1.) Volt-e kedvenc meséje gyerekkorában? Mi volt az? Miért volt az?

Nagyon sok mesét szerettem. Leginkább talán egy orosz bányászmese, A Rézhegyek Királynője fogott meg, mert ennek olvastán és láttán (filmváltozata is volt) sejtettem meg, hogy a túlvilági erők jóindulának és szeretetének igen nagy ára van. És az evilágiakénak is.

2.) Emlékszik-e első önálló olvasmányélményére?

Pontos emlékeim vannak róla: a Robinson volt az. Még nem jártam iskolába, amikor hatodik születésnapomra ajándékul kaptam. Emlékszem, milyen nehéz volt az első oldalakat kibetűznöm. Aztán egyszerre csak meglódult a szöveg. Néhány hónappal később már - ahogy mondani szokás - "faltam" a könyveket.

3.) Mi volt gyermekkora kedvenc könyve, regénye?

Minthogy nagyon sokat olvastam, erre a kérdésre nehéz válaszolnom. Igen emlékezetes volt számomra Cooper Nyomkereső-regényfolyama. Verne Gyula (így!) több regénye is, főleg a két kapitány, Grant és Némó (így!), valamint a harmadik kapitány, A dunai hajós. Rengeteg sci-fi-t olvastam, köztük igen furcsákat is, pl. a Kozmosz Fantasztikus Könyvek közt jelentek meg Borges elbeszélései, melyek ily módon 1972-ben, 13 éves koromban kerültek a kezembe. Fontosak voltak az afrikai útleírások is. Ja igen, és nagyon szerettem Plutarkhosz életrajzait, nyolc éves voltam, amikor valaki a kezembe adta őket. Ma is emlékszem, mennyire megborzongatott egy-egy jelenet Sulla vagy Caesar életéből.

4.) Nyújtott-e Önnek maradandó élményt valamely könyvillusztráció?

Hogyne, persze. Pl. a már említett Cooper-regényfolyamot, mely Nagy indiánkönyv címmel jelent meg magyarul, Würtz Ádám illusztrálta, és emlékszem, mennyire megfogtak ezek a szikár, szögletes rajzok. Hasonóképpen Engel-Tevan István könyvillusztrációi is. És a XIX. századi könyvek fametszetes illusztrációi.

5.) Körülbelül hány mondókát, gyerekverset vagy gyerekversként számon tartott verset tud kívülről?

Fogalmam sincs. Talán tízezret. Minden verses szöveget megjegyeztem, és túlnyomó többségüket azóta sem felejtettem el, ahogyan óvodai csoporttársaim nevét sem (bár egy névsor nem egészen vers).

6.) Nyúlt-e vissza felnőtt fejjel gyerekkori olvasmányélményhez az élet fontos pillanataiban? Most van-e kedvenc meséje?

Természetesen. Például amikor a gyerekeimnek meséltem. Vagy amikor olvasni tanítottam őket. Meg aztán vannak a szoros értelemben vett újraolvasások. Más tapasztalatot jelent tízévesen olvasni a Copperfield Dávid-ot, és megint más negyvenöt évesen. Borgesről nem is beszélve.

Kedvenc mesém is van, de nem egy, hanem kb. százötven-kétszáz. Kedvelem az Ezeregyéjszaka és Andersen meséit, a német barokk kísértettörténeteket, az ír tündérmeséket, az orosz (nemritkán erotikus) varázsmesét, A hulladémon huszonöt meséje c. szanszkrit gyűjteményt (melynek egyik darabjából Th. Mann Az elcserélt fejeket írta) stb. Igaz is, majdnem elfelejtettem: húsz évvel ezelőtt én fordítottam, Adamik Lajossal közösen, a Grimm-testvérek mesegyűjteményét. Ez az első és egyetlen szöveghű, teljes magyar kiadás.

7.) Jelenleg milyen kapcsolatban áll a gyerekirodalommal?

Azt hiszem, szóbeli mesemondónak jó vagyok. Eléggé nagy gyakorlatom van benne. Viszont írásban - eddig még - sohasem tudtam a gyerekeket megszólítani. A gyermekkorú olvasóhoz őszintén, mesterkéletlenül, leereszkedés nélkül beszélni borzasztóan nehéz. Egyebek mellett erről is szól Olvasó gyermek című esszém, mely az Új Forrás hasonló című számában jelent meg.