A beszélgetés elején kimondják a résztvevők, hogy a meztelenségnek minden esetben az a célja, hogy provokációt szüljön a nézőtéren. Közös megállapításként megfogalmazódott, hogy a meztelenség hatásmechanizmusa mindenkiből kivált valamilyen reakciót.

Rényi András szerint olyan világban élünk, különösen a művészeti szférában, ahol megszűntek a határátlépések, mivel már a határok is megszűntek. Önmagában meztelenül lépni a színpadra nem jelent már semmit. Mivel hagyományosan arra szocializálódtunk, hogy szabályokat alkotunk, az életünkben vannak érvényes normák, amelyeket meg lehet szegni. A meztelenség viszont ma nem egy ilyen határ. Megszűntek ezzel kapcsolatban a normák, vagyis aki a kortárs színházban otthon van, nem lepődik meg, ha meztelenséget lát a színpadon. Hozzátette, hogy a legfontosabb kérdés, van-e értelme az előadásban.

Hód Adrienn a közönség visszajelzéséből arra következtet, hogy a meztelenséggel kapcsolatban a női testeket jobban elfogadják, mint a férfiakét. Illetve ő is hangsúlyozta, hogy a tisztán megfogalmazott kontextus a legfontosabb, vagyis annak világos kirajzolódása, hogy mi miért történik a színpadon. Ha tudjuk, mi a cél, akkor mint minden, a meztelenség jelentése is érthetővé válik. Ha erőltetett vagy provokatív, hatásvadász, akkor a néző úgy érezheti, hogy ki van szolgáltatva valami butaságnak vagy valamilyen kínosabb helyzetnek.

Gyabronka József kiemelte, hogy nem a megjelenített test számít, hanem az érzelmek megmutatása. A Jég című előadásban például az őszinteséget és a kiszolgáltatottságot kellett megmutatni, és ezt csak a meztelenséggel tudták elérni.

Rényi András ehhez kapcsolódva felvetette az eredeti dilemmát, hogy vajon azonos-e az ember mezítelensége a szexualitásával illetve azonos-e az ember mezítelensége a kiszolgáltatottsággal. A teremtéstörténetre utal vissza, hogy Ádám és Éva eszik a tudás fájáról, és miután bűnbe estek, első dolguk, hogy fügefalevelet húznak a szemérmük elé, mert rájöttek, hogy az Isten mindenről tud. Rádöbbentek, hogy ők Istennek csak a képmásai, véges élettel rendelkeznek, és kiszolgáltatottak.

Fokozva az ember kiszolgáltatottságát Rényi Pier Paolo Pasolini Salò, avagy Szodoma 120 napját hozza fel. A filmben végig meztelen fiatalokat lehet látni, a hatalmat szimbolizáló négy úriember fiatal fiúkat és lányokat ejt foglyul. Az Orgiák termében mindennap különleges perverzitásokról szóló történetekkel szítják fel a négy hatalmasság szexuális vágyait, melyeket ők aztán a fiatalokon vezetnek le. Végül a sokkoló fináléban a négy úr a kastélyuk zárt udvarán, válogatott kegyetlenséggel kivégzi a foglyokat. Pasolini arra jött rá, és ezt kell nekünk is látnunk, hogy a meztelenség, önmagában csak akkor szép, ha szabad viszonyt mutat be.  

Hód Adrienn még kitér arra, hogy nem tudni, kik ülnek a nézőtéren, nem ismerni a morális hátterüket. Főleg az európai kultúrában szigorú képet alkottak az emberi testről, amely kulturális tabunak számított. Bár ez mára oldódott, különböző reakciók érhetők tetten. Minden előadásra igaz, hogy nem egy szemszögből akarja megmutatni a szépséget, a szabadságot és a függőségi viszonyt. Ha a színész vállalkozik arra a feladatra, hogy levetkőzik a színpadon, akkor erősnek kell lennie a víziónak, üzenetnek, hogy a szereplő mezítelenségét lássuk, ne pedig a színészt. De ez már csak a nézőn múlik.

Elhangzott, hogy nem kell a művésznek a színpadon meztelennek lennie, hogy a néző „elszégyellje” magát. Mindenkinek magába kell néznie, hogy rájöjjön a kicsinyes élet adta játszmáira, és a színház ebben próbál morális fókuszt adni. Hasonlatként El Kazovszkij Panoptikumában a 10-12 éves gyerekek fel voltak öltöztetve a baletthagyományból ismert sokszínű kulturális jelmezekbe, szimbólumokba. Az előadásban a gyerekek nem játszottak, csak tárgyak voltak, a szerepet, jelmezt csak viselték. Visszatérő motívum volt az előadásban a fekete hattyú, amit egy kisfiú fekete fátyollal formált meg. A feladata annyi volt, hogy átsétáljon a színpadon. Ha a táncos Adam Cooper fekete hattyújára gondolunk Matthew Bourne koreográfiájában, akkor a táncos a saját testét használta, kitalált koreográfiát valósította meg, eljátszotta a szerepet. El Kazovszkij darabjában viszont az ember rájött, hogy a gyerekeket felöltöztette, de közben valójában levetkőztette őket. Attól voltak meztelenek, hogy olyan jelmezekben voltak, amelyek nem rájuk valók.

Mit közöl a meztelen test?

Jó kérdés - beszélgetéssorozat a Katona József Színház Kantinjában

2018. január 26.