A konferenciát január 25-én a Mesemúzeumban nyitotta meg Helmich Katalin, a múzeum szakmai vezetője. A résztvevők két foglalkozás során ízelítőt kaphattak azokból a feladatokból, amelyeket az ide ellátogató gyerekcsoportok kapnak. Az első foglalkozás a múzeum „Kincseskamra” című kiállításához kötődött, melyen Hantos Násfa vezetésével alaposabban megismerkedhettünk Lackfi János és Ijjas Tamás A világ legrövidebb meséi című kötetével, és mindenki kipróbálhatta magát a meseírásban is. A program a múzeumhoz tartozó Meseműhelyben folytatódott, ahol több interaktív feladat várta a jelenlévőket. Kortárs gyerekirodalmi kötetek közül mindenki választott egyet, amelyről utána pár szóban beszélnie kellett.

(fotó: Hermann Zoltán)

Az épület ezen része a Mesemúzeum Költők városa című múzeumpedagógiai foglalkozásának a helyszíne is egyben, itt Csörsz Katalin vezetésével kisebb csoportokra osztva részt vehettünk egy nyomozásban. Az összegyűjtött információk alapján egy történetet kellett kreálni, majd a képzeletbeli városhoz kapcsolódó benyomások alapján versírással zárult a Költők városában tett látogatás.

Ezután egy kerekasztal-beszélgetés következett, melynek témája a tavalyi Ünnepi Könyvhétre megjelent Mesebeszéd. A gyerek- és ifjúsági irodalom kézikönyve című tanulmánykötet volt. A beszélgetésen részt vett Hermann Zoltán, a Károli Gáspár Református Egyetem docense, az egyetemen futó gyerek- és ifjúsági irodalmi szakemberképzés vezetője, a HUBBY elnökségi tagja; Harmath Artemisz, aki szintén irodalomtörténész, valamint kritikus és tanár; továbbá Németh Gábor Dávid költő, a Fiatal Írók Szövetségének tagja, aki a verseken kívül drámákat, kritikákat ír, és elemzéseket színházi előadásokról. Szó esett a tanulmánykötet felosztásáról, mely négy nagy fejezetet tárgyal: az első a gyerekirodalom történetiségével, gyerekirodalom helyzetével, olvasóvá nevelésről, a második a meséről, mesekutatásról, a harmadik a young adult és/vagy ifjúsági irodalomról, gender- és tabukérdésekről, az utolsó fejezet pedig a gyerekkönyvekben megjelenő vizualitással foglalkozik. A hallgatósággal egyetértésben megállapították, hogy jó lenne, ha több gyakorlatot megfogalmazó kötet jönne létre a jövőben. A beszélgetés vége felé a közönség is aktívan részt vett az eszmecserében, gyakorló pedagógusok, könyvtárosok és kiadói szakemberek mondták el saját tapasztalataikat azzal kapcsolatban, hogy milyen nehézségekkel kell szembenézniük az olvasóvá nevelés során, milyen kipróbált gyakorlatok léteznek, illetve, hogy milyen megoldási alternatívák kellenének ahhoz, hogy a kortárs gyerekirodalom Magyarországon minél több iskolába eljuthasson. Sok kérdés nyitva maradt, de talán épp ettől vált a kerekasztal-beszélgetés jó ráhangolójává a másnapi előadásoknak.

Hermann Zoltán (fotó: Bach Máté)

