A szerző számomra, és bizonyára több egyházzenével foglalkozó művész számára megnyugvást hozó széleslátással és objektivitással nyúl a témához, ám azokon a pontokon, melyek számára és számunkra, huszonegyedik századiaknak is fontosak, mély érzésű, szenvedélyes, kegyetlenül megmondó. Míg nem hallottam, azt gondoltam, én magam közelebb nemigen kerülhetek ehhez a világhoz, mint Arvo Pärt Passióján keresztül, ami a történet lényegét adja nekem, tényleg szent zene.

A jó egyházi szerző tiszteli a szertartásos zenék pőreségét, lényegre törő színházmentességét, mert ezáltal válnak elgondolkodtatóvá és alkalmassá egy misztérium közlésére. Az elragadtatottság, a rossz értelemben vett önkifejezés a halála e zenéknek. Zombola ehhez a megkívánt áhítathoz  tesz hozzá konkrétan őbenne született megrendítő képek sokaságával. Képekkel végtelen elszántságról, primitívségről, elpártolt barátokról, félbevágott jócselekedetekről, és végigvitt rosszakról. Pärt passiózenéjén kívül ez az, amelytől el tudom képzelni, hogy van álom, és van tisztánlátás. Fontos tudni, hogy evolúciós lépcső és pont nekünk, a mi időnknek készült remekmű ez, és ha az alább található linken meghallgattátok, másfajta reboot lesz hétfőn.   

Van zenekar és kórus, nincsenek énekes szólisták, ezáltal minden szereplési, közlési vágy, meg egóharc megszűnik, szemtől szembe kapom a konkrét mondatokat magamról. Arról, hogy ha lement a húsvét, mit ne csesszek el megint. Ebben a zenei közegben a mondandót nem százados, poros bölcseletként hallom, hanem kihallom belőle azt a példát, amit minden passióból ki kéne, hogy ez az egész értünk történt és velünk van, akire szükségünk van.  Qui passus es pro nobis miserere nobis.

Zombola Péter PASSIO-ját ezen a linken hallgathatjátok meg: https://soundcloud.com/p-ter-zombola/passio

A Jézus-szobor képének forrása a Katolikus válasz