A Budapest Café csak közvetetten budapesti, jóformán semennyire. Csak annyira, mint Wes Anderson Grand Budapest Holtelje. Az építészek számára Wes Anderson atmoszférikus terei, pasztellszínei, tiszta, lekerekített formái és geometrizálása adta az ihletet. A Jean-Pierre Biasol által vezetett iroda „élénk és nosztalgikus színpalettát” választott, az enteriőrben dominál pasztell színkezelés. A zöld szín különböző, derített árnyalatait a falakon és a bútorokon egyaránt megtalálhatjuk, a mentától kezdve a pasztellkékig terjedő palettát, csak a néhol megjelenő rózsaszín elemek törik meg.  Az enteriőr harmóniája, a bárpult és az asztallapok a szürke árnyalatú pöttyözött márványelemivel lesz teljes és elegáns.

Az építészstúdió nem csupán a Wes Anderson filmek színkezelését vette alapul, hanem a rendező által sűrűn használt egy középpontos perspektívát is. Wes Anderson filmjeinek frontalítása, a kávéház tereinek szimmetriájában és elrendezésében is fellelhető. A színpadszerűséget, még inkább hangsúlyozza, hogy egyes téregységeket ugyanazokkal a motívumokkal fog közre. Úgy jeleníti meg, akár egy színpadot: mindig frontális nézőpontban. Wes Anderson filmjeinek jellegzetessége a motívumok ismétlése, illetve, amikor az ismétlés válik motívummá. Alapvető rendezési elvként van jelen ez a logika a kávéház belsejében is. 

A kávéház ajtónyílásainak félköríve megjelenik a bárpult polcainak vakárkádjaként és a bárpult lekerekített szögeltében is. Az ívek mellé ellenpontként cikkcakk motívumot használ, mely a mezzazin szintre felvezető lépcső formájára rímel. A kávéház legjellegzetesebb eleme - melyben a félköríves és a cikk-cakk formák egyesülnek - egy félkörben metszett masztaba-szerűen emelkedő ülőhely. Tetején, akár egy trón, Eero Aarnio, finn designer Bubble Chairje kapott helyet. Az ülőhely lépcsőzetének íves hajlításai észrevétlenül mennek át a mezzazin szintre vezető lépcső szögleteibe. A lépcsőkorlát cikkcakkjai vezetik át a szemet a másik téregységbe. Wes Anderson díszleteinek elbeszélő szerepe van filmjeinek cselekményében. A tárgyak, színek, formák, mind emlékeket őriznek, személyeket és lelki állapotokat, vagy helyzeteket írnak le. Megmagyarázhatatlan emlékek és hangulatok benyomásaiból atmoszférává állnak össze a rendező kétdimenziós tereiben.

A Biasol stúdió munkájában is jelen van ez az atmoszférikusság, de sterilebben. Habár elmondásuk szerint a melbourni kávéházkultúrát vonták bele az enteriőrbe, ennek ellenére feldereng valami a budapesti presszók újlipótvárosi modernizmusának íveiből és szögleteiből. Újlipótváros bérházainak tömbszerű arculatát, az épületeken lévő erkélyek félkörívei lágyítják. Ugyanez az elv rendezi a belső ellenéteket harmóniává, itt Csengtouban. A Biasol iroda egy melbourni éttermében sarkalatosan köszön vissza a magyar modernizmus, melyet Middle South East-nek kereszteltek, jelezve, hogy a közép-kelet európai építészetből meritkeztek. Tagadhatatlanul hasonlít az újlipótvárosi Dunapark kávézó, 1970-es enteriőrjére. Az étterem kiszolgálópultjának hajlított formája, központisága és csempés burkolása a Dunapark kávézó pultjának rokonává teszi.

Talán innen eredeztethetően dereng fel egy kis Budapestiség a csengtoui kávézóban is.

via dezeen.com