A konferencia második napját a Petőfi Irodalmi Múzeumban Hermann Zoltán nyitotta meg, majd Dr. Török Petra, a PIM főigazgató-helyettesének, valamint Pompor Zoltán, a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum elnökének köszöntője következett. Az első szekcióban három előadót hallgathattunk meg. Csájiné Knézics Anikó a Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium tanítója előadását mesemondással kezdte, részletet hallgathattunk Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnika című meséjéből. Meglátása szerint a tanításban mindenképp váltani kell, mivel változtak maguk a gyerekek is, és azok a régóta használt tanítási gyakorlatok, de főleg a szövegek, melyen keresztül az olvasás és az írás készségét elsajátítják, már nem tudják teljesíteni a velük szemben támasztott elvárásokat. Meglátása szerint a kötelezők meghatározása helyett meg kell keresni azokat a lehetőségeket, melyek közelebb állnak a gyerekekhez, és ugyanúgy teljesíthető a tanévvel szemben állított azon elvárás, hogy a gyerekek a fejlődési szintjüknek megfelelő kompetenciával rendelkezzenek. Az előadás alapján elmondható, az egyik lényeges pont, hogy a választási lehetőség mindig a tanító kezében van, azaz ő maga dönthet arról, hogy milyen szövegeken keresztül kezdi el tanítani az írást és az olvasást. A kiválasztás során meg kell vizsgálni például, hogy milyen vastagságú egy könyv, milyen betűmérettel és grafikával készült, milyen a cselekményvezetése az adott műnek. Ezek azért fontos szempontok az első olvasmányok kiválasztásánál, mert a kis olvasónak sikerélményt jelent, hogy egyedül el tudott olvasni egy könyvet, ami lehet akár egy nagyon rövid, hatoldalas könyv is.

Legalább ugyanolyan fontos az, hogy olyan könyvet válasszunk a gyerekeknek, melynek témájával azonosulni lehet. Knézics Anikó konkrét példákat hozott arra, melyik kortárs gyerekirodalmat mire lehet felhasználni: Bosnyák Viktória A sirály a király? című meséje segítségével második osztályban meg lehet tanítani a pont „j” és „ly” kérdéskörét, Berg Judit Cipellő cicák című sorozatának szereplőit remekül el lehet készíteni akár technika órán, Nyulász Péter BerGer Szimat Szolgálat sorozata pedig már a gyakorlottabb és kíváncsi olvasók számára lehet izgalmas olvasmány. Knézics Anikó bemutatott egy könyvsorozatot, mely segítségével Bosnyák Viktória meséit a bevett gyakorlatoktól eltérően – de valószínűleg hatásosabban – lehet a tanórákon feldolgozni.

A második előadónak, Kerekes Valériának, az ELTE Tanító-és Óvóképző Kar oktatójának előadásának középpontjában a mese mint terápiás lehetőség állt. Hangsúlyozta, az egyetemen végzett munkája során nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a hallgatók a meseválasztás során figyelembe vegyék egy adott mese fejlődéslélektani szempontból történő besorolását. Véleménye szerint fontos, hogy a gyerek mesei fejlődéséhez mérten válasszuk ki az olvasni kívánt mesét. Röviden bemutatta az egyes fejlődéslélektani folyamatokat, és rávilágított arra a jelenségre, hogy a kortárs gyerekirodalom szívesen építkezik a varázsmesék, tündérmesék szimbolikájából, mely által ismerős lesz a gyerekbefogadók számára az adott kortárs gyerekirodalmi mű, úgy, hogy közben ugyanúgy ismerősek a mindennapokban használt szavak és történések, melyek szintén elemei a kortárs gyerekirodalomnak. Kerekes Valéria Simon Réka Zsuzsanna Ahány király, annyi mese és Majdnem egy tucat királylány című köteteit hozta példaként. A kötetekben szereplő királyok és királylányok különböző feladatok előtt állnak, de érdemes megfigyelni, hogyan tudnak egy általános iskolás lány vagy fiú segítéségére lenni, ugyanis ezekben a művekben a csodás elemek és a mindennapi történések között nagyon sok átfedés van. Érdemes megfigyelni azt, hogy például egy csoporton belül hogyan vélekednek a fiúk arról, a királylányoknak milyen szerepköreik vannak, és fordítva.

Várnai Zsuzsa, Csájiné Knézics Anikó, Kerekes Valéria (fotó: Bach Máté)

A szekció utolsó előadójától Várnai Zsuzsától, a Farkasréti Általános Iskola Művészettel nevelés programjának vezetőjétől különböző művészetterápiás programok bemutatása nyomán kaphattunk ízelítőt a kortárs magyar irodalom terápiás használatából, erről részletesen beszámolunk egy későbbi cikkünkben.

