Martin Seligman amerikai pszichológus először két csoportnyi kutyával kísérletezett. Az egyik csoport tagjait békén hagyta, a másikat elektromosan sokkolta. Előbbi csoport tagjai könnyedén oldották meg a feladataikakat különféle szituácikóban, a sokkolt kutyák viszont meg sem kísérelték ugyanezt. A tanult tehetetlenséget Seligman később embereken is tesztelte, az elektromos sokk helyett kellemetlen zajjal kínozva őket. Az egyik csoport tagjainak megadta a lehetőséget, hogy egy gomb segítségével könnyedén megszüntethessék a zajt, a másik csoport tagjai számára viszont úgy állította be a rendszert, hogy ne tudják vele elnématani a hangot. Utóbbi csoport tagjai később, a rendszer visszaállítása után sem kísérleteztek a gomb megnyomásával.

Akit tehát rettegésben tartanak, aki beleragad a tartós sikertelenségbe, az egy idő után feladja a próbálkozást, mivel úgy tapasztalja, nem ura a saját sorsának. Úgysem fog sikerülni, mert eddig még egyszer sem sikerült. A kísérletek menetéről és eredményéről a Szerebrjakov professzort alakító Téri Sándor számol be a közönségnek, Maday Gábor üvöltése pedig illusztrálja, hogy az általa megformált, a nyugalmazott egyetemi tanár elismertségére és népszerűségére irigykedő Ványa bácsi az első csoportba tartozik. Kettejük játékát a professzor fiatal felesége, Jelena (Balogh Marianna), első házasságából származó lánya, Szonya (Kovács Olga), valamint a család birtokára érkező orvos, Asztrov (Menszátor Héresz Attila) karaktere egészíti ki. Díszletnek megteszi néhány napozószék, a zene viszont végig fontos szerepet kap a két és félórás előadásban.

A Bizottság zenekar kultikus slágerei, valamint feLugossy László PosztHús nevű formációjának dalszövegei alkotják Ernyei Bea és Galambos Péter darabjának gerincét (a Nyaralj ködben alcímet is feLugossy filmjének címe adja), ezek jelenítik meg a szereplők vágyait, kínjait, boldogtalanságát, és tökéletesen illeszkednek a csehovi figurák monológjaihoz és párbeszédeihez, Csehov Oroszországának 120 évvel ezelőtti világa pedig kísértetiesen hasonlít Putyin és Szurkov mai Oroszországához. És ha már a második felvonás elején bemutatott Szurkovot, a Putyint hatalomra segítő és a leválthatatlanságára épülő rendszert kidolgozó főtanácsadót a "mi" Habony Árpádunkhoz szokás hasonlítgatni, az orosz nép mindenkori tragédiáit, szenvedéseit és (tanult) tehetetlenségét is kézenfekvő a sajátunkéval rokonítani. A Ványa bácsik mégsem ennyire pesszimista.

A tanult tehetetlenség mellett megismerkedünk a tanult optimiztmus fogalmával is, ami a múlt elfogadása mellett a pozitív emlékek előhívását jelenti. Ehhez nem elég, ha egy pszichológus vagy tréner az arcunkba vágja, hogy dolgozzunk magunkon – hiába dolgozik magán a partra vetett hal, nem fog tudni alkalmazkodni a szárazföldi élethez. Ha idegen a közeg, nem magunkat kell lecserélni, hanem a közeget, ezzel pedig a legnehezebb utat választjuk. Megtudhatjuk azt is, hogy nemcsak halálfélelem, hanem életfélelem is létezik, ami nem más, mint az újtól, az ismeretlentől, a bizonytalantól, vagyis a szabadságtól való félelem. A végén pedig a világtörténelem egyedülálló kísérlete is előkerül: Dél-Afrikában, az apartheid-rezsim 1994-es leváltásakor felállt az Igazság és Megbékélés Bizottsága, azzal a céllal, hogy a bűneiket elismerők és a nekik megbocsátók békében élhessenek egymás mellett.

Akármennyire is összetett az esztrádisztikus, szimfonikus, misztikus punk-operett, egyértelmű kérdéseket fogalmaz meg. Legyőzhető-e a tanult tehetetlenség? Tehetünk-e valamit a kiszolgáltatottság, a közöny, a lustaság ellen? A haláltól vagy az élettől félünk-e jobban? A biztonság a fontosabb, akkor is, ha nem elégít ki? Vagy a szabadság, akkor is, ha bizonytalan? El tudunk-e képzelni olyan világot, ahol a hatalomra kerülők nem a hatalomból eltávolított elődeik bűneinek megtorlásával alapozzák meg hatalmukat? A klasszikus orosz dráma és a nyolcvanas évek magyar underground közegében gyökerező dalok házasságából egy friss és lendületes darab születik, és talán még az sem árt neki, hogy hajlamosak vagyunk azt hinni, mindent tudunk már a hatalom természetéről és saját gyengeségeinkről.
 

Ványa bácsik, avagy Nyaralj ködben
Esztrádisztikus, szimfonikus, misztikus punk-operett 

Csehov Ványa bácsi című drámája és egyéb dokumentumok felhasználásával írta: Ernyei Bea és Galambos Péter

Szerebrjakov – Téri Sándor
Ványa – Maday Gábor
Asztrov – Menszátor Héresz Attila
Szonya – Kovács Olga
Jelena – Balogh Marianna

Dramaturg: Ernyei Bea
Zene: Kiszeljov Andrej, Fákó Árpád, Melis László, Menszátor Héresz Attila
Dalszövegek: feLugossy László, Melis László, Menszátor Héresz Attila
Technika: Vadász István
A rendező munkatársa: Kővári Szimonett

Rendező: Galambos Péter 

RS9 Színház
Bemutató: 2017. december 13.

Fotó: Mónos Gábor