Szekeres Nikoletta elsőként arra volt kíváncsi, mi hívta életre az Abszolút könyvek elnevezésű sorozatot. Kovács Eszter elmondta, hogy noha eddig is voltak a kiadónak a 9-12 éves korosztály számára készült könyvei, ezidáig nem kaptak kellő figyelmet, és eltűntek a süllyesztőben. Fontosnak tartották, hogy az Abszolút könyveket valahogyan együtt tudják kezelni, megmutatni az olvasóközönség számára. A kategória meglehetősen tág, sokféle téma belefér, az egyik alapvetés, hogy 9-12 éveseknek szóljon, de lehet külföldi vagy magyar szerző szövege egyaránt. A sorozat darabjait összeköti, hogy olvasmányosak, ugyanakkor a kiadó által képviselt minőségi elvárásoknak is megfelelnek. Mivel a gyerekolvasók között nagyon eltérőek a kompetenciák és érdeklődési körök, a sorozat igyekszik erre reflektálni, ezért beleférnek a detektívregények, kalandregények, olyan regények, melyek a mai világban játszódnak stb. Annak ellenére, hogy nem nehéz olvasmányok, nem is lektűrök, terjedelmi korlátként pedig az a cél, hogy 200-250 oldalnál ne legyenek hosszabbak.

Az Abszolút sorozat két első kötete: Anna Woltz Gipsz, avagy hogyan szereltem meg egy nap alatt a világot című könyve, valamint Kate Scott Óriás című könyve azon túl, hogy valóban olvasmányos kötetek, érintik a tabukat is, de mégsem sorolhatók a hagyományos tabu könyvek közé. Szekeres Nikoletta arról kérdezte beszélgetőtársait, hogy mitől válik ez a két könyv Abszolút könyvvé? Kovács Eszter hangsúlyozta, hogy ezek nem megterhelő könyvek, szemben például a kiadó Vészkijárat sorozatával. Ez részben abból is fakad, hogy a Vészkijárat idősebb, nagykamasz, fiatal felnőtt korosztálynak szól, akik jobban viselik a nehezebb témájú olvasmányokat. A 9-12 éves korosztálynak szóló könyveknél fontos, hogy olyan tematikát válasszanak, amelyet szívesen olvasnak, hiszen ez az a korosztály, ahol a legtöbb olvasó elvész.. Az Abszolút könyvek amolyan átvezetőként is működhetnek, hogy 14 évesen ne csapja arcul az olvasót akár egy Vészkijáratos vagy tabu könyv témája, melyben nem feltétlenül lesz pozitív végkifejlet, ahogy az életben sem végződik minden felhőtlenül. Ezzel szemben az Abszolút könyveknél vannak problémák, de a történet végére minden szépen a helyére kerül.

Fontos megemlíteni, hogy az Abszolút könyvekben mindig van kiút az egyes problémákból. Ami ezt a korosztályt izgatja, az a baráti közösség, illetve a különféle családi problémák. Ezek a témák markánsan megjelennek a könyvekben. Vajon lehet-e tudni, hogy ennek a korosztálynak milyen olvasási szokásai vannak?- tette fel a kérdést a moderátor. Közhely számba megy, hogy ezek a gyerekek okostelefonoznak és nem olvasnak, ami nem igaz – jelentette ki Vinczellér Katalin. Tapasztalatai alapján elmondta, hogy olvasnak, csak éppen sokszor nem azt, amit elvárnak tőlük. A felső tagozat a „nagy veszély időszaka” abból a szempontból, hogy elveszítjük a gyerekolvasók egy részét. Olvasnak, ez nem kérdés, viszont amikor kötelezőként olyan szövegeket kapnak, melyeknek sem a nyelvét nem értik, sem a problematikáját, ráadásul nagyon hosszú leírásokkal vannak teletűzdelve, és olvasástechnikailag is gondot okoznak a hosszú mondatok, akkor az addig olvasó tizenévesek elvesztik az érdeklődésüket. Kétségtelenül igaz, hogy az okostelefon benne van az olvasásszocializációban, a képernyőn rövid, tömör szövegek vannak, amelyhez képest egy Jókai regény megugorhatatlan lépés.

