Oláh Andrea kiemelte, hogy nemcsak az író generációjának szól a könyv, hanem azoknak is, akik szívesen emlékeznek vissza az első gimis évekre. A kötet címe kapcsán megkérdezte a szerzőt, ő milyen szerelmi hibákat vétett eddigi élete során, illetve, hogy mi indította útjára a történetet. Horányi Hanna Zelma elárulta, hogy még nem volt komoly szerelem az életében, de ennek ellenére több hibát is fel tudott sorolni: többek között azt, amikor az ember azt gondolja, hogy szerelmes, de már a kapcsolat elején rájön, hogy valójában nem az, akárcsak történetének főhőse, Kinga. Megtudhattuk, hogy a szerző egy délutáni pihenés közben találta ki a központi szereplők, Kinga és Ágoston kapcsolatának alapjait. A két főhős kapcsolata barátságként kezdődik, ami később alakul át párkapcsolattá. Ezt követően épült fel maga a történet, ami a legelső gimis tanév első napján veszi kezdetét. Kinga tizenöt éves lány, pozitív és stabil családi háttérrel rendelkezik. Azonfelül, hogy az évet egy új osztályban kell kezdeni, más is izgatja a főhőst, ugyanis az osztályban van egy korábbról ismert fiú, akiért kifejezetten odavan.

Oláh Andrea kíváncsi volt arra, hogy a történetben található osztályon belüli hierarchia miként jelenik meg a valódi életben, a „leglányok” és „legfiúk” mennyire létező kategóriák? Horányi Hanna szerint még mindig jellemzőek, a könyvben például négy lány klikkjét figyelhetjük meg, akiket a felszínesség kapcsol össze, és a főhős ellenségei lesznek a tanév során. A fiúk között is vannak tipikus menő srácok, olyan is van, akivel nem lehet csak úgy beszélni, sőt megtisztelve érzi magát az, akihez hozzászól.

A Menő Könyveknél több hasonló típusú, a fiatalok életéről szóló könyv jelent már meg. A főszerkesztő elmesélte, hogy amikor a kiadóban előszór találkoztak a kézirattal, az volt benne az érdekes, hogy részletesen végigveszi az egy évet. Megjelenik benne az összes olyan vívódás, melyeket később hajlamosak vagyunk elfelejteni. Minden generációban voltak „legek”, amit megmutat a könyv is, ahogy az általános csoportdinamikát, vagy azt, miként jöttünk rá, hogy szerelmesek vagyunk vagy sem, csupán az imponál, hogy én imponálok. A légkör valóban nagyon szerető és oltalmazó, így pont azt mutatja meg, hogy rendben is lehet a családi háttér és tizenöt évesen nem kell mindenen túl lenni. Kiadói oldalról számolni kell az olvasóval, tudni kell, melyik korosztálynak szól a történet. Az egyik alapszabály az, hogy ez a korosztály szeret az idősebbekről olvasni, mintha láthatatlanul is segítséget kaphatnának tőlük. Viszont aki most a gimnázium második felében van, annak túl közel lehet az első év élménye, amire olykor ciki visszagondolni, mert nem telt el elég idő, hogy megszépüljenek az élmények, ezért elsősorban fiatalabbak olvassák.

Ebben a korszakban és a könyvben is az egyik varázsmondat az, hogy „járok valakivel”. Oláh Andrea arról kérdezte a szerzőt, hogy ennek a korcsoportnak valóban ez a legmeghatározóbb témája? Horányi Hanna Zelma szerint fontos, hogy a kilencedik osztály a nagy váltások éve, és az, hogy párkapcsolatban vagyunk valakivel, szintén hozzátartozik a felnőtté váláshoz. Arról is beszélt, hogy ha most állna neki, nem született volna meg a kötet, mert már más perspektívából tekint vissza a gimi elejére. A könyvben sok részlet köthető személyes tapasztalatokhoz, és noha nem játszott zenekarban, zenei iskolába járt, és ezért került bele a könyvbe is a zene. Amikor a főhős, Kinga tagja lesz az együttesnek, megjelenik az ambiciózus énje, ki akar tűnni a tömegből, és a zenekaron keresztül egy új közösség került bemutatásra a történetben.

