A kiállítás révén a második világháború előtti Erdélyben, majd pedig a román kommunista diktatúrában találjuk magunkat. A tárlat egyes termei Anna életének egy-egy állomásait jelölik: fordulópontot, meghatározó eseményt vagy élethelyzetet. Vajon a kiállítás elképzelt főszereplőjének, Annának a használati tárgyain, a korabeli bútorokon és az ízes tájszólásban felvételre mondott történetén keresztül mennyire jutunk közelebb az egyes ember életéhez? Tényleg sok újat tudunk-e meg a huszadik század történelméről Anna történetén keresztül?

A földszinten, egy nagy székely kapun át lépünk be Anna történetébe. Itt is – mint a további helyszíneken – egy szám alapján tájékozódunk, amely a kiállításhoz letöltött applikációból indítható el. A hang ízes nyelven beszél, eszembe jut róla Tompa Andrea 2017-ben megjelent Omerta című regényének Mesés Ződ Kalija; ez a főszereplő akár meg is elevenedhetne itt.

A fiatal Anna története egy falusi bálban indul: a táncban pergő párokat filmfelvételről vetítik ki a padlóra. A táncmulatság utáni nem kívánt teherbeesés állomását stílusosan és megejtően egy régi fakereszt ábrázolja; itt válik ketté Anna története. Az egyik irányban a gyermekét megtartó nő falusi életének hétköznapi tárgyait láthatjuk. Mivel idővel férjhez ment egy gazdaemberhez, a földműveléshez szükséges eszközöket, ruhákat látjuk kiállítva egy korabeli bútorokkal és használati tárgyakkal berendezett konyhában. A másik irányban Annából szolgáló lesz egy zsidó családnál – itt természetesen a polgári, díszesebb bútorok és az igényesebb konyhai tárgyak dominálnak a nappaliban. A zsidó családot a második világháborúban deportálják és a gyermek- és család nélküli nőt a kommunista párt könnyen beszervezi agitátornak, titkárnőnek. A pártiroda hangulatát egy korabeli írógép és a hatvanas években divatos piros, műbőr huzatos székek, illetve Ceausescu fotója jelenítik meg.

A két történet egy ponton összeér: az idősödő Anna kénytelen egy városi panellakásba beköltözni és egyedül marad. Sem a párt, sem pedig külföldre emigrált fia nincsenek mellette. A kiállítás itt, a hetvenes években ér véget.

Akkor is, ha az elképzelt szereplő életéről csak pár mondatban kaptunk híradást, picit összeszorul a gyomrunk. A társadalmi-történeti létezés és szituáció kereteinek szűkösségével, a választási lehetőségek látszólagosságával szembesít bennünket, melyet  a történet elnagyoltsága is megerősít. Anna hangját ugyan közelről halljuk, és a legszemélyesebb tárgyai között sétálunk, valójában végig csak egy fantomfigura marad a néző számára.

A kiállítás azok közé tartozik, ahol a tárgyak nem önmagukat kívánják „csupán” bemutatni, hanem meghatározott társadalmi rétegek életét is hivatottak illusztrálni. A tárgyak stílusosan, ízlésesen, izgalmasan vannak kiállítva: megejtő a régi fakereszt és a szitába hímzett piros fonal, ami a szülésre, illetve a gyermekelhajtásra is utalhat. Leginkább Anna történetét lett volna érdemes picit alaposabban kibontani. A Nemzeti Múzeum honlapján nem jelölik meg az Anna pontos célközönségét, ezért feltételezhetjük, hogy a Változatok székely asszonysorsra ugyanúgy szól a felnőtteknek, mint a gyerekeknek. A kiállítás megtekintése után viszont az az érzésünk, jó lett volna az iskolás korosztály (illetve a tanáraik) figyelmét jobban ráirányítani a tárlatra. Mindent összevetve, a Változatok székely asszonysorsra egy izgalmas, sokoldalú kiállítás.

A kiállítás megtekinthető 2018. május 13-ig a Magyar Nemzeti Múzeumban (1088 Budapest, Múzeum krt. 14-16.)

Fotók: a Magyar Nemzeti Múzeum jóvoltából