Vinczellér Katalin többek között azért találja fontosnak az Abszolút könyvek sorozat esetében a rövidebb terjedelmet, mert a gyerekolvasó számára így látható, hogy meg tud birkózni a szöveggel. Nagyon sűrű mind a két eddig megjelent történet, de olyan dolgok és viszonylatok jelennek meg bennük, amelyekbe a gyerekek bele tudják magukat helyezni, úgy, hogy nem kell elveszniük a nagyon hosszú leírásokban. Fel kell vállalni a tanároknak, hogy a felső tagozatokban kicsit félreteszik a klasszikus kánont és helyette inkább kortárs szövegekkel foglalkoznak, éppen azért, hogy el tudjanak jutni később a klasszikus irodalomhoz. Ehhez pedig az kell, hogy a gyerekek olyan olvasási tapasztalatot szerezzenek, hogy értik, amit olvasnak, bele tudnak helyezkedni egy-egy szereplő helyzetébe, esetleg vitatkozni is tudnak valamelyik szereplővel. A nyelv pedig segíti azt, hogy nem kell utánanézniük, melyik szó, mit jelent. Ezek együttese egy olyan olvasói magabiztosságot hozhat létre, ami után tovább lehet lépni bonyolultabb könyvekhez.

Szekeres Nikoletta a generációs különbségek boncolgatásával folyatta a beszélgetést. Mind a két könyvben megjelenik a generációk ütköztetése, ahogy Pantherában is. A gyerek számára nagyon sok esetben kérdéses, hogy mit kezdjen az előző generációval, de talán az előző generációnak még nagyobb kérdés, mit kezdjen az utána következővel. Kertész Erzsi a Pantherával kapcsolatban elmondta, hogy tapasztalható egy éles váltás a gyerekkor és a kiskamaszkor között. Amikor az ember belép egy ilyen osztályba, észreveszi, hogy már vannak egészen kamaszodó gyerekek is, és ugyanúgy ott ülnek, akik még a mesék világában élnek, és még kisgyerekek. Elmondása szerint a Pantherában pont ezért tudta használni a meseiséget, mert úgy érezte, hogy ennél a korosztálynál még működik. Elmondása szerint egy gyerek világa úgy kerek, ha megjelennek benne a szülők, a tanárok, vagy akár a még egy generációval idősebb korosztály is, ezért az általa írt történetekben egyszerre több generáció is szerepel.

Vinczellér Katalin a két újonnan megjelent Abszolút könyv kapcsán azt jegyezte meg, hogy a bennük megjelenő felnőtt-gyerek viszony sokkal emancipáltabb, mint például egy Janikovszky Éva könyvben, mivel a történetekben megjelenő gyerekek szinte egyenrangúak a felnőttekkel. Ezek a gyerekek teljesen önálló személyiségek, akiknek nagyon erős kritikai beállítottságuk van, és sokszor a szülőknek kell felnőni ahhoz az önállósághoz, melyekkel ezek a gyerekek bírnak. A két könyvben ez nagyon jól megjelenik, nem sztereotipikusak a figurák, sőt, azzal együtt, hogy rövidek a szövegek, igazán plasztikusak a szereplők. Az is izgalmas egy 9-12 éves számára, hogyha az elbeszélő szemén keresztül nézi a felnőtt szereplőket, saját környezetének az élő szereplőit hogyan tudja látni, valamint, hogy miként tudja magát artikulálni önálló, független lényként.

Ami nagyon érdekes, hogy olyannyira partnerségi viszonyról beszélhetünk, hogy szülők nem csak szülők, mindegyiküknél hangsúlyosan megjelenik az egyéniség, ami a szülő-gyerek kapcsolaton túl is érvényes. A szülőnek is vannak hobbijai, amiket úgy szeret csinálni, hogy nincs mellette a gyereke stb., ami egy nagyon modern és új irány a régebbi regényekhez képes, de kérdéses, hogy ez feltűnik-e a gyerekeknek, felnőttként talán jobban tetten érhető – fűzte tovább a gondolatot Kovács Eszter.