Rövid szünet után Tyukászné Kerekes Kerekes Petra, a pécsi Ciszterci Nevelési Központ alsós tanítója kezdte meg a második szekciót. Bemutatta, hogy elsőtől ötödik osztályig milyen kortárs gyerekirodalmi művet szokott alkalmazni a tanítási gyakorlatban. Első osztályban az olvasás tanítása mellett nagy hangsúlyt fektet az olvasás megszerettetésére, például Papírszínház segítségével. Második osztályban Csukás István Két tücsök meséi kerülnek feldolgozásra, harmadik osztályban szintén Simon Réka Zsuzsanna már említett köteteivel foglalkozik, külön erre a két műre épített feladatlapok segítségével. Negyedik osztályban Nyulász Péter Helka című gyerekkönyvét dolgozta fel, de nem csak irodalomórán, hanem tárgyát képezte a technikaórának, a rajzórának és az énekórának is. Kerekes Petra előadásából részletesen megtudhattuk, hogy játékkal, külön a Helkára specializált feladatlapokkal miként valósulhat meg egy kortárs gyerekirodalmi mű elemzése és értelmezése.

Mészáros Márton irodalomtörténész előadásában azokat a lehetőségeket vizsgálta, melyeket Kovács András Ferenc gyerekverseinek közoktatásban történő tárgyalása rejt magában. Rávilágított arra, hogy Kovács András Ferenc költészetét a közoktatásban tanított szinte valamennyi korszak vagy életmű kapcsán összehasonlítási alapként vehetjük számon. Segítheti az adott irodalomtörténeti korszak vagy akár egy szerző stilisztikai vagy poétikai megértését, abban való elmélyülését. Mészáros Márton előadásával bemutatta, hogy hatékony stratégiának bizonyul, ha a kortárs irodalom felől közelítünk az irodalom vagy az irodalommal kapcsolatos oktatási anyag felé.

Többek között megtudhattuk, hogy Kovács András Ferenc gyerekversei óvodás korban mondókázásra, kisiskolás korban pedig játékos verstanulásra, esetleg közös olvasásra kiválóan alkalmazhatóak. Verseiben kettős kódolást használ, azaz egyszerre szól gyerek- és felnőttolvasónak. A komplexitás, a gyerekközpontú, játékos illusztrációk, valamint a tanításban való felhasználhatóság tekintetében a Hajnali Csillag peremén című verseskötet emelkedik ki, mely a naptári év hagyományai köré szerveződik: az egyes versek címeiből derül ki, mely hónap, mely évszak áll a középpontban, ezáltal alkalmazkodik a tanév eseményeihez is.

A szekciót Pokornyi Orsolya, a dunaújvárosi József Attila Könyvtár gyermekkönyvtárosa zárta. Előadásában arra világított rá, miként használható a kortárs gyerekirodalom az erkölcstan oktatásban, a könyvtári gyakorlatban, a felsős korosztály bevonásával. Elsősorban ötödik és hatodik osztályosokkal dolgoznak, a hetedik és nyolcadik osztály bevonása ebbe a programba meglehetősen problematikus. Elmondta, hogy a projekt kidolgozásához bevontak egy erkölcstan tanárt, és igazodtak a kerettantervben megjelölt témakörökhöz, melyhez kortárs ifjúsági irodalmi műveket kapcsoltak. A foglalkozások iskolán kívül, a könyvtárban zajlanak, melyhez szükség van a magyartanár és az iskolavezetés nyitottságára is. Az ötödik osztályban feldolgozandó témák között szerepel az önértékelés, ép testben ép lélek, nyelvi gondolkodás, kapcsolatteremtés stb. A hatodikosoknál vannak átfedések, itt már előkerülnek többek között a szociális érzékenyítéshez kötődő és különböző kapcsolati kérdéseket boncolgató művek. Ugyanakkor konkrét témák feldolgozására is van lehetőség. Pokornyi Orsolya számos konkrét példát mutatott előadásában, elmondta, hogy melyik kortárs ifjúsági irodalmi mű milyen feldolgozandó témához használható.

