhős bármi áron. Másfelől viszont azért is a gyerekekre koncentrálnak a projekt résztvevői, mert bár a holokauszt általában borzalmas történelmi esemény, ám még inkább felfoghatatlan, hogy még az élet előtt álló áldozatokat is követelt. Végső soron a nácik és a nyilasok a gyermekek kiirtásával a jövő ellenségeivé is váltak. Hiszen gyermekek nélkül nincs jövő.

Dr. Toronyi Zsuzsanna mindehhez még azt tette hozzá, hogy a gyerekek mellett természetesen a felnőtt áldozatokra is oda fognak figyelni, a felnőtt áldozatok számát is igyekeznek pontosítani. És a kutatásba pszichológusokat is bevonnak, mivel az igazgató elmondása szerint a munkának a történeti része a könnyebb feladat. A nehezebb a szemtanúk felkutatása, illetve megszólaltatása, mivel ez számukra egy nagyon komoly és kemény mentális és emocionális megpróbáltatás.

Éppen ezért hangsúlyozták a Saul Gyermekei Emlékprogram kutatói, hogy nagyon számítanak az emberek segítségére. Vagyis a projekt résztvevői szeretnének minél több szemtanút és családtagot bevonni a munkába, mert nélkülük csak részben lehet sikeres célkitűzésük. Így ha bárki bármilyen információval rendelkezik a témában, az nagy szívességet tesz nemcsak a kutatóknak, de az áldozatoknak is azzal, ha ír a saul@milev.hu e-mailcímre, vagy hívja a 06-1-413-55-47-es telefonszámot. A gyermekáldozatok adatlapja letölthető a milev.hu honlapjáról. Aki adományokkal segítené a Saul Gyermekei Emlékprogramot, az a 11707024-20386324-00000000 OTP-számlaszámra utalhat tetszőleges összeget, melyet a gyermekáldozatok azonosítására fordítanak.

A projekt tehát rendkívül fontos, hiszen az idővel futnak versenyt a kutatók. Dr. Vági Zoltán hangsúlyozta a sajtótájékoztatón, hogy tisztában vannak vele, hogy a holokauszt mellett kutatni kell a szovjet munkatáborok áldozatai és az első-második világháborús katonaáldozatok után is. Azonban áldozat és áldozat között nincs különbség annyiban, amennyiben méltatlan körülmények között, ártatlanul szenvedett egy elnyomó hatalom embertelen fogolytáborában. Ezért továbbra is elengedhetetlen foglalkozni a holokauszttal, még mindig nagyon sok a névtelen áldozat, akik legalább annyit megérdemelnek, hogy újra arcot és nevet, vagyis élettörténetük feltárásával identitást kapjanak.

Egyébként a sajtótájékoztató végén egy idős hölgy jelentkezett a Saul Gyermekei Emlékprogram tagjainál. A hölgy régi, megsárgult képeket és papírokat hozott magával, melyet átadott a Saul fia alkotóinak és a kutatóknak. Látszólag csak pár fotóról és iratról van szó, azonban ezek a projekt részvevőinek aranyat érnek, hiszen újabb nyomokról van szó, melyeket követhetnek a történészek. Ezért is nagyon fontos, hogy a háborút megélt, 70-80 éves szemtanúkhoz is eljusson a program híre, mert nemcsak történelmi küldetést teljesíthetnek. Ennél sokkal személyesebb oldala is van a dolognak. Az említett idős hölgy egyszerre volt izgatott, vidám és felszabadult, mikor átnyújtotta az anyagokat az Emlékprogram tagjainak, és elbeszélgetett velük a sajtótájékoztató után. Sok más, a történelmi traumák által nyomasztott emberre lehet ilyen hatással, ha 70 év után elmondhatja saját és elhurcolt társai történetét.

A Saul Gyermekei Emlékprogram elérhetőségei:

Telefon: 06-1- 413-55-47

Email: saul@milev.hu

Honlap: Milev.hu

OTP Bank: 11707024-20386324-00000000

A cikkben szereplő képek a Laokoon Filmgrouptól és a Saul Gyermekei Emlékprogramtól származnak.  Fotókredit: Hermann Ildikó. A sajtótájékoztatót 2018. július 2-án tartották a Bálint Házban.