Szekeres Nikoletta a Pantherával kapcsolatban kíváncsi volt arra, hogy mi jelentette a kihívást a harmadik kötet megírása során. Kertész Erzsi elmondta, hogy igyekszik kötetről kötetre megújulni az alapkoncepció tekintetében. Fontos hangsúlyozni, hogy a Panthera nem sorozatnak indult, a második résznél a szerző létrehozott egy teljesen új népcsoportot és a velük kapcsolatos ellentétre épült a történet. Az első rész pedig abból táplálkozott, hogy hogyan lesz egy maroknyi gyerekből közösség. A harmadik kötetnél a véletlen szerepét próbálta úgy bevinni a könyvbe, hogy megkavarja a szálakat. Végül teremtett egy kisfiút, aki mindent összezavar a harmadik részben. Írás közben arra is figyelmes lett, hogy muszáj valamilyen állandó létszámon tartani a szereplőket, mert különben nagyon szétcsúszna a történet, ezért mindig felteszi magának a kérdést, hogy kiben lát annyit, hogy folytatni tudja, vagy kinél hagyott még nyitva olyan konfliktust vagy helyzetet, amivel tovább lehet haladni. A harmadik rész végén vált láthatóvá, hogy tulajdonképpen csak két szereplő esetében vitte végig egészen a történetet, sőt író-olvasó találkozókon az derült ki, hogy vannak olyan olvasók, akik az első kötet szereplőivel kapcsolatos történéseket hiányolják. Kertész Erzsi megosztotta azt is, hogy számára könnyebb úgy írni, hogy az egy nagy kerek egész, van egy eleje és egy vége, és ha ez bele tud illeszkedni egy sorozatba, az külön jó. Szekeres Nikoletta kérésére elmondta, hogy a szereplők közül a való életben Rozika néninek és Noéminek van erős mintája, a többiek különböző benyomások hatására születtek.

Jó esetben egy könyv indirekt módon segítséget nyújthat a gyerekeknek bizonyos nehéz helyzetekben. Szekeres Nikoletta a tapasztalatokról kérdezte a beszélgetőtársait. Kertész Erzsi szerint a Panthera a tudatosság és az önismeret szempontjából azért jó ennek a korosztálynak,  mert ez az az időszak a gyerekek életében, amikor a személyiségük elkezd kibontakozni. Keresi magát a gyerek, hasonlítgatja magát másokhoz, próbál a csoporthoz igazodni, ugyanakkor különbözni is tőle, ezért nagyon fontos számukra az az információ, hogy például egy történet szereplői közül kihez hasonlítanak leginkább, vagy bizonyos cselekedeteik mely szereplővel állíthatóak párhuzamba. Ebben az időszakban egyfajta erkölcsi mérlegelés is elkezdődik, a gyerekek akaratlanul is megmérik magukat a könyveken keresztül, ezért nagyon fontos, milyen mintákat látnak egy-egy történetben. Sokat kell olvasni, és sok mintát kell megismerni, ami árnyalja a szempontokat saját magammal és a világgal szemben – tette hozzá Vinczellér Katalin.

A beszélgetés végén Kertész Erzsi a folytatással kapcsolatban annyit árult el, hogy úgy érzi, bizonyos módon lekerekítette a három részt, de hagyott olyan szálakat, amelyek mentén tovább lehet haladni. Kellenek a töltődő periódusok ahhoz, hogy létrehozzon egy 400 oldalas kalandregényt, ami a szerző számára is újdonság, de nem zár ki semmit a jövőre nézve. Kovács Eszter szerint vannak olyan sorozatok, ahol úgy érzi az ember, hogy az első rész a legjobb, és utána már csak újabb és újabb bőrt akarnak lehúzni a következő kötetek. A Panthera és például Berg Judit Ruminije nem ilyen, mert kötetről kötetre bővül az egész világa a történeteknek.

Fotó: Vörös Szilárd