Nem egyszerű könyvbemutatóról volt szó, hiszen az albumhoz kapcsolódik egy kiállítás is, ami felvonultatja Szabó Magda életének legfontosabb állomásait, és olyan tárgyakat, leveleket láthatnak az érdeklődők, amik most először kerülnek nyilvánosság elé. Ezért aztán a tárlat óhatatlanul ihletül szolgált a kötet szerkesztői számára.

Buda Attila a kiállítás és a könyv közötti kapcsolatot már a címben fellelte, az Annyi titkom maradt és a Tükör és kancsó is a múlt egy darabját ragadják meg. Az előbbi egy, az édesanyától örökölt mondat parafrázisa, az utóbbi pedig tárgyak képében megjelenő emlék. Ez a fajta múltidézés nagyon jellemző alkotói attitűdje volt Szabó Magdának.

És minthogy már gondolatiságában is összekapcsolódik a tárlat és az album, elengedhetetlen volt, hogy a könyvbemutatón – ami egyfajta kerekasztal-beszélgetéssé alakult – szót ejtsenek Szabó Magda életéről, írói pályájáról. Buda Attila röviden felvázolta azt a hosszú és igen viharos életutat, amit az írónő bejárt, kezdve egészen a debreceni évektől. A legtöbb tapasztalat, amiből a későbbiekben merítkezett, ugyanis ehhez a városhoz köti, de az Alföld legkülönbözőbb pontjain akadhatunk Szabó Magda nyomára. Írásaiban a Nyugat előtti költői eszményhez nyúlt vissza, csatlakozott az újholdas irodalmi csoportosuláshoz, ennek nyomán pedig gondolati lírát is írt. Ars poétikáját úgy is meg lehetne fogalmazni: „A vers, költészet, líra nem más, mint az emberi lélek kifejeződése”.

1957-ig nem ismerték el, a Baumgarten-díjának – ami az első szakmai díja lett volna – is mindössze fél napig örülhetett. Utána aztán felívelni látszott a pályája, egyre több lehetőséget kapott, hamar elkezdték fordítani, elsősorban németre és franciára. Kiss Borbála kihangsúlyozta, hogy Szabó Magda az egyik legtöbbet fordított magyar szerző.

Annak ellenére, hogy népszerű, a köztudatban élénken élő íróról van szó, a kiállítást nehéz volt összeállítani. Ennek egyik fő oka, hogy rengeteg tárgy magánkézben van, ezért a PIM összes tára részt vett a tárlat anyagának összeválogatásában. Előkerültek például Szántó Piroska eddig soha nem látott rajzai, valamint azok a Szabó Magda-levelek, amik eddig raktárban álltak. Szántó Piroska munkái azért is érdekesek a kiállítás szempontjából, mert ő illusztrálta Szabó Magda Sziget-kék című művét. Ugyancsak jelentős Tasi Géza felajánlása, aki az írónő örököseként személyes tárgyakat küldött a kiállítás számára.

Mint ahogy az egyik fő cél egy olyan tárlat létrehozása volt, ami egybegyűjti a hagyatékot, úgy a kötet is hasonló funkciót kíván betölteni. A könyv egy családi album hatását kelti, és Szabó Magda életét követhetjük végig kisgyerekkorától kezdve. Ahogy a kiállítás, ez az album – vagy ahogy Buda Attila nevezte: katalógus – is arra törekszik, hogy megőrizzen.

Különösen jelentősek az anyát és kisgyerekét ábrázoló képek az könyv elején, hiszen a csipkés ruha egyértelműen jelzi, hogy figyeltek rá, és szerették Magdát, ami különösen kihatott az irodalmi munkásságára is. Ugyancsak szépen érzékelhető az átmenet az angol stílusból az olasz stílusba, ahogy elhagyja a Karády Katalin-féle ideál utánzását, és inkább Lollobrigida stílusát keresi.

1957-58 tájékán már az intellektust érzékeltető Szabó Magdával találkozni, aki cigarettával a kezében áll modellt. Ugyanezek az átváltozások a hajviseletben is tetten érhetőek. A ’60-as évektől az írói státusz a könyvek között mutatkozik meg, és hozzátartozik egy, Szabó Magdára nagyon jellemző attitűd: az álmodozás. Ezt is megragadják a kötetben szereplő fényképek, amik között vannak amatőr és profi portréfotók is. Ebben az időben ugyanis számos olyan fényképész volt, aki kifejezetten íróportrékra specializálódott.

Ugyan a fotókon rengeteg állattal, főként macskával találkozunk, a kötet borítójának kialakításánál különös figyelmet fordítottak arra, hogy Szabó Magda macska-szenvedélye megjelenhessen, ezért a hátoldalon dombornyomásként előtűnik az írónő macska rajza, aminek a szeme kicsit mintha hasonlítana is Szabó Magdáéra. Nádas Péter egyszer meg is jegyezte az egyik állatról: volt egy macska, akinek a szeméből Szabó Magda nézett rá.

Az új kötet tehát hűen visszaadja az írónő szellemiségét, aki pedig a képeken túl szeretne belepillantani egy kicsit Szabó Magda életébe, augusztus végéig megteheti a Petőfi Irodalmi Múzeum tárlatán, hiszen a kettő kiegészíti egymást, vagy ahogyan Buda Attila a könyvbemutató végén fogalmazott: „Ilyen ez az irodalmi és szellemi élet: ami elválaszt bennünket, az össze is köt”.