Kezdésként Fabók Mariann, színművész olvasta fel a GPS-nélkül című verset. A modern utazás-toposz mellett megjelenik az eltévedés és az elmúlás motívuma is. Eredetileg Turbuly ezt szánta a kötet címadó versének, de aztán túl direktnek érezte, és végül az Alkonykapcsoló mellett döntött. A címként olvasható "alkonykapcsoló" kifejezést egy villamossági üzletben találta: ez az a szerkezet, ami a közvilágítást kapcsolja fel a sötétség beálltával. Rakovszky szerint Turbuly már az előző, 2008-as versesköteténél, a Szélrostánál kifejlett költői hanggal rendelkezett. Versein jellemzően egy láthatatlan metafora vonul végig, melyek jelentéséről csupán sejtése lehet a befogadónak.

Turbuly a bírói hivatásról váltott az irodalmira, és még a jogi pályája idején megismerkedett Rakovszky verseivel. Elmesélte, hogy Rakovszky: Párbeszéd az időről című verse olyan nagy hatással volt rá, hogy megtanulta kívülről, és a bíróságra menet is mondogatta magában. A jogi pályáról maradt képességei az aprólékos megfigyelés és a viszonylagos kívülállás, melyeket az irodalomban is használ. Turbuly humorosan megjegyezte, hogy ő akkor kezdett verset írni, amikor mások kiöregszenek a JAK-ból. Mióta felhagyott a jogi pályával, főleg színházkritikával és versírással foglalkozik. Az egyensúlyozás mint létállapot a költő civil életében is jelen van, ugyanis a város és a vidék közt is ingázik. Utóbbi Náprádfa, ami bár ma már nem különálló település, az ott élőknek mégis van saját öntudatuk. Turbuly alkotói módszeréhez hozzátartozik, hogy a vonatút alatt írja meg publicisztikáit.

Benedek Anna kérdésére, hogy milyen súlypontokat, illetve ívet lát a kötetben, Rakovszky azt felelte, hogy a balladai homály megakadályozza, hogy történetként olvassuk a verseket, ennek ellenére felfedez benne egyfajta regényszerűséget. Másik felmerülő kérdés az ízek, illatok és képek szerepére vonatkozott a versekben. Erre Turbuly a hársfavirágzáshoz kötődő élményeit hozta fel, amiknek emléket állít a kötet hátlapján szereplő négy sorban:

hársfavirág vagyok

egy járda réseiben

sehová sem illő nyom

egy lezáratlan nyomozásban

Szomorú aktualitás, hogy a Vihartörte sebek kezelése című versben megörökített fa nemrég dőlt ki, a költő szerint viszont örvendetes, hogy ennek emléket állíthatott, és így a költészet és a valós helyszínek kölcsönösen támogatva egymást, találkozhattak. Rakovszkynak ez a kötetben a kedvenc verse, mivel bravúrosnak tartja, hogy van egy konkrét előtörténete, illetve kézzelfogható jelentése a szavak szintjén és egy mélyen költői oldala is.

A beszélgetés a Vadon című vers előadásával folytatódott, amely Turbuly legfrissebb költeménye. Ezt ő maga is talányosnak tartja, a helyszíne egy elhagyott major, ami élénken él a képzeletében, a szereplője pedig egy férfi, aki elvesztette az emlékeit, és talán visszatalál a romhoz.

Zárásképp Turbuly elmondta, hogy őt meglepte, amikor a kötet egyik ciklusának  (Elfekvő napok) verseit gyerekversként olvassák, holott ő eredetileg nem annak szánta azokat. Hozzáteszi, ezt az olvasatot Áfra Jánosnak köszönheti, és természetesen elfogadja. Ez nagyrészt annak a következménye is lehet, hogy többen ismerik őt gyerekkönyvek írójaként, mivel az utóbbi három regénye (Kosársuli; Talált szív; Viszlát, kosársuli!) ifjúsági irodalomnak számít. Másrészt viszont az idős emberek gondozásával kapcsolatos versek olvashatók úgy is, mintha mondókaszerű gyerekversek lennének. Az Alkonykapcsoló viszont teljes mértékben felnőtt irodalom, az elmúlás és a kívülállás témái elmélyülést és többszöri újraolvasást kívánnak az olvasótól.

Fotó: Bach Máté