Lombosi Anikó, Pásztor Csörgei Andrea, Pompor Zoltán, Gombos Péter (fotó: Hermann Zoltán)

Az előadás utáni ebédszünetet követően Gombos Péter, a Kaposvári Egyetemen oktatója, a Magyar Olvasástársaság (HUNRA) alelnöke tartott előadást az irodalomtanítás radikális megújításának szükségességéről. Az előző szekciókban többször említésre került a Dobj el mindent, és olvass! elnevezésű, Szlovákiában működő olvasásnépszerűsítő gyakorlat, melyet egy korábbi konferencián Gombos Péter hozott példaként, ezért Magyarországon többen az ő nevéhez kötik. A program lényege, hogy egy adott jelzésre a gyerekek abbahagyják az éppen aktuális tanórát vagy feladatot, és 10 percig kedvtelésből, szabadon választott könyvet olvasnak vagy akár csak lapozgatnak.

Konkrét példákat mutatott arra vonatkozóan, mit gondolnak a kamaszok arról – egy négy évvel ezelőtti felmérés alapján –, mi az irodalom. Négy markáns vélemény tűnt ki, ezek szerint az irodalmi szövegek régiek, nehezen érthetőek, tanulságosak és fontos dolgokról szólnak. Sajnos nagyon sokszor tapasztalható, hogy főként a gyerekeknek szánt olvasmányoknál alapvető elvárás, hogy az adott szöveg tanulságos legyen, vagy valamilyen terület fejlesztését szolgálja. Az előadás kitért arra is, hogy gyökeresen megváltozott a gyerekolvasók által szívesen választott könyvek műfaja, s erre reagálni kellene az irodalomoktatásban.

Meglátása szerint az egyes szerzők életrajzának bemagolása helyett sokkal inkább az irodalom élményközpontú tanításával kellene foglalkozni intézményes keretek között is, olyan interaktív feladatokkal, melyek közelebb állnak a mai gyerekekhez: például verselemző gyakorlatként használható akár dalszöveg is.

Pásztor Csörgei Andrea, a budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium könyvtár- és drámapedagógusa, az EKE-OFI Mikkamakka című gyereklapjának a főszerkesztője, a Kaméleon Olvasóklub pedagógiai vezetője is a felső tagozatos korosztály megszólításának problematikáját emelte ki. Több példát hozott arra, mely könyvek ajánlhatók ennek a korosztálynak, mellyel azért is kell óvatosabban bánni, mert a kamaszok rengeteg változáson mennek keresztül és pont ezért nehezebb eltalálni, mi a megfelelő, az éppen aktuális érzelmi helyzetükhöz passzoló irodalmi mű. Finy Petra Úszósuli – A nagy álom című könyve könyvtárfoglalkozásra alkalmas, nyelvezete szabados, olyan témákat dolgoz fel, mint például hogyan tud egy csapat együtt dolgozni egy közös célért vagy milyen a válás egy csapaton belül. A Cília árnyai című Miklya-Luzsányi Mónika könyvben kicsit megjelenik a kaland és a misztikum, egy nyomozós történet, kevés történelemmel fűszerezve. Kerstin Lundberg Hahn svéd szerző Szerencsesüti című könyvének elbeszélője egy Oszkár nevű fiú, ezért a fiú olvasók is könnyen azonosulhatnak vele. A történet során az amúgy zárkózott főhős útját kísérhetjük végig, miközben egyre jobban kinyílik a világ felé. Egy holland szerző, Guus Kuirjer Polly című kötete akár irodalomórán is feldolgozható mű, több problémakört érint a történet, továbbá versek is találhatók a köteteben, Kemény Zsófi fordításában.

