Mint ahogy a negatív reklám is reklám, a negatív vélemény is pont olyan értékes, mint a pozitív. Hogy előadóművészként egy ilyet helyén tudjunk kezelni és elfogadjuk, ahhoz ismerni kell a saját hibákat, határokat. Ismerek olyan művészt, akinek minden tehetségbeli fogyatékára kitűnő magyarázata van, de magának sose vallja be, ha rossz kerül ki a keze közül (vagy az is jó volt, ami rossz volt, mert jó volt). Vannak komplexusban felnőtt kollégáim, akik legbelül tán érzik, ha silány, amit nyújtanak, de kintről nyájas gratulációval árasztják el őket, ezért aztán – ilyen a szakma – kis idő és jónak, vagy szakembernek gondolják magukat.

Ellentmondás- és nonszensz-hálózat ez, mivel pont az értékítéletek színessége teszi változatossá kis magyar zenei életünket. A Florence Foster Jenkins jelenség végjátéka ez, aki ki akar belőle keveredni, hallgassa magát, kritizálja magát, lássa magát. Így mondta Bambi apja is. Van pár olyan vadhajtás, ami ha csak szembe jön, felidegesít. Egy párat állatenciklopédia-szerűen kiemelnék:

• kottát nem olvasó énekes (eleve nonszensz fogalom)

Nemzetközileg is létezik ez a zenei leszázalékolt állapot, de itthon igen magas szinten is szembejön. Ami engem örök kétségbe taszít, hogy ha valaki nem olvas kottát, nem érti a zenét, amit előad, és mégis ezt a pályát választja, mi okból nem tanulja meg később? Hisz úgy jóval könnyebb lenne neki is. Nem lemaradni mindenről, hamar megérteni a zenét, stb. (nem is írom tovább, mert felrobbanok).

• csúnya hangú énekes túlsztárolva

Egy-egy vicces karakterszerepben elmegy a bömbölés, vagy rikácsolás, de mindenhol... persze hazánk hangfaji különbségeket nem ismer, a szoprán minden szoprán szerepet és darabot előadhat. Cizellálni nincs idő, nincs ember, amúgy is ő a haverom... És akkor meglepődve látom mindenhol ennek a pár kivételezettnek a nevét, pedig vannak igazán kiemelésre valók is. Tudom, hogy az ember a barátaival kivételez, én is estem ebbe a hibába, mindig megbánom.

•  egyértelműen rossz, mindenki szerint rossz, mégis sikeres előadás

Azzal szoktak jönni, hogy de hát a közönség imádta. Ez sajnos nem szempont. Művészként be kell látni, hogy a közönség más szempontok szerint szeret vagy nem szeret egy koncertet, előadást. Néha egészen elferdült ideológiák szerint van szeretve egy-egy előadó, vagy előadás. Sok összetevős probléma, mert mi van, ha az alkotó ismét jónak gondolja, amit alkot. Szerintem az evolúció úgyis győz, de a természetes kiválasztódás olykor jó lassan megy.

•  az ember, akinek rosszat mondasz és ezért kirúg

Létezik. Több is. Sértettek, meghasonlottak, az egyetemes jó alkotói. Nem érdekli őket a környezetük. De lehet, hogy később megbánják. Ezt nem tudhatjuk, mert azt is eltitkolják még maguk elől is.

• zenei középszer, akinek semmi se jó

Nem kiemelkedő tehetség, nem zenei lumen, nem egy Napoleon, mégis hőzöng. Kiakad, a stressztől bűzlik, forrong. Jelenléte mérgező, indulatai határtalanok. Felszabadult zenélésre nem képes, a feladatot közepes szinten teljesíti. Mégis mindenhol ott van, mindenhova hívják, mert jön.

• pozícióorientáció-fixáció

Azért kedves veled, mert szerepet, koncertet, karriert remél tőled. Ha ebbéli reményében lelombozod, támad. Ha a kívánt pozíció megvan, akkor vége az életnek, ott meg is öregszik, a húrok meglazulnak, szakmai nyugdíj nincs, pont. A másik szereplő mondjuk megmetoozza (ejtsd: megmítúzza), de ez belefér, karrier az karrier. Tolakszik, áttapos, mindenkit szeret és titokban nem sokan szeretik. Mégis ott van, mert azt hiszi, ez így van rendjén, azt hiszi ott a helye.

•  szabadulni vágyók

Ezt a fajta művészi identitást lehet már kedvelni, mert ő szeretne tartozni valahova, alkotni valamit, csak még azt nem tudja, hogy pontosan mit. Irigyel másokat, közel helyezkedik, pont olyan távolságba, hogy bármikor visszaléphessen. Bátorsághiány, trendekhez, mainstreamhez kérdés nélküli kapcsolódás, a lépéseket nem tudja, merre kezdje, ezért egy helyben toporog nyugtalanul.

Az alapvető hiány mind a hét csoportban az ÖNKRITIKA-ÖNAZONOSSÁG páros. Ennek különböző elfajzásai jönnek létre lépten-nyomon, napról napra. És gyors gyógymód nincs, csak a zene általi önismeret. Hagyni kell egészségesen, tisztán beáramlani az impulzusokat, ha jók, ha rosszak. Legyen saját narratívánk arra, amit alkotunk, és amit mások alkotnak. Ez fontos!

Ideillő zene