A könyv Leah, Natalie, Keisha, Felix és Nathan életébe enged hosszabb-rövidebb bepillantást, mintegy sors-variációkként felvonultatva a különböző életutakat, mindezt négy fejezetben tárgyalva. Bár szereplőink eltérő utakat járnak be, otthonukhoz, az északnyugati negyedhez való kötődésük és viszonyuk révén mégis kapcsolódnak egymáshoz. Egyikük élete sem könnyű, tulajdonképpen a más-más, de folyamatosan előkerülő újabb problémák, életnehézségek, és azok megoldásain át haladunk velük hosszabb-rövidebb időn át.

Az első fejezetben Leah Hanwell életének hétköznapi eseményeit követjük soron, kezdve a családi bonyodalmat kirobbantó, naiv módon megsegített ál-kolduson, a különböző vendégségeken és partikon át Leah kutyájának haláláig. A felszínen semmi rendkívüli nem történik tehát (ahogy a könyv többi szereplőjével sem igazán), viszont a hétköznapi eseményeken keresztül Zadie Smith remekül kibontja szereplői bonyolult kapcsolati rendszerét és a karakterek eltérő gondolkodásmódját, amellyel egyúttal a mai összetett társadalmi viszonyainkról, kulturális különbségeinkről is beszél. Másodikként egy fekete srác, Felix egy napjába kapunk betekintést egy lerobbant kocsi megvásárlásától a szeretőjével való szakításáig. Akárcsak az előző fejezetben, itt is előzmények nélkül csöppenünk bele főhősünk világába, akinek motivációit, a jelenét meghatározó múltját a cselekmény és a párbeszédek során elejtett apró részletekből kell összerakjuk. A harmadik, mozaikszerű, apró darabkákból álló részben két gyermekkori barátnő, Leah és Keisha életútját és kettejük kapcsolatának változásait, alakulását ismerjük meg, míg az utolsó fejezetben végül az eddigi részek szálai is összeérnek aztán.

Az NW ízig-vérig posztmodern irodalom, realista, ugyanakkor erősen asszociatív, laza történetfűzésű, sűrűn váltakozó narrációval és elbeszélésmóddal. Zadie Smith néha mikroszkopikus közelítésből analizálja hőseit és azok környezetét, máskor felülemelkedve a hétköznapin a „nagy képről” beszél, e kettő megközelítés között pedig játszi könnyedséggel és hihetetlen tempóban váltogat. Emiatt a kissé „csapongó” egyúttal bravúros írói megoldások miatt a regény eleinte nem bizonyult egyszerű olvasmánynak, később viszont mintegy hullámvasútként rántott magával a rendkívül változatos történetfűzés. Ha kritikával kéne illetnem a könyvet, akkor mindenképp azt hoznám fel, hogy érzésem szerint a kitűnő és kétségkívül egyedi formai megoldások részben a tartalom rovásárára mentek, noha a mű célja (szerintem) kevésbé a közlés, inkább egyfajta mozaikokból álló tükör felmutatása volt, amit az NW nagyon élvezetes formában oldott meg.