Lombosi Anikó, a pápai Tarczy Lajos Általános Iskola magyartanára és drámapedagógusa szerint a magyartanároknak rengeteg döntést kell hozniuk egyedül, és noha rengeteg fórum van már a különböző irodalomoktatási témákkal kapcsolatban, nincs konszenzus. Szükség van a változásra, mely a kortárs irodalom alkalmazása nélkül lehetetlen. A puszta információátadáson túl fontosnak tartja azt, hogy a gyerekek megtanulják, hogyan tanuljanak, hogyan ismerjék meg önmagukat és a környező világot, mivel a digitális szférából rengeteg információ zúdul rájuk. Ezeken kívül fontos a különböző kompetenciák, különösen a kommunikáció fejlesztése és az erkölcsi nevelés. Lombosi Anikó előadásában felsorolta azokat a szempontokat, milyen szempontok alapján válasszuk ki – az ő gyakorlatában a gyerekekkel közösen – a felső tagozatos korosztálynak szánt olvasmányokat. Fontos a mű terjedelme – a gyerekek első kérdése általában az, milyen hosszú a könyv –, a külső megjelenés lehet vonzó, lehet szórakoztató, és humoros maga az irodalmi szöveg. Emellett fontos a gyerekek figyelmének felkeltése érdekes feladatokkal, ami lehet például könyvtrailer készítése vagy akár az adott könyv borítójának újratervezése.

A szekciót előadásával Pompor Zoltán zárta, aki a serdülő fiúk olvasóvá nevelésével kapcsolatban tartott előadást. Megfigyelhető, hogy a felső tagozatban a fiúk általában kevesebben olvasnak, mint a lányok. A fiúk esetében a szépirodalom helyett a technológia kerül középpontba, olvasmányaik többnyire az éppen aktuális játékok köré tematizálódnak. Pompor Zoltán szerint is az élményszerző olvasás lehet megoldás a problémára, a Magyarországon tapasztalt egyre rosszabb olvasással kapcsolatos felmérések eredményeinek javítására. Előadásában számos kimutatással és statisztikával ismerkedhettünk meg arra vonatkozóan, miért nem olvasnak a fiúk. Adott egy biológiai faktor, a lányok előbb érnek, ezáltal hamarabb kialakulnak a nyelvi struktúrák, a fiúk ezzel szemben cselekvéssel kommunikálnak. Ugyanide sorolható, hogy olyan szövegekkel találkoznak, melyek nem fogják meg őket, és/vagy az általuk elolvasott, többnyire ismeretterjesztő szövegeket, könyveket nem tekinti a külvilág irodalmi, olvasási teljesítménynek. Számos külföldi olvasásnépszerűsítő példával ismerkedhettünk meg Pompor Zoltán előadásában, Németországban sztárok, például focisták segítségével igyekszenek felkelteni a fiúk figyelmét az olvasás iránt.

Fenyő D. György,  Vincellér Katalin, Hansági Ágnes (fotó: Sziklay Cs. Mónika)

Az utolsó és egyben leghosszabb szekciót Fenyő D. György, a Radnóti Gimnázium magyartanára, a Magyartanárok Egyesületének alelnöke nyitotta meg. Előadásához kiosztott egy kis olvasnivalót is, melyen négy kortárs irodalmi mű feldolgozásával ismerkedhettünk meg, ami arra a problémára reflektál, hogy a tanárok számára nincsenek kidolgozott tananyagok. Fontos, hogy a kiválasztott olvasmány alapján a tanár tisztázza, mi áll a tanítása fókuszában. Ebben a folyamatban a mondanivaló kérdésekké és megoldandó feladatokká alakul át, mely a gyerekek számára izgalmas, megmozgatja őket. Mindig lényeges tisztázni egy-egy mű kapcsán, hogy mi történik a cselekményben. Ezt követően elemző és értelmező kérdésekkel lehet operálni. Ötödik osztályban a műelemzés tárgya lehet az először 1987-ben megjelent Louis Sachar Bradley az osztály réme cím mű, melynek feldolgozása során megvizsgálható, hogy viszonyul az iskolai normákhoz egy gyerek. Lois Lowry, Számláld meg a csillagokat című műve a hatodikosok olvasmányai között kapott helyet, mely egy holokauszttörténet, de hangsúlyosan megjelenik benne a menekítés is.  Hetedikben Linda Sue Park Min mester inasa című könyve lehet témája az irodalomórának, mely a középkori Koreában játszódik, a hajléktalanság és a művészet állnak a történet középpontjában. Végül, de nem utolsósorban Suzanne Collins Éhezők viadala trilógiáját érdemes elemezni és értelmezni, mely a nyolcadikosok számára ideális.

