Márai Sándor naplóinak jóvoltából szinte a nyilvánosság előtt leélt élete a huszadik század történelmének, a magyar író és irodalom sorsfordulatainak olyan példázatává emelkedett, amelyben művészet, politika, magánélet, polgártudat egyként jellegzetes alakzatként formálódott. Fried István Márai Sándor – A huszadik század koronatanúja című kötete ennek az életműnek a nyomába eredt, és az életmű által fölvetett irodalmi és ezzel az irodalommal egybehangzó más kérdésekre keresi a lehetséges feleletet. Az életmű szerveződésétől a népszerű-sikeres íróvá válásig, onnan a kényszerű emigrációig, majd a létformává lett számkivetettségig kíséri végig az írói pályát.

Irodalmi szenzáció Szerb Antal ismeretlen mesejátékának, A hammelni patkányfogónak első kiadása. Az 1919-ben írt, eleddig a hagyatékban kallódó kézirat a közismert patkányfogó-legendát tartalmazza, de a mű üzenete, végkicsengése merőben eltér az eredetitől. A történet Szerb eszmerendszerének, ideálvilágának hibátlan lenyomata, benne a pogány és keresztény mondavilág ellentéte bontakozik ki, a mesedráma végkifejlete és tanúsága szerint a vallásosság és az idealizmus helyét a művészet hatalmába vetett hit váltja fel. A patkányfogó sem holmi gyerekrabló képében jelenik meg Szent Miklós kútjánál, hanem mint egy titokzatos, barna csuhás vándor, netán dominikánus vagy középkori tudósféle, akinek kezében van a megoldás kulcsa.

Prevozné Balogh Irén - Rostás Gábor GULAG - Számontartva című regénye Balogh Istvánról szól, aki a Pázmány Péter Hittudományi Egyetem teológiai hallgatója volt.  Egy teológia tanári állást utasított vissza, amikor a tábori lelkészi szolgálatot választotta. Az orosz fronton legfontosabb feladatának a halottak nemzetiségre való tekintet nélküli eltemetését és a dögcédulák összegyűjtését tartotta. 1945 májusában szovjet fogságba esett, számos orosz lágerban megfordult. Nem engedelmeskedett annak a parancsnak, hogy a fogolytábor területén tilos gyóntatnia, miséznie, tilos a haldoklókat a betegek szentségében részesíteni, a halottakat egyházi szertartással temetni. Kitartó jellemének híre terjedt, és nemcsak fogolytársai, de rabtartói is tiszteletben tartották személyét. 1951-ben hazakerült, a szabadság helyett azonban újabb két és fél évig az ÁVH börtöneiben „vendégeskedhetett”.

Kolozsvár, Bonchida, Casablanca, Tanger, Budapest. És Bánffy Katalin, Bánffy Miklós, Váradi Aranka, Bánffy Katinka, Bornemisszáné Szilvássy Karola egy kötetben. Igazi szenzáció gróf Bánffy Miklós Kései levelek 1944–1949  címmel megjelent kötet,első magyarországi kiadása, mely a górf kései levelezését gyűjti össze. A kiadványban az író utolsó éveinek dokumentumait igyekeztek egybegyűjteni, azokat a leveleket és naplószövegeket, amelyek az utolsó néhány esztendő történéseit rögzítik: egy magyar családét, amelyet szétszakít a háború és az azt követő események forgataga; egy apáét, aki hazatérve Erdélybe, öregséggel-betegséggel küszködve próbálja megmenteni valamikor mesés vagyona maradékát, s mindennapi gondok közepette megírni még azt, amit megírhat; egy anyáét, aki Pesten keresi helyét a megváltozott idők színházi világában, s aggódását megosztja otthon maradt férje és lánya között, aki közben kiröppen az Életbe, férjhez megy egy amerikai katonatiszthez, s olykor szinte írói tehetséggel megírt levelek sorát küldözgeti haza arról az észak-afrikai világról, amelybe – egy diplomáciai testülethez tartozó tiszt feleségeként – belekerült. Az apa és leánya közti leveleken túl szintén kuriózum Váradi Aranka naplórészlete, mely az 1944 és 1952 közötti időszak eseménytörténete, a háború és az ostrom, az éhínség és a bombázások árnyékában a túlélés napi krónikája. És természetesen Bánffy Miklós tragédiájának sorai, aki élete utolsó időszakában újra elhagyta, ezúttal végérvényesen, Bonchidát és Budapestre tért vissza.