Dermedten a gyásztól / Fatih Akin: Sötétben / PRAE.HU

A Sötétben új színfolt nemcsak Fatih Akin, de Diane Kruger pályáján is. Szinte hihetetlen, de a német színésznőnek ez az első német nyelvű szerepe, amellyel rögtön megcáfolja a róla kialakult képet. Krugerről joggal hihettük, hogy csupán a szépsége számít a filmjeiben (a többség számára valószínűleg ő Szép Heléna a Trójából), ám most bebizonyítja, hogy komoly színészi kihívásokkal is megbirkózik. A Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon őt választották a legjobb színésznőnek, de abban is oroszlánrésze van a játékának, hogy a Sötétben elnyerte a legjobb idegennyelvű filmnek járó Golden Globe-ot, és ugyanebben a kategóriában az Oscar shortlisre is felkerült.

Fatih Akin, aki belülről látja a németországi török kisebbség élethelyzetét és problémáit, szintén új oldalát mutatja. Ezúttal is keserű és pontos, de ugyanakkor kegyetlen is: most nem kínál könnyedebb ellenpontokat a drámai történetben, a Sötétben minden percében fojtogató és feszült. Nagy váltás ez, főleg Akin előző filmjéhez, a 2016-os Tschickhez képest, amely egy felhőtlen tini roadmovie volt, de még a rendező leghíresebb drámái, például a Fallal szemben is több tragikomikus vonást tartalmaztak, mint a Sötétben.

sötétben

A jéghideg drámát egy 2004-es neonáci terrortámadás inspirálta, amely során Kölnben csőbombát robbantottak egy törökök lakta városrészben, a támadásban 22-en sebesültek meg. Valószínűsíthetően ugyanaz a szélsőjobboldali csoportosulás követte el a merényletet, amely kilenc török és görög származású üzlettulajdonost, továbbá egy német rendőrt gyilkolt meg 2000 és 2007 között. A dönergyilkosságoknak (Döner-Morde, a kifejezés önmagában is diszkrimináló) is nevezett támadássorozat feltételezett elkövetői közül ketten öngyilkosok lettek, harmadik társukat elfogták, 2017 őszén életfogytiglani börtönt kért rá az ügyész.

A filmben mindössze két áldozata van a neonáciházaspár robbantásnak: egy török férfi, Nuri és a kisfia, Rocco. A török-német család története és a túlélő, német feleség utóélete nagyon árnyalt, tele van egyéni vonásokkal, mégis hűen tükrözi minden hasonló eset hátterét: az előítéletek kibukása a környezetből, a nyomozás bürokráciája, a per útvesztői, a túlélők érzelmei és az elkövetők viselkedése mind életszerű és megdöbbentő. Így lehetséges az, hogy Akinnál egy eredendően közéleti gyökerű kérdésfelvetés is minden ízében személyes lesz – könnyen átérezhető, távolról sem didaktikus, ellentétben például a hasonló témát érintő, de a nézőt bevonni képtelen Csak a széllel.

Fatih Akin: Sötétben

A Sötétben három jól elkülöníthető fejezetre oszlik, amelyek három témát dolgoznak fel, a hozzá illeszkedő hangulatban és látványvilágban. A közös pontot a főszereplő Katja adja, aki a férjét és fiát veszíti el a támadásban. Az ő sorsának három állomását követi a film szerkezete, mintha a pokolnak, a purgatóriumnak és a mennyországnak felelne meg Katja birkózása a tragédiával. Az első részben, a merénylet után közvetlenül a gyász és a kétségbeesés ólomsúlyként nehezedik a nőre, ehhez kellemetlen őszi idő és eső társul a filmben. A második rész klasszikus tárgyalótermi dráma. A tények ütköztetése után a tárgyalássorozat mellbevágó eredménnyel zárul: „a törvény szövedéke mindig fölfeslik valahol”. A rideg, személytelen, klausztofób bírósági terek párja a hideg tél és hó. Végül a harmadik részben Görögországba követjük Katját, ahol immár a saját kezébe veszi az ügyet: a békés, mediterrán nyári környezetben sokkoló áron, de rátalál a nőre a béke.

Kicsit talán közhelyes az évszakok és hangulatok ilyen direkt megfeleltetése egymásnak, de a filmben mégis működik az elképzelés, mert van mögötte kellő mondanivaló is. Mindhárom rész súlyos erkölcsi, társadalmi és jogi kérdésekkel szembesít, amelyek Katja fájdalmával és kétségbeesésével karöltve tartalmilag is megalapozzák a filmet. Meddig lehet forgatni a szavakat a tények ellenében? Mi történik akkor, ha az igazságszolgáltatás kudarcot vall? Létezik-e jogos bosszú? Az ezerszer feldolgozott kérdéseket a Sötétben földhözragadtsága teszi húsba vágóvá. A film aprólékossága hitelesíti a legváratlanabb fordulatokat is, miközben egyformán hangsúlyosak Katja lelki rezdülései és a külvilágban zajló folyamatok. Meglepő a hasonlóság a Sötétben és a Három óriásplakát Ebbing határában (kritikánk a filmről) gyászoló és csalódott nőalakjainak döntései között. Itt sem szuperhős válik önjelölt igazságosztóvá, hanem egy összetört, önmagában sem biztos édesanya. Akinek nem marad el a jutalma sem: övé lesz a katarzis, a szó görög tragédia-beli értelmében vett megtisztulás.

sötétben

Fatih Akin előszeretettel választ a törvényesség szürkezónáiban tanyázó szereplőket, ezúttal viszont ezen is csavar egyet. A Sötétben főszereplői olyan figurák, akik egykoron ugyan nem jártak teljesen tisztességes úton, de mára beilleszkedtek, jóravaló polgárokká lettek. Ahogyan a filmben el is hangzik: a börtönviselt Nuri az integráció mintapéldája, hiszen az egykori drogdílerből szerető férj és apa, dolgos férfi vált. Rocco pedig végképp ártatlan, így különösen megrendítő, hogy rasszista támadás áldozata lesz. Ugyanakkor Akin hagy némi kétséget is a nézőben: a nyomozás során ugyanis felmerül, hogy Nurinak voltak muszlim politikai kapcsolatai, és Katja azt sem tudja elég meggyőzően állítani, hogy férje végleg leszámolt a kábítószercsempész múltjával. Ehhez kapcsolódóan szintén fontos, hogy Katja a férjéhez hasonló utat járt be az életében, ami most a bíróság előtt visszaüt: Nurit úgy ismerte meg, hogy drogot vett tőle, majd ugyan leszokott, de a tragédia hatására ismét a szerekhez nyúlt – mindez nem éppen jó pont a bíróságon.

A Sötétben megmutatja, hogy mindig van egy másik oldal, sőt, a másik oldalnak is van másik oldala. Ez az összetettség, a kozmetikázás kerülése teszi igazán fontossá és elgondolkodtatóvá a filmet. Fatih Akinnak ez nemcsak a legdrámaibb, de a legaktuálisabb műve is – miközben távol áll tőle a kinyilatkoztatás vagy a napi párhuzamok keresése. Egy történet csak akkor lehet igazán általános érvényű, ha nagyon személyes – a Sötétben pedig az elbeszélt történet keretein messze túllépve tud általában a szélsőséges eszmék elleni vádirattá és az áldozatok mellett kiálló igazságtétellé válni.