Vincellér Katalin, magyar-média szakos gimnáziumi tanár, valamint a Pagony és a Tilos az Á Könyvkiadó munkatársa az olvasmányok átstrukturálásáról beszélt előadásában. A tanári tapasztalatok azt mutatják, hogy a 10-14 éves korosztályban rengeteg olvasó kallódik el. Meglátása szerint a változtatáshoz a tanárnak ismernie kell a mozgásterét, melyet egyrészről szabályoz a kerettanterv, ugyanakkor nagyon sok olyan rés van, amely lehetőséget ad arra, hogy kortárs gyerekirodalommal foglalkozhassanak a tanóra keretében. Ehhez természetesen fontos a tanári szándék is, kapcsolódva az előző előadáshoz, nevezetesen az, hogy egy adott mű elemzésével mit kíván a tanár szemléltetni, és hogyan, milyen élményen keresztül tud hozzá kapcsolódni a diák. Vincellér Katalin előadása bátorságra sarkallta a hallgatóságot, hiszen kellően bátornak kell lenni ahhoz, hogy tanárként eddig talán nem használt irodalmi műveket dolgozzunk fel a tanórákon, de ugyanakkor fontos figyelembe venni azt a szabadságot is, ami pont az értő olvasáshoz vezet.

Varga Betti, tanár, kritikus, a Fiatal Írók Szövetségének elnökségi tagja előadásában a kortárs gyerekversekben fellelhető különböző motívumok megjelenésére világított rá. Ahogy a szekció többi tagja, ő is fontosnak tarja az, hogy minden esetben tiszta legyen mind a tanár, mind a diák számára, miért foglalkoznak az adott irodalmi művel, milyen cél áll az értelmezés mögött. Szintén fontos, hogy az irodalom szépségével, annak szórakoztató funkciójával is megismerkedjenek a diákok, valamint az, hogy a gondolataikat merjék közzétenni. Arról is szó esett, hogy a tanév során bárhová be lehetne illeszteni a kortárs szerzőket, ahol úgy érezzük, hogy valamilyen kapcsolódási pont van, különösen jól tudnak működni nehezen értelmezhető anyagrésznél, mert segíthetnek kapcsolatot teremteni akár egy-egy régebben íródott mű esetében is. Jól lehet ráhangolódásként használni kortárs szövegeket. Varga Betti Dante Isteni színjátékára készített óravázlatát mutatta meg a hallgatóságnak, ami mindig nehéz tananyagnak számít, viszont jól be lehet rajta mutatni, hogy egy kortárs fordító (az Isteni színjáték esetében Nádasdy Ádám) segítségével közelebb kerülhet a szöveg a gyerekekhez. Ismét elhangzott Kollár Árpád Milyen madár című kötetének tanórán való alkalmazása, valamint arról is szó esett, hogy szintén érdemes bevinni a tanórára a tavaly megjelent, Péczely Dóra által szerkesztett Szívlapát versantológiát.

Hansági Ágnes irodalomtörténész Mészöly Ágnes Darwin-játszma című művén keresztül mutatta be, miként használható egy kortárs ifjúsági regény különböző irodalmi fogalmak bemutatására, tisztázására, mivel a regény szerkesztettsége erre alkalmassá teszi. Főként a 20. századi és azutáni irodalom megértéshez nyújthat segítséget, ahol például idősíkváltásokkal találkozhatunk. A két elbeszélés szövegszinten és vizuálisan is elválik egymástól, valamint a karakterek is nagyon különböznek bennük. Nagyon jól tematizálható kérdésköröket jár körbe a kötet, például azt, hogy miért  csupán a kamaszok alkoholproblémájáról és elszigeteltségével foglalkozunk, miközben a szülőkkel egyrészről nehéz kapcsolatot teremteni, másrészről ugyanezek a problémák rájuk is vonatkoznak. A regény bemutatja, hogy a kamaszok nézőpontjából miként válnak láthatóvá a felnőttek problémái. Hansági Ágnes hangsúlyozta, a regény alkalmas arra, hogy elbeszélő szövegek értelmezését könnyebben megérthetővé tegye, hiszen megszólal egy elbeszélő, az implicit szerző, aki olvasója ennek a szövegnek, emellett a karakterek is időnként elbeszélővé lépnek elő, ezáltal több címzettje van a szövegnek. Megjelenik az önnarráció, a regény egyik legfontosabb célja, hogy az elbeszélő a saját korábbi érzéseit és tudatállapotát megpróbálja felidézi.