Az életkornak megfelelő érzelmi hullámzás jellemzi a főhőst, akinek a narrációjában megismerhetjük a történtet. A szerkesztő hozzátette, hogy ezeknek az érzelmeknek a megjelenítése, ami miatt felnőttként irigyelni lehet a főhős Kingát, mert felnőttként már nem ilyen intenzitással lelkesedünk a dolgokért. Ezzel Horányi Hanna Zelma is egyetértett, de szerinte az érzelmi hullámzáshoz nem feltétlenül kell belépni egy együttesbe, vagy találkozni egy fiúval, mivel egy kamasz mindig talál valamilyen indokot arra például, hogy kétségbe essen. Annak ellenére, hogy nem annyira bevállalós és frappáns, mint Kinga, sok saját vívódás, gondolat és remény került bele a könyvbe. Oláh Andrea arra kérdésre kereste a választ, hogy ez a korosztály mennyire van tisztában azzal, mennyit ér, mit gondol magáról Kinga? Elmondható, hogy tizenöt évesen nagyon sokszor kerülünk mélypontra, mert ez az a kor, amikor az ember elkezd kételkedni magában és nagyon sok új területen kell helytállnia, ami Kingán is meglátszik – tette hozzá a szerző. Alapvetően az egész könyvet végigkíséri az, hogy nem hisz a saját erejében, és abban, hogy mennyit ér. Viszont a tettei azt sugallják, hogy tisztában van azzal, hogy képes egy adott dologra, csak nem mindig szereti kimondani.

A fiú főszereplő Ágoston, amennyire tökéletes és jóképű, annyira nem könnyű eset. Oláh Andrea arra is rákérdezett, hogy az ő karaktere miként jött létre és mi okozta a feszültséget a történetben Kinga és közte. Megtudhattuk, hogy a könyv első felében Ágoston az, aki a kamaszos rajongás tárgyává válik, aki bármit csinál, tökéletes, és biztosan igaza van. Ahogy Kinga érik és tanul a hibáiból, rájön, hogy Ágostonnak is változtatnia kellene pár dolgon, annak érdekében, hogy egy érett, jól működő kapcsolatuk lehessen. Horányi Hanna Zelma azért tartja fontosnak, hogy Kinga nem hagyja magát, és vállalja a konfliktusokat, mert túl sokszor látni olyat, hogy egy lány találkozik egy nagyon öntudatos fiúval, és mindent megenged vagy elnéz neki. El akarta kerülni az ilyen szituációkat, ezért kapott Kinga egy olyan szerepet, aki elvárja, hogy ő is jelezhesse az igényeit a kapcsolatukban.

A bemutató végén szó esett arról, hogy mennyiben határoz meg egy kapcsolatot a többiek véleménye. Horányi Hanna Zelma úgy véli, hogy kora vagy középkamaszkorban az ember első referenciacsoportja a saját korosztálya, ezért fontos, hogy mit gondolnak a régi és új barátok, de nemcsak a barátok számítanak, hanem mindenki, aki kifejezi a véleményét. A bemutató zárásaként a tíz hibáról is szó esett, illetve arról, hogy azok a hibák, melyeket Kinga elkövet az egy év során, megúszhatóak lehettek volna vagy sem. A hibák a történet cselekményét adják, nézőpont kérdése, hogy valóban hibákról van szó vagy jó döntésekről. A kérdés az, hogy az ember mennyire bánthat meg másokat, és követheti a szívét mások akarata ellenére. Noha egy kétségbeesett pillanatában Kinga úgy érzi, hogy az egész évben csak hibákat követett el, a könyv végére kiderül, hogy mindennek úgy kellett történnie, ahogy történt.   

Fotók: Horányi Ágoston