Virág Gábor, a Kiadó igazgatója kiemelte, hogy azért jelentős a Forum munkája, mert egyfajta közvetítő szerepet töltenek be a szerb és magyar kultúra között, és fennállásuk hat évtizede alatt körülbelül 2500 kiadványt jelentettek meg, amik között klasszikus és kortárs alkotók egyaránt vannak. Bár ők maguk a vajdasági magyar szerzők kiadójaként definiálják magukat, a meghívott három író – Jelena Lengold, Igor Marojević és Vladislava Vojnović – szerb, ráadásul nagyrészt homogén szerb közösségből származnak.

Az említett három alkotó munkássága viszont azért nagyon fontos, mert köteteik egy olyan sorozat részeként jelentek meg, mely elősegítheti a szerb irodalom magyar köztudatba emelését. Az E-szerelem antológiából induló kezdeményezés 2015-ben öltött testet, már hét regényt jelentettek meg a sorozatban, a könyvfesztiválra pedig három új kötet látott napvilágot. Ezek közül is kiemelkedik Jelena Lengold novelláskötete, ami egy magyar kiadóval, a Magvetővel való szoros együttműködés eredménye.

A magyarra fordított regények kapcsán Orovec Krisztina – aki Jelena könyvének magyar változatáért is felel – elmondta, hogy szerbről magyarra fordítani nem lehet, de kell, pontosabban nem lehet tökéletesen visszaadni a nyelvi játékokat magyarul. Éppen ezért az író részéről ez mindig egy erős bizalmi viszonyt feltételez a fordító felé, hitet, hogy meg tudja szólaltatni a történetet egy másik nyelven. Jelena Lengold meg is jegyezte, hogy amikor egy művének fordításával találkozik, azt nem tudja már egészen magáénak tekinteni. Ahogy fogalmazott: „A kötet fordítása a könyv virtuális élete, az már nem az én könyvem”.

Valóban, Orovec Krisztina ki is emelt egy szinte teljesen átírt részt, ami arra a nyelvi játékra épül, hogy N-nel kezdődő mondatok vannak ABC rendbe állítva, amit ha más sorrendben olvasunk, akkor egy bűnügyi történet kerekedik ki belőle. A magyar változatban azt kellett eldönteni, hogy a sorrendet vagy a tartalmat veszíti el az olvasó, végül kompromisszumként az N betűs mondatkezdést hagyták el.

Bár mind az író, mind a fordító nő, arra a kérdésre, hogy ez lényeges-e, mindketten nemmel feleltek. Jelena radikálisan elutasítja a női- és férfiirodalom közti különbséget annak ellenére, hogy az irodalomelmélet erősen ragaszkodik ehhez a kategóriához. Sokkal fontosabb a fordító érzékenysége, illetve az élettapasztalatai, ahogyan a szöveghez nyúl.

Igor Marojević szerint sem lehet ilyenformán kategorizálni az írókat, ellenben ő hisz a nőírásban, mert valahol az ő regénye is az. Bár humorosan hangzik a kijelentés egy férfi szájából, a Belgrádi csajokban (ami az író legtöbb példányban eladott novelláskötete) azonban pontosan arról van szó, hogy nők beszélnek egyes szám első személyben, a karakterek prototípusai pedig Marojević saját életéből származnak. Természetesen az író nagyon ügyelt rá, hogy a valós személyek ne ismerhessenek teljes mértékig magukra, ezt pedig azzal indokolta, hogy nem kell egészében megírni a valóságot, hiszen ahhoz, hogy jó történet kerekedjen ki belőle, szükség van egy kis fikcióra is.

Ugyan Marojević kétlaki életet él, tehát többféle kultúrával találkozik, alapélményeit Belgrádból meríti. Nem úgy, mint Vladislava Vojnović, aki többnemzetiségű közegben nevelkedett, ez pedig írói munkásságára is nagy hatással van. Talán éppen ezért is bosszantja, hogy Belgrád nem viseli el a nyelvjárásban beszélőket, miközben egy átlag olvasónak a könyvekben megjelenő dialektusokat nem kell lefordítani. Fontosnak tartja, hogy könyveiben megjelenítse azt a sokszínű kulturális életet, amiben ő maga a mindennapjait éli.

Magyarországra a törekvések ellenére a szerb irodalom mégis csak korlátozott számban jut el, ezért a beszélgetés végén felmerült a kérdés, hogy egy szerb író mennyire találkozik magyar irodalommal a mindennapjaiban. Jelena Lengold úgy gondolja, ebből nem kell versenyt űzni, és egyetért Vladislava Vojnović-csal, aki elhatárolódva a kérdéstől inkább az írás minőségét emelte ki, mint fontos szempontot egy irodalmi műnél. Ugyanakkor Jelena hozzátette, hogy a magyar kultúra óhatatlanul beszivárog az életükbe, őt magát is befolyásolta a munkásságában, különösen Zilahy Lajos és Ady Endre.

Igor Marojević nemcsak, hogy találkozott magyar irodalommal, hanem Spanyolországban dolgozott is együtt magyar íróval, amikor Quimera című folyóiratnál szerkesztőként megismerkedett a lap főszerkesztőjével, Dés Mihállyal. A lapnál töltött évek alatt olvasott Kosztolányi Dezsőt és Kertész Imrét, majd amikor Belgrádban munkát kapott a Laguna Kiadónál, találkozott Bartis Attila és Krasznahorkai László műveivel.

Úgy tűnik tehát, hogy a szerb kultúrába jelentékeny módon van jelen a magyar irodalom, a 25. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál pedig kiváló lehetőséget adott a szerb íróknak arra, hogy mi is kaphassunk egy szeletet az ő munkásságukból.

Fotó: Bach Máté