film
A fiatal rendező filmjei már a pálya elejétől fogva meglepően egységes stiláris képet mutatnak, dokumentumfilmes ars poeticája szerint a tényfeltárás szikár szigorúsága helyett az empatikus benyomások rögzítését, a lírai ábrázolást és az árnyalt karakterrajzot helyezi fókuszba. Jellegzetes megoldása a Halász-filmeknek, hogy miközben a valóságot kívánják feltárni és bemutatni, kedvtelve játszanak fikciós eszközökkel is, létrehozva a filmszövetben olyan betéteket, amelyek a „kint is, bent is” játékát űzik: egyszerre részei a dokumentumfilmnek, ugyanakkor sok szempontból kitágítják a határait, és kifelé mutatnak belőle. A Rupa butikjában (kritikánk a filmről itt olvasható) a savtámadást túlélő indiai lányok divatbemutatója a film drámai csúcspontjaként erőteljesen átesztétizált, elemelt szekvenciaként jelenik meg, mégis ez a jelenet a film voltaképpeni tétje, hiszen a főhős, Rupa élete álma válik valóra azáltal, hogy divattervezőként megmutathatja élete első kollekcióját a közönségnek.
A Három tánc sokkal szorosabb rokonságot mutat a Mi ez a cirkusz? című filmmel (kritikánk itt olvasható), mely a Recirquel társulat tagjait és működését mutatta be hosszú éveken keresztül, ahogyan az icipici, úttörő tervektől és vágyaktól fűtött együttesből nemzetközi szinten ismert és számon tartott újszínházi társulat vált. Halász itt használt először fikciós betéteket, amelyekben az artisták rövid, hangulatfestő, minimális történeti maggal rendelkező jeleneteket „játszottak el”, mindig más társulati taggal a főszerepben.
Ehhez hasonlatos a Három tánc három párhuzamos története, melyek egy-egy, a balettintézet különböző évfolyamaira járó fiút, illetve szűk környezetüket mutatják be. A három balettművész növendék portréja egyetlen nagy ívet rajzol elénk, ahogyan az alig tízévesen meghozott életpályadöntés minden következményét és nehézségeit végigjárjuk velük a felvételitől és az első év buktatóitól a néhány éve már folyó tanulmányok küzdelmein át, míg eljutunk a végzős évfolyam egy közmegítélés szerint is kiemelkedő tehetségééig, s az ő művészi megigazulásáig.
Kiváló érzékkel építi fel Halász a filmet, s vezeti végig a nézőt egy speciális, rengeteg áldozattal és lemondással járó, fizikailag és mentálisan is megerőltető, ugyanakkor a magas művészetek éthoszával átitatott pálya iránt való elköteleződés folyamatán. Ulrich Marcellel éppen bekerülünk a folyamatba: megismerünk egy tízéves kisfiút, akiben meglátják a fantáziát, s bekerül a gépezetbe – esélyt kap arra, hogy valódi táncost faragjanak belőle. Könnyű azonosulnunk azzal a kisfiúval, aki a bevezető évben a korlát mellett még gyakran kiesik komoly szerepéből, ellenállhatatlanul kuncog, és időnként elkalandozik a figyelme, mégis folyamatosan a balettmesternő visszajelzéseit lesi.
Következő hősünk, Mezei Ábel azt a kontrasztot tárja elénk, ami egy átlagos életet élő kamaszfiú és egy művésznövendék mindennapjai között feszül. Ábel már öt éve a balettintézet tanulója, a kezdeti buktatókon éppen túl van, alakul-formálódik a mozgása, lassan felsejlik kamaszteste vonalaiban a táncos. Kóbor Demeter a Három tánc záróakkordja: őt az utolsó évfolyam megpróbáltatásain, a végső vizsgákon kísérjük végig, s részünk lehet a művészi megdicsőülés élményében is a balettművészet kitanulásának útját bejárt, kiemelkedően tehetséges táncost nézve. A film őszinteségére jellemző, hogy a nagy sikerű vizsgatánccal még korántsem ér véget a történet – cseppnyi ízelítőt kapunk a végzett művészek pályakezdésének idegtépő megpróbáltatásaiból is. A próbatáncokra utazás, a preferált társulatokba való bejutásért való versengés és az elutasítás ugyanúgy része a fiatalok életének, mint a színpad dicsősége.
Halász Glória filmje érzékeny, értő szemmel kíséri végig a fiatalokat a maguk útján, jó érzékkel kap el egy-egy fontos pillanatot, beszédes tekintetet. A dokumentumfilmes fogalmazásmódot pedig szépen kiegészítik a Mi ez a cirkusz?-ból ismerős rövid részletek, amelyekben egy elemelt valóságban, afféle absztrakt térben látjuk a növendékeket táncolni, s melyekben egy rövid időre felsejlik a bennük rejlő művész. Ezekben a rövid, lírai szekvenciákban szavak nélkül fogalmazódik meg a legszebben mindaz, amit a film körüljár: miért választja egy fiú ezt a pályát. Miért mondanak le tízévesen az otthoni fészekmelegről, a család közelségéről, s választanak egy ilyen küzdelmes, fizikai fájdalommal és mentális megpróbáltatásokkal teli pályát? Minden válasz ott van rögzítve ezekben a mozdulatokban.
Kritika a Rupa butikja című filmről: Újra tükörbe nézni
Kritika a Mi ez a cirkusz? című filmről: The show must go on
Interjú Halász Glóriával: Nem elesett áldozatok, hanem erős nők
Három tánc, színes magyar dokumentumfilm, 76 perc, 2018. Rendező: Halász Glória. Operatőr: Pataki Ádám, Podányi Dániel. Vágó: Márton Dániel. Hangmérnök: Balogh Péter. Zeneszerző: Pénzes Máté. Főszereplők: Ulrich Marcell, Mezei Ábel, Kóbor Demeter. Producer: Osváth Gábor. Gyártó: Filmfabriq Kft. Forgalmazza a Cirko Film. Korhatár: 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott!