PRAE:HU: Milyen fontosabb állomásokon keresztül vezetett az útja a Miskolci Baletthez?

2010-ben végeztem a Táncművészeti Főiskolán. Az első hat évben klasszikus balett szakon tanultam, majd átmentem az akkor induló modern tánc szakra, és az utolsó három évet már ott végeztem. A miénk volt az első ilyen évfolyam, Szigeti Oktávia vezetésével. Utána két évig Miskolcon táncoltam, majd a Földi Béla vezette Budapest Táncszínház következett, ahol egy évet töltöttem. Újabb fontos állomás volt a Kecskemét City Balett. Jelentős időszak a pályámon, mert rengeteget tanultam Barta Dórától. Két évvel ezelőtt pedig visszaszerződtem Miskolcra, ahol most Kozma Attila vezeti a társulatot. 

PRAE:HU: Itt egy éven belül két főszerepet is kapott: a Casablanca Ilsáját és a Julie kisasszony címszerepét. Beszéljünk előbb a Casablancáról! Ismerte a filmet?   

Igen, láttam, és azért is áll hozzám közel, mert a három éve elhunyt édesapám kedvenc filmje volt. Örültem, amikor Kozma Attila elmondta, hogy ez lesz a következő bemutatónk, hiszen ismert, szép történet, ami behívja a nézőket. Ilsa más habitusú lány, mint én. Energikus táncos vagyok, így vissza kellett „puhítanom” a karaktert, hogy ne legyen dominánsabb se Viktor Lászlónál (Bolla Dániel táncolja), se Ricknél (őt Dragos Dániel játssza). Talán ez okozta a legnagyobb nehézséget: hogyan vegyek vissza annyit az energiáimból, hogy megmaradjon az egyensúly közöttünk, és én is megtaláljam magam ebben a nyugodtabb karakterben.  

PRAE:HU: A néző az eredeti történetet fogja viszontlátni, vagy változtattak rajta?

Az előadás követi az eredeti történetét, de azoknak is érthető, akik nem látták a filmet.

PRAE:HU: Miskolcon a Kamaraszínházban játsszák, a városmajori színpad viszont jóval nagyobb. 

A díszlet viszont meglehetősen monumentális: egy lezuhant, földbe fúródott repülőgép. Biztosan játszani kell majd a terekkel. A jövő héten lesz is alkalmunk próbálni, belakni a színpadot.

PRAE:HU: A Julie kisasszonyban viszont éppen az lehetett az egyik kihívás, hogy intim, kis térben játsszák, ahol a színészi játéknak, a mimikának is fontos szerepe van a táncteljesítmény mellett. 

Nagy feladat volt, hogyan lehet a Játékszín kis terében ízlésesen megformálni ezt a karaktert. Nem vagyok egy túldramatizáló típus, ahogy a partnerem, Dávid Patrik sem. A koreográfus, Velekei László mindig arra biztatott, hogy inkább több színészi játékot tegyek bele a szerepbe, onnan könnyebb visszavenni, mint a kevesebből később többet kihozni. A technikai elvárásai is igen magas szintűek voltak, nem volt könnyű mindezt összeegyeztetni a színészi játékkal. Sokat elemeztem a darabot, jegyzeteket készítettem, hogy honnan hová halad a karakter (egyébként is olyan típus vagyok, aki szeret mindent leírni). Végül úgy érzem, sikerült átengedni magam a szerep érzelmi világának és megtalálni az egyensúlyt, a természetes és őszinte játékhoz vezető utat.

PRAE:HU: Volt még egy harmadik fontos bemutatója is ebben az évadban.

A SzólóDuó Nemzetközi Táncfesztiválon szóló kategóriában indultam a Pillanatok című előadással, amelynek Jónás Zsuzsa a koreográfusa. Szerettem volna vele együtt dolgozni így is (hiszen különben a balettmesterem). A szabadidőnkben gyakoroltunk, ott, ahol éppen üres termet találtunk. Hálás vagyok neki ezért a munkáért, jó fejlődési lehetőség, új kihívás volt nekem ez a szóló. Nagy örömömre közönségdíjat kaptam érte. 

PRAE:HU: Ez az évad hozott önnek egy komoly szakmai díjat is.

Az évad legjobb női táncosnője címet kaptam meg a Magyar Táncművészek Szövetségétől és a Nemzeti Táncszínháztól a tánc világnapján.

PRAE:HU: Minden tekintetben igen sikeres évadot zárt. Olvastam egy interjúban, hogy a céljait is mindig listákba írja. Ezek után milyen szakmai célok szerepelnek ezen a listán?

Az évad végén járunk, ilyenkor kicsit kiüresedik az ember. Azt tervezem, hogy a nyáron jógázni fogok, ami egy táncosnak nagyon hasznos mozgásforma. Jelentkeztem a Táncművészeti Főiskola mesterszakára, ha felvesznek, ősztől újra ott tanulok majd. Tanítással is foglalkozom. Miskolcon most tervezik egy akkreditált tánc-szakközépiskola indítását, ha minden jól megy, ott is fogok tanítani. És különböző művészeti iskolákba is készítek koreográfiákat. Szeretek sok mindennel foglalkozni, ez családi örökség nálunk.

PRAE:HU: És a társulatban milyen szerepek várják a jövő évadban?

Jövőre is bemutatunk egy híres film alapján készült előadást, az Álom luxuskivitelbent, amelyben én táncolom a női főszerepet. Ebben ismét egy másfajta karaktert mutathatok majd meg. Nekem nagyon szimpatikus a miskolci társulatban, hogy irodalmi vagy filmes alapú táncelőadások készülnek. Ezekhez jobban tudok kapcsolódni, mint a számomra elvontabb kortárs előadásokhoz. De azokban is megtalálom a kihívást, csak más eszközöket kell mozgósítanom. Ahogy halad az idő, és egyre többféle embert ismerek meg, úgy szeretnék egyre többféle karaktert eljátszani.

PRAE:HU: Erre nemcsak a tánc, de a miskolci színházi előadásokban is adódik alkalom. Legutóbb a Kabaréban láttam, amelyben a táncosok szöveges szerepet is kaptak.   

Sokszínű munka volt, és nagyon szerettem Mohácsi Jánossal dolgozni. Nyilván nem beszélünk olyan jól, mint a prózai színészek, de épített a tudásunkra, képességeinkre. Én például beszélek héberül, mivel a családommal gyermekkoromban Izraelben éltünk. Amikor ez kiderült, lehetőséget kaptam rá, hogy egy héber nyelvű imarészletet elmondjak az előadásban.

PRAE:HU: Többször említette a családját. Hallhatnánk róluk egy kicsit többet?

Édesanyám pedagógus és héber nyelvű idegenvezető, holokauszt oktató. Édesapám nyolc nyelven beszélt, kínai jogot végzett, amelyet angolul oktatott a jeruzsálemi egyetemen. Ahogy említettem, nyolcéves koromig Izraelben éltünk. Három testvérem van: az idősebb bátyám pilóta, a fiatalabb közgazdász. Van egy 17 éves kishúgom, ő is nagyon sokoldalú: zongorázik, táncol, korcsolyázik. Mindenkit több dolog érdekel, mindegyikünk vonzódik a művészetekhez. Nagyon fontos az életemben, hogy egy másik kultúrát is megismerhettem. Ha kérdik, hol vagyok otthon, azt szoktam mondani, hogy nekem két hazám van: Magyarország és Izrael, ahová a városmajori Casablanca előadásunk után indulok is látogatóba.

Fotók: Éder Vera