Az anya egy napon úgy dönt, azzal próbálja meg talpra állítani anyagilag megroggyant családját, hogy óvónői munkáját hátrahagyva elvállalja egy jól szituált római családnál élő beteg asszony gondozását. Két lánya és férje a nő szüleinek házában maradnak. Mindkét mesélő: az anya és a kislány, Rădița a hétköznapok apró eseményeit mutatja be, más-más hangsúlyokkal. A római szál bepillantást enged a kelet-európai gazdasági menekültek mindennapjaiba, küzdelmes hétköznapjaiba, a kislányperspektíva pedig a széthulló családot, a kilátástalan kisemberi létet mutatja szűrt fényben, egy gyerek képzeletének megfelelően kiszínezve. Rădița, a kislány eleinte telefonon, egy hangon keresztül, majd egyre inkább emlékeibe kapaszkodva tart kapcsolatot a távolban élő édesanyjával, akinek hiányával különféle szinteken, különböző helyzetekben kell szembesülnie. A történet fontos motívuma az Isten-játék: Rădița magát a többiek fölé helyezve megpróbálja irányítani a sorsot, próbál érvényt szerezni saját létének és akaratának.

A leírtak alapján talán másnak is eszébe jut A fehér király, illetve Dzsátá alakja. A könyvbemutatón Dan Lungu kötetét Dragomán György vezeti be. Dragomán onnan kezdi, hogy Lungu története mintha A fehér királyt folytatná, de Dzsátá történetével ellentétben a csendes hétköznapokra, a látszólag mozdulatlan leírásokra helyezvén a hangsúlyt. Dan Lungu prózája, a kortárs román irodalom kiemelkedő darabjaihoz mérten rendkívül precíz, aprólékos, enciklopédikus. A kislány Isten-játéka egy régi könyvélményét juttatja Dragomán eszébe, A gyermekvilág Esztelneken című könyvben a legapróbb részletekbe menő leírást olvashatjuk arról, ki mit csinál egy faluban. Dan Lungu regényének legfontosabb kérdése Dragomán szerint az, hogy mi történik azokkal, akik elmennek (ők, úgy tűnik, főleg a nők), és azokkal, akik hátramaradnak (az apák, nagyszülők és a gyerekek). Hogyan élnek tovább a skype-árvák és a küldföldi szolgasorban szerencsét próbálók.

Alexandru Goldiș román kritikus szerint Dan Lungu regényeinek fontos motívuma az identitás és a hovatartozás kérdése. Az Egy komcsi nyanya vagyok! című regényhez hasonlóan ebben a kötetben is az az átmeneti korszak, az az átmeneti létállapot jelenik meg, amikor a társadalmon belüli viszonyok újraosztják a szerepeket, illetve az országot elhagyók új társadalmi helyzetének keretei még épp alakulóban vannak. A kérdés ma nagyon is aktuális: milyen az idegenekhez való viszonyunk, főleg, ha mi magunk is idegenek vagyunk valahol, illetve a különböző kiélezett helyzetekkel hogyan birkózik meg a szegényebb országból érkező.

Koszta Gabriella, a regény fordítója szerint „amit a politika elront, azt a kultúra, a művészet helyre tudja hozni”. A politikai közbeszédben elkoptatott „migráns-ügy”, aminek fontos szelete a gazdasági menekültek, a külföldi munkavállalók helyzete, nagyon aktuális kérdés. Az irodalom az önismerethez segít hozzá, a történetek által válik érthetővé, mit jelent egy család életében az elszakadás, a létért való küzdelem és hogyan lehet ebből a küzdelemből tragédia.

Dan Lungu a bemutató végén kap szót, s megjegyzi, hogy Dragomán György Fehér királya számára az egyik legfontosabb kapcsolódási pont a kortárs magyar irodalomhoz. De ha a most megjelent regény kislány-narrátorát nézzük, meg kell említeni a románul tavaly megjelent Máglyát is, az ott megszólaló lány elbeszélővel. Kiegészítjük egymást Dragomán Györggyel, mondja Lungu nevetve, de azt azért hozzáteszi, reméli, hogy az ő könyvén kívül a fiatalabb román szerzők művei is eljutnak a magyar közönséghez.  

Dan Lungu: A kislány, aki Istent játszott (Noran kiadó, 2018. Fordította: Koszta Gabriella)

Fotó: Vörös Szilárd