1.) Volt-e kedvenc meséje gyerekkorában? Mi volt az? Miért volt az?

A vakondos történeteket szerettem, de inkább csak a képeket… Miért? Mert szépnek találtam a rajzokat, kedvesnek a vakondot és az ő nadrágját. És persze azért is, mert még nem tudtam olvasni…

2.) Emlékszik-e első önálló olvasmányélményére?

Emlékszem… Az Iciri-piciri című verses mese volt. Nagyon büszke voltam magamra, amiért nemcsak olvasni, de írni is tudok, így aztán nagy műgonddal rögtön le is másoltam, és mutattam édesanyámnak, hogy pont olyat írtam, mint a Móricz Zsigmond bácsi…

3.) Mi volt gyermekkora kedvenc könyve, regénye?

A Móra Kiadó Delfin-sorozatát szerettem. A legelső regény, amelyet a kötelezők mellett olvastam, A fehér törzsfőnök volt - tíz-tizenegy évesen szinte csak a fantasztikus és az indiános könyvek érdekeltek. Akkor fedeztem fel, milyen remek találmány is a könyv: úgy visz el messzire, hogy közben mégis egyhelyben maradok.

4.) Nyújtott-e Önnek maradandó élményt valamely könyvillusztráció?

A vakondos könyvek… Manapság persze más szemmel nézem az illusztrációkat, másfajta élményeket tudnak nyújtani, és szerencsére nyújtanak is, mert egyre több a magyar gyerekkönyvpiacon az igényes munka.

5.) Körülbelül hány mondókát, gyerekverset vagy gyerekversként számon tartott verset tud kívülről?

Elmondani - úgy, hogy mások számára is élvezetes legyen -, valószínű, egyet se tudnék. De ha valami oknál fogva fel kell idéznem egy-egy verset, az általában menni szokott - igaz, meg kell küzdenem a sorokkal, hogy a vers valamennyire pontos legyen.

6.) Nyúlt-e vissza felnőtt fejjel gyerekkori olvasmányélményhez az élet fontos pillanataiban? Most van-e kedvenc meséje?

Nem jellemző rám. De a fontos pillanatokon kívül igen. A Pál utcai fiúk például az egyik kedvencem, igaz, az meg nem mese. A magyar klasszikusok közül Lázár Ervin vagy Janikovszky Éva könyveit most is szívesen forgatom.

7.) Jelenleg milyen kapcsolatban áll a gyerekirodalommal?

Kortárs szerzőket olvasok, és magam is próbálkozom az írással.