Hansági Ágnes, Varga Betti, Szekeres Nikoletta, Hermann Zoltán (fotó: Sziklay Cs. Mónika)

A young adult (YA) irodalomról Szekeres Nikoletta, a HUBBY elnökségi tagja tartott előadást. Előadásában megismerkedhettünk a YA fogalmával, hogy melyik korosztálynak szól (10-19 év), és a művek szereplői is ezzel a korosztállyal azonosak. A művek tematikája, hasonlóan az ifjúsági irodalomhoz, különböző problémák köré szerveződik, például a szülők válása, családi problémák, öngyilkosság, iskolai kiközösítés stb. Sokszor megjelenik bennük az E/1 és E/3 elbeszélés, a felgyorsított időkezelés, valamint a szleng használata. Előadásában remek ízelítőt halhattunk kortárs szerzők YA műveiből. Például Wolfgang Herrndorf Csikk című műve egy összetett családi problémát vázol fel, jelesül az anya alkoholproblémáit, melyet metafora mögé rejtve rengeteg humorral tár fel a szerző. Németh Eszter Kötéléltáncában a szokásostól eltérő módon egy bántalmazó anya képe rajzolódik ki. Több kiváló példa is elhangzott, melyek közül az egyik kiemelkedő Mészáros Dorka Én vagy senki című műve volt, ami azért is különleges, mert az író maga is a húszas évei elején jár, és a kisvárosi életről kaphatunk képet egy tizenéves szemszögéből, ugyanúgy, ahogy Sepsi László Ördögcsapás című művében, mely egy Gyíklapaj nevű faluban játszódik. A MátéPONTindul ezekkel szemben Budapesten játszódik, igazi flaszterregény, mindazonáltal a szoliptikus filozófia bemutatására is alkalmas. 

A konferenciát Hermann Zoltán zárta színházról szóló előadásával. Kifejtette véleményét azzal kapcsolatban, hogy a drámai szövegek olvastatása színházi élmény hiányában nem célravezető. Az előadás középpontjában Gimesi Dóra Időnk rövid története című darabja állt. A darabban négy idős főszereplő utazását és múltidézését láthatjuk, akiknek egy közös ismerőse meghal, és az ő végrendelete alapján kezdetét veszi egy roadmovie-szerű utazás, Budapesttől Velencéig, ahol a lagúnákba szórják az elhunyt hamvait. A Semmi színpadi adaptációjához hasonlóan ebben az esetben is egyszerre van jelen a báb és azt mozgató színész, és vannak olyan részek, amikor a bábszínész hozzászól a bábok dialógusaihoz. Sőt, minden bábszínész, aki játszik a darabban, a saját nevét kölcsönzi a báboknak. Ezáltal felbomlik az a színházi alaptétel, hogy A megszemélyesíti B-t és C figyel, érdemes megfigyelni, hogy a mai bábszínház miként mozdítja el ezt a képletet. Ezért lényeges szempont az, hogy az Időnk rövid történetéhez hasonlóan az egyes szereplők szövegei élő játék során értelmezhetőek megfelelően. Ahogy Hermann Zoltán az előadása végén megfogalmazta, noha kötelező helyett más szót kell találni az oktatásban feldolgozásra kerülő irodalmi szövegek tekintetében, egy dolgot mégiscsak kötelezővé kellene tenni, méghozzá azt, hogy ne teljen el úgy tanév, hogy egy közoktatásban tanuló gyerek nem jut el színházba.